What do you think?
Rate this book
Halkirálynő #5
Mogorva nyár
Belloq és akciócsoportos társai különleges kiképzési programról hazatérve tudatják Denisával, hogy egy dél-amerikai országba utaznak nyaralni. Festői helyre érkeznek, ottlétük az első napokban valóban nyaralásnak látszik, ám hamarosan támadás éri őket, s a dzsungelen át kell menekülniük.
„Kicipzározom a puttonyt. Ők persze dögösebbek: a hét zsákon egyszerre reccsennek a fémfogak. Három másodperc alatt alsónadrágra vetkőznek. No, akkor én is. További három másodpercig tart, amíg előhúzzák a káprázatosan összehajtogatott ruhacsomagot. Éjfekete kezeslábas bomlik ki előttem, különös anyaggal bélelt, állig galléros modell, gyanítom, hogy lőhatlan. A Nagyszerűek gyorsan végeznek felöltésével, nekem Leon segít, hogy megtaláljam az elrejtett műanyag cipzárt, a szigeteléssel bevont kapcsokat. Ebben a cuccban zajtalanul kúszhatunk, mászhatunk, egyetlen alkatrésze sem csikordul, zörren meg soha. Pilótasapka-féle sisak következik, minden oldalról zárt, bélelt modell, Batman is valami hasonlóban szuper. Nem tudom, az övé golyóálló-e, a mienk biztosan az, feltéve persze, hogy nem túl nagy erejű vagy robbanó lövedéket kapunk a fejünkbe. Fresson végigmér bennünket, lerántja a sapkát és elröhinti magát. – Mint egy Batman-kommandó! Máris leszögezem, hogy nem vagyok hajlandó kívül hordani az alsógatyámat, mint az a marha!”
„Kicipzározom a puttonyt. Ők persze dögösebbek: a hét zsákon egyszerre reccsennek a fémfogak. Három másodperc alatt alsónadrágra vetkőznek. No, akkor én is. További három másodpercig tart, amíg előhúzzák a káprázatosan összehajtogatott ruhacsomagot. Éjfekete kezeslábas bomlik ki előttem, különös anyaggal bélelt, állig galléros modell, gyanítom, hogy lőhatlan. A Nagyszerűek gyorsan végeznek felöltésével, nekem Leon segít, hogy megtaláljam az elrejtett műanyag cipzárt, a szigeteléssel bevont kapcsokat. Ebben a cuccban zajtalanul kúszhatunk, mászhatunk, egyetlen alkatrésze sem csikordul, zörren meg soha. Pilótasapka-féle sisak következik, minden oldalról zárt, bélelt modell, Batman is valami hasonlóban szuper. Nem tudom, az övé golyóálló-e, a mienk biztosan az, feltéve persze, hogy nem túl nagy erejű vagy robbanó lövedéket kapunk a fejünkbe. Fresson végigmér bennünket, lerántja a sapkát és elröhinti magát. – Mint egy Batman-kommandó! Máris leszögezem, hogy nem vagyok hajlandó kívül hordani az alsógatyámat, mint az a marha!”
- GenresHungarian Literature
330 pages, Paperback
First published January 1, 1992
48 people want to read
About the author
Vavyan Fable
53 books93 followersVavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
Önéletfestés a '90-es évekből:
"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.
Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.
A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
Önéletfestés a '90-es évekből:
"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.
Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.
A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
September 7, 2014
A sztori három részre tagolódik: otthon, nyaralás, otthon. Főszerepben a kedvenc családom: a Wry-Belloq házaspár és a közelebbi-távolabbi hozzátartozóik. A sztori kedélye változatos: női impotenciás depresszió, békés relaxáltság, egymás szeretet-villongások és aggodalom egymásért – másokért.
Nagyon szeretem a sorozathoz tartozó egyéneket – akár kommandós, akár zsaru, akár kutya, akár macska vagy hobbi-karatés jó barát. Bár az elején Denisa depresszív féltékenysége és szorongása elég borússá teszi a hangulatot, megéri folytatni – hamarosan lehet nagyokat vigyorogni, röhögni. Annyira idióták! Annyira zseniálisak!
A borítókról: nem szeretem őket, de ez az 5. rész – itt engemet már nem kell megfogni egy szép borítóval. Továbbá krimis- gyilkolós- fejlevágós- tetőről lelövöldözős zsarus-kommandós a sztori, nem is kell neki csili-vili borító.
Utógondolat: Akárhogyis - én nagyon szívesen nyaralgatnék abban a titkos lagúnában...
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/...
Displaying 1 of 1 review