What do you think?
Rate this book
Gioco suicida
Un romanzo pubblicato da Paul Auster con lo pseudonimo di Paul Benjamin: un atto d'amore verso l'illustre tradizione americana del poliziesco.
217 pages, Paperback
First published January 1, 1978
8 people are currently reading
234 people want to read
About the author
Paul Benjamin
108 books5 followersPaul Benjamin is a comic writer and editor for the US comics industry, along with having written his own original manga Pantheon High and other titles for various publishers.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 50 reviews
January 27, 2019
Yazıldığı yılların polisiye kalıplarına uygun, ne bir eksiği ne bir fazlası olan bir kitap. Sevilen bir yazarın farklı bir türde “mecburi” denemesini okumak güzel olsa da iyi ki Auster sonradan para kazanabilmiş ve birbirinden iyi kitaplarını yazabilmiş. 2.5/5
June 22, 2022
Ez egy ilyen "fiatal voltam, kellett a pénz" könyv. Ami egyáltalán nem baj, ha fiatal az ember, tényleg kell neki a pénz. Aztán később is, mondjuk. Auster amúgy a Máról holnapra című önéleti szösszenetben egészen nyíltan vall erről a balesetről - hogy meg volt szorulva, ergo írt egy krimit. Mégpedig noirt, ami jó ízlésre vall.
Az egészen világos, hogy a szerző átrágta magát pár Raymond Chandleren, csinált egy listát a műfajban fellelhető klisékről, és az összeset beletömködte a sajátjába. A mellékszereplők között megtaláljuk a zsáner összes jellegzetes figuráját a femme fatale-tól kezdve a morcos, de tisztességes rendőrön át a rohadt gazdag morális hulladékig - de a legnagyobb klisé nyilván maga a magánkopó, Max Klein, aki egy az egyben viszi tovább a noirok Grál Lovag-hagyományát, ő az erkölcsi világítótorony egy bemocskolódott világban, aki önkéntes számkivetettségét és az ebből fakadó kudarcos életét olyan fanyar humorral kezeli, hogy a citrom is összefacsarodik tőle. Ez a magányos detektív tenyerel bele egy kellőképpen veszedelmes ügybe (a szálak a legfelsőbb körökig vezetnek - újabb noir klisé), hősünket boldog-boldogtalan halállal fenyegeti, de ő egy pitbull makacsságával rendelkezik, ha ráharap valamire, akkor beáll nála a szájzár.
Tisztességgel összerakott iparosmunka, kifejezetten érdekes történettel. Egy pirinyót idegesített azért, hogy Klein a detektívmunkát mintha úgy képzelné el, hogy adott idő alatt minél több emberrel vereti meg magát, hátha azok a végén ebbe belefáradván bevallják minden bűnüket*. Van ebben valami jézusi, valami "tartsd oda a másik orcádat is"**. Azért egy idő után Klein is kilép a krisztusi szerepfelfogásból, az ő ökle is el-elsül, és a szürke kis agysejtek is szerepet kapnak. Auster pedig arra is ügyel, hogy feldobja kicsit a regényt azzal, hogy beleírja:
1.) saját New York-ambivalenciáját - tudnivaló ugyanis, hogy minden New York-i utálja New Yorkot, de semmi pénzért nem élne máshol.
2.) plusz beleírja a baseball iránt érzett szenvedélyét - amivel európaiként nehezen tud mit kezdeni az ember, hisz a baseball minden amerikai sport közül a leghülyébb, rendes kultúrember már csak elvből sem hajlandó megérteni az idióta szabályrendszerét.
Összességében jól szórakoztam rajta. Szerintem nem érdemes úgy olvasni, mintha Auster írta volna - tekintsük egyszerű lektűrnek, ami pár órára kikapcsol. E zsáneren belül megállja a helyét, becsülettel kielégíti a krimikkel kapcsolatos - nem tagadom, szerény - elvárásaimat.
* Külön nehezíti szegény verőlegények dolgát, hogy Klein a legvadabb csépelés közepette sem hagyja abba a fanyar egysoros poénok hajigálását, amelyek gyakran jobban fájnak, mint a legóba lépés.
** A Jézus-párhuzam komolytalankodásnak tűnhet, de ha belegondolunk, Klein zsidó és pont 33 éves, szóval Auster akár valami rejtett utalásnak, bennfentes poénnak is szánhatta.
Az egészen világos, hogy a szerző átrágta magát pár Raymond Chandleren, csinált egy listát a műfajban fellelhető klisékről, és az összeset beletömködte a sajátjába. A mellékszereplők között megtaláljuk a zsáner összes jellegzetes figuráját a femme fatale-tól kezdve a morcos, de tisztességes rendőrön át a rohadt gazdag morális hulladékig - de a legnagyobb klisé nyilván maga a magánkopó, Max Klein, aki egy az egyben viszi tovább a noirok Grál Lovag-hagyományát, ő az erkölcsi világítótorony egy bemocskolódott világban, aki önkéntes számkivetettségét és az ebből fakadó kudarcos életét olyan fanyar humorral kezeli, hogy a citrom is összefacsarodik tőle. Ez a magányos detektív tenyerel bele egy kellőképpen veszedelmes ügybe (a szálak a legfelsőbb körökig vezetnek - újabb noir klisé), hősünket boldog-boldogtalan halállal fenyegeti, de ő egy pitbull makacsságával rendelkezik, ha ráharap valamire, akkor beáll nála a szájzár.
Tisztességgel összerakott iparosmunka, kifejezetten érdekes történettel. Egy pirinyót idegesített azért, hogy Klein a detektívmunkát mintha úgy képzelné el, hogy adott idő alatt minél több emberrel vereti meg magát, hátha azok a végén ebbe belefáradván bevallják minden bűnüket*. Van ebben valami jézusi, valami "tartsd oda a másik orcádat is"**. Azért egy idő után Klein is kilép a krisztusi szerepfelfogásból, az ő ökle is el-elsül, és a szürke kis agysejtek is szerepet kapnak. Auster pedig arra is ügyel, hogy feldobja kicsit a regényt azzal, hogy beleírja:
1.) saját New York-ambivalenciáját - tudnivaló ugyanis, hogy minden New York-i utálja New Yorkot, de semmi pénzért nem élne máshol.
2.) plusz beleírja a baseball iránt érzett szenvedélyét - amivel európaiként nehezen tud mit kezdeni az ember, hisz a baseball minden amerikai sport közül a leghülyébb, rendes kultúrember már csak elvből sem hajlandó megérteni az idióta szabályrendszerét.
Összességében jól szórakoztam rajta. Szerintem nem érdemes úgy olvasni, mintha Auster írta volna - tekintsük egyszerű lektűrnek, ami pár órára kikapcsol. E zsáneren belül megállja a helyét, becsülettel kielégíti a krimikkel kapcsolatos - nem tagadom, szerény - elvárásaimat.
* Külön nehezíti szegény verőlegények dolgát, hogy Klein a legvadabb csépelés közepette sem hagyja abba a fanyar egysoros poénok hajigálását, amelyek gyakran jobban fájnak, mint a legóba lépés.
** A Jézus-párhuzam komolytalankodásnak tűnhet, de ha belegondolunk, Klein zsidó és pont 33 éves, szóval Auster akár valami rejtett utalásnak, bennfentes poénnak is szánhatta.
August 26, 2017
No es una obra maestra, pero es una historia muy entretenida, género negro clásico, tipo El halcón maltés. Lectura veraniega 100%.
March 22, 2025
Primera novela—y quizás menor—de Paul Auster, escrita bajo seudónimo entonces. Un homenaje a Chandler y Hammett, noir en estado puro, con una historia al estilo Double Indemnity, donde nada es lo que parece. No es de sus obras más notables, pero sí de las más entretenidas.
A diferencia de sus novelas más conocidas, aquí Auster se aleja de sus temas habituales (como el azar) para rendir tributo al género detectivesco clásico.
Una lectura ideal para un viaje en tren, avión o autobús, o para disfrutar junto a una piscina en verano.
A diferencia de sus novelas más conocidas, aquí Auster se aleja de sus temas habituales (como el azar) para rendir tributo al género detectivesco clásico.
Una lectura ideal para un viaje en tren, avión o autobús, o para disfrutar junto a una piscina en verano.
February 24, 2024
6/10 Het is wel duidelijk dat dit nog zijn eerdere werk is. Was leuk geschreven en wel vermakelijk maar het was naar mijn mening niet mooi afgerond.
October 19, 2022
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt örülök, hogy a szerző ilyen hamar befutott, másrészt nagyon szívesen olvasnék tőle még ebben a zsánerben. Tökéletesen hozta a noir hangulatát és stílusát, jó volt a sztori, emellett ugyanolyan kiválóan ír, ahogy a későbbi regényeiben. Ha valaki nekem, aki szinte be van oltva sport ellen, még a baseballt is eladja, az csak zseni lehet! Élveztem, na. Nem kell mindig posztmodern.
(A borító mondjuk ronda, de ez nem von le az értékéből – meg kiadták szebbel is.)
(A borító mondjuk ronda, de ez nem von le az értékéből – meg kiadták szebbel is.)
December 26, 2007
Is this book still in print? 12 or 13 years ago I was a huge fan of Paul Auster's work - and I felt I found a great secret find with this book. So yes Auster wrote this under a different name. He combined his love for baseball and noir fiction. And to be honest I can't remember the story or plot - but I do remember liking it a lot.
April 4, 2018
Paul auster külliyatı yapmak lazım.
February 20, 2020
Auster’ın Paul Benjamin imzasıyla basılan ilk romanı, sürükleyici bir polisiye. “Otuz üç yaşındaydım, ama çoğunlukla kendimi yirmi yaşında gibi hissediyordum. Ama fazla uzak olmayan bir gelecekte, bir sabah uyanıp orta yaşa girdiğimi keşfedeceğimi de biliyordum. Bundan korkmuyordum; yalnızca hazırlıklı olmak istiyordum.” Paul Auster
May 6, 2007
It's an early work by Paul Auster so worth the read. For all writers everywhere, it's encouraging to see how much better he got at writing with practice!
June 23, 2016
İnsanı delirtir. Tamamen olayın akışına kapılıp yazarın yazdığı ikilemleri gerçekten kafaya taktırdığı başarılı bir yazım. Sonu zaten evlerden ırak
January 1, 2020
Auster dili tamam ama ama sonuçta yazar ismini vermemiş
October 17, 2024
No soy especialmente asiduo a la novela negra.
He hecho ademan de leer está -desde el desconocimiento de que lo era-, más por ser la primera novela de Paul Auster, que por la trama que pudiera desarrollar.
Del autor creo haber leído otras dos o tres obras más. Todas me gustaron, si bien -curiosamente-, cuanto más costumbrista es, más la suelo disfrutar.
Esto es, cuando trata temas o realiza descripciones banales de aspectos sencillos de la vida estadounidense.
Me da cierta paz ver esa estampa en una prosa sencilla, que nunca busca el rococó, pero sin llegar a ser tan tosco, como lo puede ser Hemingway -en una analogía estadounidense, y salvando las distancias-.
Esta es una obra (sin ser experto, insisto) llena de los clichés habituales del género.
Como si hubiera visto un maratón de cine Noir antes de ponerse a escribir.
A veces son tan evidentes, que me enervan un poco.
Sin embargo, a grandes rasgos, me vale; no espero más.
Lo dicho, me quedo con ese fetiche extraño que tengo de su narrativa: los viajes en metro, la descripción de la oficina destartalada, el tránsito en la NY de finales de siglo XX, como describe una cena en familia, como prepara café, como es pedir una cerveza en un tugurio de EEUU, como se come un emparedado mientras habla por teléfono.
Dios, ¿quién utiliza la palabra «emparedado» hoy en día?
Ah, y el final es, sencillamente, malo. Pero lo dicho, no espero más.
Gracias Paul, allá donde estés.
He hecho ademan de leer está -desde el desconocimiento de que lo era-, más por ser la primera novela de Paul Auster, que por la trama que pudiera desarrollar.
Del autor creo haber leído otras dos o tres obras más. Todas me gustaron, si bien -curiosamente-, cuanto más costumbrista es, más la suelo disfrutar.
Esto es, cuando trata temas o realiza descripciones banales de aspectos sencillos de la vida estadounidense.
Me da cierta paz ver esa estampa en una prosa sencilla, que nunca busca el rococó, pero sin llegar a ser tan tosco, como lo puede ser Hemingway -en una analogía estadounidense, y salvando las distancias-.
Esta es una obra (sin ser experto, insisto) llena de los clichés habituales del género.
Como si hubiera visto un maratón de cine Noir antes de ponerse a escribir.
A veces son tan evidentes, que me enervan un poco.
Sin embargo, a grandes rasgos, me vale; no espero más.
Lo dicho, me quedo con ese fetiche extraño que tengo de su narrativa: los viajes en metro, la descripción de la oficina destartalada, el tránsito en la NY de finales de siglo XX, como describe una cena en familia, como prepara café, como es pedir una cerveza en un tugurio de EEUU, como se come un emparedado mientras habla por teléfono.
Dios, ¿quién utiliza la palabra «emparedado» hoy en día?
Ah, y el final es, sencillamente, malo. Pero lo dicho, no espero más.
Gracias Paul, allá donde estés.
November 8, 2025
Bajo el seudónimo de Paul Benjamin, Paul Auster escribió esta novela negra en la que construye una trama de intriga con múltiples giros. Hacía tiempo que no leía nada suyo, y aunque reconozco su estilo en la manera de narrar y en ciertos matices de los personajes, también se nota que es una obra temprana, previa al estilo literario que Auster alcanzó más adelante.
Max Klein, el protagonista de la historia, es un detective privado contratado para investigar un posible chantaje. A partir de ahí, se ve arrastrado a una investigación que se complica cada vez más y que te mantiene en suspense, aunque el ritmo en ocasiones se vuelve algo lento. Además, la abundancia de referencias y descripciones relacionadas con el béisbol puede resultar excesiva y detiene la fluidez de la lectura.
En mi opinión es una novela algo floja dentro de la obra de Auster, pero incluso en sus titubeos se adivina el talento narrativo que más tarde lo convertiría en un escritor imprescindible.
Max Klein, el protagonista de la historia, es un detective privado contratado para investigar un posible chantaje. A partir de ahí, se ve arrastrado a una investigación que se complica cada vez más y que te mantiene en suspense, aunque el ritmo en ocasiones se vuelve algo lento. Además, la abundancia de referencias y descripciones relacionadas con el béisbol puede resultar excesiva y detiene la fluidez de la lectura.
En mi opinión es una novela algo floja dentro de la obra de Auster, pero incluso en sus titubeos se adivina el talento narrativo que más tarde lo convertiría en un escritor imprescindible.
Read
May 25, 2025Paul Auster ismét egy olyan világba vezet, ahol a határok elmosódnak valóság és abszurd között. A Trükkös játék nem hosszú regény, de annál töményebb – minden mondata mögött ott húzódik valami mélyebb, kimondatlan kérdés az életről, a döntéseinkről, a szabadságról.
A történet látszólag egyszerű: egy férfi, aki mindent elvesztett, belekeveredik egy különös kártyapartiba, ami egyre valószínűtlenebb következményekkel jár. A könyv mégsem a cselekmény miatt erős, hanem a mögöttes jelentések, az allegorikus elemek és az atmoszféra miatt.
Kissé nyomasztó, de pont ettől működik. Olyan, mint egy álom, amitől nem tudsz szabadulni – és nem is biztos, hogy akarsz.
Auster rajongóknak kötelező, de azoknak is ajánlom, akik szeretik a filozófikus irodalmat, vagy csak szeretnének kicsit kizökkenni a realista elbeszélések világából.
A történet látszólag egyszerű: egy férfi, aki mindent elvesztett, belekeveredik egy különös kártyapartiba, ami egyre valószínűtlenebb következményekkel jár. A könyv mégsem a cselekmény miatt erős, hanem a mögöttes jelentések, az allegorikus elemek és az atmoszféra miatt.
Kissé nyomasztó, de pont ettől működik. Olyan, mint egy álom, amitől nem tudsz szabadulni – és nem is biztos, hogy akarsz.
Auster rajongóknak kötelező, de azoknak is ajánlom, akik szeretik a filozófikus irodalmat, vagy csak szeretnének kicsit kizökkenni a realista elbeszélések világából.
May 28, 2024
I was surprised at how much I liked this book and would like to write a few absolutely inexpert lines. To me it's a rather excellent and highly entertaining detective story. The main character, Max Klein, is clever, witty and well-read as well as very likeable for his braveness in every life-threating situation. Funny banter with some thugs, the police. Attractive ladies, like his ex-wife, a little boy, a game of baseball, Auster's favourite sport thrown in for good measure.
I felt that this was Paul Auster just trying to write a bit of a parody of a detective story by using all those typical ingredients or rather writing something commercially successful what with being in dire straits like so often in his young life.
Again, this is just my humble opinion.
I felt that this was Paul Auster just trying to write a bit of a parody of a detective story by using all those typical ingredients or rather writing something commercially successful what with being in dire straits like so often in his young life.
Again, this is just my humble opinion.
May 15, 2024
Na minha edição, O Jogo dos Enganos (Squeeze Play) vem no final da autobiografia "Da mão para a boca" (Ed. Asa), esta assinada por Paul Auster. São as primeiras obras do autor e, se a autobiografia não me "encheu" por aí além (um jovem americano nos anos 70 na luta para sobreviver, sobreviver, sobreviver, na área da criação), a narrativa policial de "Squeeze Play" (O jogo dos enganos) segurou-me e fui lendo a um ritmo muito rápido. No final achei que já eram equívocos a mais mas esta obra mostra bem a triste realidade em que a "selva" da sociedade americana se foi tornando. Um policial negro típico mas competente.
July 1, 2022
Bien. Sin más. Una novela negra entretenida y con su tono ácido característico. Lo mejor: algún que otro pasaje brillante en cuanto a crítica social. Lo peor: diálogos (no todos) y personajes llenos de clichés del género. Un poco más de lo mismo de tipos duros, pasados turbulentos y gente solitaria.
En resumen: un libro para pasar el rato y desconectar (lo que se agradece muchas veces).
En resumen: un libro para pasar el rato y desconectar (lo que se agradece muchas veces).
September 18, 2024
Excelente libro, es un Paul Auster en toda regla,cómo lo se? Porque tiene UN CAPITULO DEDICADO AL BEISBOL. Esto pasa en todos los libros de Paul, en todos aquellos en los que se definió como el escritor que fue. No pretende más que narrar una excelente historia y lo consigue sin faltarle el respeto a nada.
May 22, 2025
Narrazione che ricalca il genere poliziesco e hard boiled con i relativi topoi. Di certo opera lontana da quelle della piena maturità che hanno fatto di Paul Auser un autore pecuiare e ben riconoscibile. Lettura che ha comunque saputo intrattenermi, anche se ogni tanto i personaggi mancano di caratterizzazione.
April 8, 2020
Film-noir de los buenos.
June 16, 2021
Wasn't bad but nothing unique either. Nothing felt from the Austerian surrealism, only a well written crime story.
Read
March 5, 2023Recuerdo leerlo en un auto... ¿yendo a vacaciones? Vacaciones del 2010 o el 2011. No más.
November 13, 2023
Kitaba başlamak için açmıştım bi kaç sayfa okurum diye bir anda sonu geldi, güzel bir film izlemişim gibi
December 7, 2023
Paul Auster’in yazdığı ilk cinayet kitabı. Çok beğendim de diyemem, hiç beğenmedim de. Bir ünlü beyzbolcunun incelikli plan kurarak yaptıkları. Ve onu kurtarması için tuttuğu özel dedektif Klein.
June 30, 2025
I was underwhelmed by the writing and the story line. I love noir detectives, but this book lacked in originality and brimmed with clichés. I couldn’t finish it …
February 5, 2024
Primo libro dei romanzi scritto da Paul Auster, il suo successivo sarà "la trilogia di Ny", questo è un "giallo", non è male. L'unica cosa che con tutte le botte che prende l'investigatore è difficile che riesca a camminare a parer mio.
July 6, 2021
Recensione qui:
https://www.instagram.com/p/CQqQ1YknM...
https://www.instagram.com/p/CQqQ1YknM...
December 2, 2014
Para muchos, la Trilogía de Nueva York (en particular “Ciudad de cristal”) vino a renovar la narrativa detectivesca, que había visto su época dorada con Hammett, Chandler y Jim Thompson; pero antes de escribir semejante novelón negro, Auster escribió “Jugada de presión”, libro que apareció bajo el pseudónimo de Paul Benjamin, publicado por una pequeña editorial en un minúsculo tiro de ejemplares, y que circuló de forma “underground” entre los conocedores de la novela negra.
Admirador del género negro y, en particular, de Dashiell Hammett, Auster realiza un pequeñísimo pero minucioso homenaje a la obra más conocida de este autor: “El halcón maltés”. Un detective (Max Klein) es contratado para averiguar quién quiere matar al famoso exbeisbolista George Chapman. Mientras Klein indaga, el número de sospechosos se incrementa, y quienes al inicio quedaban descartados regresan tras nuevos descubrimientos.
Si eres fan de los balazos, los misterios, de ir descubriendo pistas y sacar información a los sospechosos a punta de diálogos sugestivos, disfrutarás enormemente “Jugada de presión”; pero también te puedes acercar a la obra gracias a otro elemento interesante que Auster recuperará a lo largo de toda su obra: el beisbol; no sólo porque el cliente es un exjugador profesional, sino porque el hijo de Klein es un fanático empedernido, y el detective lo lleva por vez primera al estadio para que vea en vivo un partido. Las emociones que transmite Auster a través de este par de personajes lograrían que un par de lectores se acercaran al “rey de los deportes”.
Y, finalmente, si eres fan de Auster, descubrirás algunos juegos narrativos (la creación de atmósferas, los diálogos) que permearán sus novelas posteriores.
Admirador del género negro y, en particular, de Dashiell Hammett, Auster realiza un pequeñísimo pero minucioso homenaje a la obra más conocida de este autor: “El halcón maltés”. Un detective (Max Klein) es contratado para averiguar quién quiere matar al famoso exbeisbolista George Chapman. Mientras Klein indaga, el número de sospechosos se incrementa, y quienes al inicio quedaban descartados regresan tras nuevos descubrimientos.
Si eres fan de los balazos, los misterios, de ir descubriendo pistas y sacar información a los sospechosos a punta de diálogos sugestivos, disfrutarás enormemente “Jugada de presión”; pero también te puedes acercar a la obra gracias a otro elemento interesante que Auster recuperará a lo largo de toda su obra: el beisbol; no sólo porque el cliente es un exjugador profesional, sino porque el hijo de Klein es un fanático empedernido, y el detective lo lleva por vez primera al estadio para que vea en vivo un partido. Las emociones que transmite Auster a través de este par de personajes lograrían que un par de lectores se acercaran al “rey de los deportes”.
Y, finalmente, si eres fan de Auster, descubrirás algunos juegos narrativos (la creación de atmósferas, los diálogos) que permearán sus novelas posteriores.
Displaying 1 - 30 of 50 reviews