Pál Závada > Quotes

“Gyakran másra se törekszik az ember, csak hogy
kívülrekessze a véres külvilágot magán és a magáéin.”
― Závada Pál

“A Margit körúti Atriumban A látszat csal megy, mondja Lola, de hagyjuk ezt inkább, Artúr, húzza el kedvesem a száját. Én emlékszem erre a Cserépyre, aki rendezte - Gusztáv szegény ki nem állhatta -, és Simor Erzsiért sem vagyok oda. Hanem te, nézd!, itt van a Kalotaszegi madonna, arra kíváncsi vagyok!
Micsodára?, fintorgok, hagyjon a Lola engem ezzel.
De hogy Sárdy János állítólag lenyűgözően énekli benne, hogy Rózsalevél...
Én viszont még azt is kifogásolom, hogy milyen nevű mozi játssza, mert szerintem egy Nemzeti Apolló az ne szemérmeskedjen, hanem változtassa át magát Hunornak vagy Magornak. Vagy Hadak Urának.”
― Pál Závada, Hajó ​a ködben

“Azzal vádolják a zsidót, hogy nem asszimilálódott?, ugyan már! Az a baj, hogy túlságosan is asszimilálódott. És lenézte a szegény zsidót – ugyanúgy, ahogy a magyar középosztálybéli meg a dzsentri lenézte. A zsidó bűnök mindenekelőtt magyar bűnök. A fölkapaszkodott zsidó hozzáhasonult annak az osztálynak a mentalitásához, amelyikbe fölkapaszkodott, magyarázza János úr. Egyik oldalon a pöffeszkedő, nagyszájú és ostoba magyar fickó, amelyik kártyázik, kurvázik és dorbézol – a másik oldalon meg a nagyképű, szemtelen, tolakodó és ordinári módon viccelődő zsidó jampec. Nincs különbség. Hát akkor mi várható maga szerint ettől az országtól?”
― Pál Závada, Hajó ​a ködben

“A híradót követően megnéztük tehát a Kalotaszegi madonnát, amelyről most csak annyit: A cím egy festmény címe egyúttal, amelyet a főhős fest a szerelméről. De sajnos elhangzik, hogy ilyen gyönyörű képet ember nem látott még. És sajnos meg is pillanthatjuk magát a képet - sőt, a hősnő berohan a Műcsarnokba, és ott szembesül önnön lenyűgöző portréjával.”
― Pál Závada, Hajó ​a ködben

“Mert Isten magányos, és az veszélyes.
Egyedül van, ha nem imádkozom.
Mindenesetre kifürkészhetetlen,
én azért fürkészem. Meg hogy legyen.”
― Pál Závada, Apfelbaum - Nagyvárad, Berlin

“Úgy lehet túlélni mindent, ha felejt az ember?”
― Závada Pál

“Eszembe jut, ahogy megpendítette ezeket a mi tragikus bohózatba illő hadüzeneteinket - például az oroszoknak meg az amerikaiaknak. Hogy azt hitték a politikusaink, elég csupán hepciáskodva hadat üzenniük, a győzelmet meg majd vívják ki nekünk ezek a szorgos németek.
És a dolog csak húzódik, nyúlik a végtelenségbe. Meddig kell ezt még bírni, Artúr?, kérdi Heltai. Meddig kell bírni még a zsidóságot, a hideget, az éhezést, az elsötétítést, a bombázást, a hajléktalanságot, a munkátlanságot, a szegénységet, a betegséget meg a poloskát? És mindezt csak azért, mert - pusztán a németek iránti udvariasságból - megüzentük Amerikának és Oroszországnak a háborút. A háború pedig nem üzent vissza, hanem személyesen idejött. Senki sem gondolt arra, hogy ez lehetséges lesz. Mindenki azt hitte, hogy ezt a németek elintézik, ők harcolnak majd, mi pedig a tribünről, páholyból drukkolunk nekik.”
― Pál Závada, Hajó ​a ködben