Már nem tudom, ki ajánlotta évekkel ezelőtt, hogy olvassam el, mert a Hajszőnyegszövők tetszett és majd ez mennyire fog. Hát, végülis nem bántam meg, hogy olvastam, de teljesen más, mint amire számítottam. A Hajszőnyegszövők igazi sci-fi, ebben úgy van sci-fi, hogy nem az.
Régebben félbehagytam, de nem azért, mert nem jó, hanem mert nagyon hosszú. Most újra van türelmem hosszúakat olvasni.
Vannak hiányosságai: nekem túl didaktikus. Az író hülyének néz engem, mint olvasót és az épp aktuális szereplőjét is, amikor magyarázza a nyilvánvalót.
Én azt hittem, ez egy könnyedebb időutazós könyv lesz, egy nagyon kicsi sci-fi beütése van is, de inkább a technikai dolgok magyarázatába fullad az egész, meg inkább kalandkönyv, ami amúgy nem baj, úgy sci-fi, hogy nem sci-fi, kell ilyen is. Érdekes, hogy az akkori technikai újdonságok mára mennyire elavultak, de mivel én már éltem akkor, amikor ezeket még használtuk, így könnyebb belehelyezkedni a történetbe, bár, Mo.-ra ezek sokkal később jöttek be, mint amikor a könyv íródott, ha akkor olvasom, lenyűgőző lett volna, mi mindent nem találtak már fel. A sivatag közepéből Izraelből írhatsz egy levelet az USA-ba a számítógépen és az azonnal ott van, ez azért 1998-ban varázslat kategoria lett volna kb.. Igaz, 2007-ben jelent meg nálunk, addigra már azért itthon is viszonylag elterjedt a net, de még nem ez a mobil verzió.
Nagyon olvasmányos, úgy haladtam vele, hogy észre se vettem. Viszont túl kalandos és túl könnyed. A szereplők mindent megúsznak, közben jön a baj csőstől, de azon is túllendülnek, egy volt katonai nagykutyákból álló csapatot simán többször is kiiktatnak és kijátszanak, hagyjuk már. Nyilván nem lenne könyv, ha az első akciónál lelövik őket, de ez így egy kicsit sok. Ezen túllendülve viszont jó kis olvasmány. Nem is értem, miért nem ezt a sztorit filmesítették meg, a film max. az alaptémájában azonos a könyvvel, amúgy semmi köze hozzá, még a főszereplő neve is más.
Hogy én mennyire nem szeretem a deus ex machinát! Ebben meg van garmadával. Persze lehet tudni, hogy nem fog meghalni a két főszereplő, de ez ócska húzás. És annyira túlírt. És ahogy a srác rájön a megfejtésre, hát, Sherlock megirigyelné. Meg a könyv 90%-a max. egy hétről szól, a maradékban meg elintézünk 7 évet. Ettől függetlenül érdekes volt, nem bántam meg, hogy elolvastam.
Egy régészeti ásatáson egy önkéntes srác talál egy különös leletet, egy 3 évvel későbbi dátummal ellátott SONY videókamera kezelési útmutatóját egy csontváznál, aminek fogtömései vannak, de a sír Jézus korabeli. A srác két barátjával, egy csajjal, aki nagyon tetszik neki, meg az ő bátyjával, aki a régészeti múzeum laborjában dolgozik, próbálják megfejteni, mi is ez, közben az ásatás finanszírozója is megérkezik a katonai múlttal rendelkező biztonsági emberével és hívnak egy sci-fi írót is, aki időutazásos könyveket ír.
Közben nagggyon részletesen megtudjuk mindenki gondolatait, előéletét rengeteg szemszögből. Ez nekem nem újdonság Stephen Kingtől, ezzel nem volt gondom.
És oldalakat olvashatunk a '98-ban technikai újdonságokról, a netről, a szonográfról, a digitális videórögzítésről, egyéb IT dolgokról, meg, hogy hogyan kell egy 2000 éves nyomtatópapíron elővarázsolni a szavakat.
Hőseink közben menekülnek a biztonsági emberek elől, megjelenik a Vatikán embere, aki önálló akcióba kezd, mint megtudjuk, a pápa nem várta tőle, amit tett.
A könyvnek az erőssége a részletekben rejlik, azért érdemes elolvasni, nem a fő cselekményszál miatt szvsz, az nagyjából kiszámítható, a végét leszámítva, az nagy meglepetés volt, mert semmi nem engedett erre következtetni, ez egy nagy hiányossága a regénynek.