Egy nagyon érzékeny, jóérzésű kislány meséli el gyerekkorának legmeghatározóbb élményeit és emlékeit. Mesél világszép édesanyjáról, egykor szebb napokat látott úrinő nagymamájáról, édesapjánál tett vasárnapi látogatásairól, a fantasztikus, szeretetre méltó nevelőapáról, az osztálytársakról, a Kádár-kor összes szépségéről és fájdalmáról, táborokról, amerikai rokonokról és illatos radírokról... Az először 2000-ben megjelent Ajvé egy család három generációját mutatja be finom humorral és mély emberismerettel.
"Nagymamával napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemen rózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy azért beírnak az élet könyvébe."
Ez egy regény…egy mese…egy emlék. Egy zsidó család mindennapjaiba kukucskálhatunk be a könyv által, és ez nagyon Életszagú.Még úgy is, hogy közel 20 év különbséggel születtem, valamint nem vagyok zsidó. Ahogy olvasom, érzem az áttetsző, gyümölcs illatú szappanok szagát, a főzelékét, a húslevesét, Nagymamám süteményeinek ízét, a Limo port a sós tenyeremen, hallom a villamost, a panel zajait, vidéki nagynénik, ismerősök fura, ijesztő, megnyugtató meséit,látom arcuk élét, érzem házuk sötét titkait, a temetéseken érzett zavarral vegyes szomorúságot, az iskolában átélt kalandokat. Ez az emberi regény Emberekről szól Embereknek. Köszönöm Lugosi Viktória! Bár a vége miatt haragszom kicsit Rád. Igaz az én életemben is megtörtént…
Olyan volt ez a történet, mint egy napon érlelt, aranyló körte: ízes, zamatos, szaftos és ragyogó. Szerettem ezt a felnőtteknek szóló, de gyermeki szemmel történő elbeszélést, és emellett részt vehettem egy fantasztikus történelmi időutazáson is. Bravó Lugosi Viktória!
Bepillantás a 60-as évekbe egy zsidó kislány élményein keresztül. Tetszett, mert sok helyen nagyon humoros, és sok mindent úgy ír le a mindennapi életből amit így képzeltem el (annak ellenére, hogy nem éltem akkor).