Mennyből a csontváz

Mennyből #1

by Vavyan Fable

Imogen, a szabadsítlusban szeánszozó, kissé különc özvegyasszony karácsonyozásra várja hipochonder öccsét, Valdust, és menopauzás húgát, Genevát. Továbbá kisakaratú unokaöccsét barátnőstől, valamint ábrándoz kuzinját, Aetnát. Utóbbi boldogtalan ara és Shakespeare-rajongó.
A meghívottak útnak indulnak a vidéki házhoz. Soha nem látott jégvihar támad rájuk.
A Kifürkészhetetlen Sors a regényes múltú, kísértetjárta kúriához vezérel két bűnözőt és az őket hajszoló zsarukat. A fejvadászok eredetileg legénybúcsúba készültek. Rosco tüntetően cipeli a vőlegénynek szánt szexapácát, és csontvázünnepnek csúfolja a karácsonyt. Társa, London jeges vízbe esik, és férfias titka van. Odakeveredik egy pszichiátriai eset, a hasadásos Boston. Imogen unokaöccse viszont elakad a jégpokolban, ám furcsa modorú barátnője megérkezik a gyerekével. Utóbb ezt többen a Végzet Szivatásának tekintik.
Az időjárási karantén összezárja a sokféle embert a tömény múltú épületben. Hamarosan még egy terítékre lesz szükség: a bekokszolt Mikulás a kéménybe dugul.
E fergeteges napokat velük ünnepli Imogen réges-rég megboldogult férje, Uly Bácsi – és sokan mások a hajdanvolt időkből.

Genres: Hungarian Literature

440 pages, Paperback

First published April 1, 2009

About the author

Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.

Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.

Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.

Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.

Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.

Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.

Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.

Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.

Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.

Önéletfestés a '90-es évekből:

"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.

Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.

A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."

Reviews

[Lobo · Rating 3 out of 5]

Biztos bennem van a hiba, hogy megváltoztam, hogy nem sikerül már úgy lekötni ezekkel a regényekkel. Most már tényleg elő kell vennem a régi köteteket és újraolvasni, vajon képes lennék-e megint annyira belefeledkezni mint annak idején. De a Csontvázat is vagy 5 napig olvastam és egyáltalán nem ment gyorsan.

Vannak kifogásaim, amiket meg tudok nevezni: kicsit sok minden történt, túl sok szereplőt igyekezett mozgatni és valahogy nem igazán sikerült mindenkit jól megformálni, megírni, megkedvelni és a főszereplők már annyira sablonosak, ugyanez a páros, csak más névvel szerepelt az Emlékfutamban is pl. semmi egyedi nem volt bennük. Vagyis hasonlítottak még vagy fél tucat Fable hősre. Naná, hogy összekeverem őket és már a nevükre se emlékszem, bezzeg Talpig Jane és Tiria szövegeit máig fújom.

Addig amíg a hősöknek van 1-2 rossz tulajdonságuk, nincs gond, azt nem bírom, amikor egyetlen személyben próbálja meg az adott nemre/fajra/életkorra stb. jellemző vonásokat felsorakoztatni. Ezzel teljesen hitelét veszti az alak. Itt például Vahina Fuscus (igen, beszédes nevek a’la Fable) ilyen: egyedülálló anya, aki a Szex és New York 4 főszereplőjének összes negatív tulajdonságát hordozza. Aztán közben rájöttem, hogy felesleges ezen főnie az agyamnak, mert attól, hogy én még nem találkoztam ilyen emberrel, még léteznek. Pl. Isolde írt hasonló csajokról. Amint ez beugrott, azonnal másképp láttam alakját. Viszont azért amikor ő volt terítéken, megint beugrott, hogy valaki már leragaszthatná Fable felkiáltójel billentyűjét. Bár már
határozottabban kevesebbet használja, még tovább kéne csökkentenie a
!-re való ütést.

Nem mondom, hogy nem volt itt-ott szórakoztató, de nekem eleve nem kedvencem a Szennyből az angyal, szóval ez, a rá hasonlító, csak kicsit tovább turbózott kötet várható volt, hogy nem fog lehengerelni. De amilyen bulldog vagyok bizonyos dolgokban, addig Fablet nem adom fel.

Eredetileg: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/20...

[Lady Earth · Rating 5 out of 5]

Bár már nem volt az a hasgörcsös röhögőrohamos hatása, mint anno pl. a Mesemaratonnak – lehet, közben túl érett lettem? –, ám így is vinnyogtam egy-két résznél széles jókedvemben. Tipikus Fable-s szabadszájú, akció- és szellem dús regényt kapunk, egy őrült família és a hozzájuk betoppanó szintén őrült alakok együttkarácsonyozásáról. Van benne románc, gengszterek, kísértetek, lövöldözés (jó sok) és szabadfogású jégen csúszkálás (még több). Ja és a folyton alvó Télapó. Hisz őnélküle nem ünnep az ünnep!

[Zoltán · Rating 4 out of 5]

Habkönnyű marhaság, melynek fogyasztásához mindössze 1 bit információs tárhely és három szinapszis szükségeltetik az agyban. Kiváló olvasmány pihenésre, a teljes szellemi meredtség állapotának kiváltásához; mondjuk egy Kertész Imre és egy Norman Mailer kötet közötti szünetben úgy hat, mint a torokra permetezett Lidocain egy mandulaműtét előtt. Jómagam ilyesmit is szeretek olvasni, mert kitűnő kísérő lehet fogmosáshoz, öltözködéshez, netán betegágy melletti üldögéléshez. Történet valójában nincs is, vagy legalábbis nem bonyolultabb és koherensebb, mint egy Csupasz Pisztoly vígjátéké. Apropó, amerikai vígjátékok: az élmény, amit Vavyan Fable poénjai nyújtanak, leginkább egy Steve Martin-féle komédiához hasonlítható: a néhol már-már izzadtságszagú, erőltetett szójátékok, a művi úton agyhalottá degradált, a modern civilizációs összes lelki torzulását magukban hordozó szereplők ámokfutásai nem annyira nevetésre, mint inkább fájdalmas lefáradásra késztetnek. Mégis, sokan újra és újra leülünk a tévé elé, hogy ismételten végigszenvedjük a suta poénok özönét, mert addig sem kell a valós lét küzdelmeivel foglalkoznunk, és így teszünk az írónő abszurd jeleneteivel is. Szenvedünk, mert szenvedni jó. Summázva: a Mennyből a csontváz karácsonyi hangulat előidézésére nem, intellektuális áramszünet eléréséhez azonban tökéletes választás.

[Kriszta · Rating 3 out of 5]

első körben 5 csillag volt