Nermin Bezmen > Quotes

“A Nagyszínház bejárata előtt várakozó hintók egy része, miután felvették az utasaikat, egyesével a Borinszkij-rezidencia felé vették az irányt. Körülbelül húszfogatnyi úriember és hölgy kapott meghívót a mulatságra, melynek vendéglistáján a Hattyúk tava balett-táncosai is szerepeltek.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“- Ez elképesztő, apukám! Mégis ki ad ilyesmit ajándékba? Mehmed nem kívánta tovább kínozni a fiát, ezért megadta neki a megfelelő útbaigazítást. - Már nálad van a kulcs, miért nem nyitod ki, hogy megkapd a választ ? Ültében előre hajolva Szejit becsúsztatta a remegő ujjai közé szorított kulcsot a zárba. Amint elfordította, a bronzkakas hirtelen pörögni kezdett a tengelye körül, és pörgés közben egy élő kakast is megszégyenítő kukorékolást hallatott. Három forgás után a madár visszaült az ágra és elcsendesedett. Az ezt követő kattanás jelezte, hogy a zár már nyitva van. Édesapja óvatosan felnyitotta és kitámasztotta a fedelet, mire Szejit észrevette a belső oldalra írt szöveget. Kis híján felsikoltott volna örömében, ha nem tapasztja be rögtön a száját a kezével. A sok szimbólum és pecsét között ott tündökölt II. Miklós cár bronzzal ékesített, egészséget és sikert kívánó szavai.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Sura csakhamar beleélte magát az emelvényen kibontakozó tündérmesébe. Egyszeriben ott szállt a felhők közt Odett, a hattyúk királynője az összes álmával és félelmével. Odett helyébe képzelve önmagát átérezte, szinte átélte reménytelen szerelmét.Nem tudott uralkodni a könnyein, melyek már patakokban folytak le az arcán.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“A családja, a gyermekkora, a családi háza, a Szentpéterváron töltött napjai, a háza Carszkoje Szelóban, a száncsengő hangja, a havon sikló trojkák, a fénypompás Alekszandr Nyevszkij sugárút, az opera és a balettelőadások emlékei egy olyan mesebeli világba szippantották Mürvetet, melyről egészen eddig a napig mit sem tudhatott. Ahogy Szejit szívszaggató történeteit hallgatta a frontról, a forradalomról, a cár és a családja hidegvérű lemészárlásáról, úgy sírt, akár egy kislány. S amikor Szejit a szökéséről, a kisöccse haláláról mesélt neki, a karjába roskadt és órákon át zokogott.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Hiába diktálta a józan ész, hogy talán soha többé nem találkozhatnak, a varázslatos tekintet azt sugallta, hogy örökre hozzá lesz bilincselve. A szíve azt sugallta, hogy egy be nem teljesülő, sőt a jövőben szörnyű gyötrelmeket okozó, reménytelen szerelem rabja lett.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Sura gyorsan összebarátkozott az újonnan érkezőkkel, Már teljesen meg is feledkezett a közöttük tátongó korkülönbségről, Egy alkalommal, amikor az ifjak elmentek újratölteni az italokat, maguk maradtak Tatjával. A fiatal nő barátságosan megfogta Sura kezét, majd így szólt: - Kedves Alekszandra Julianovna, bárcsak több időt tölthetnél itt. Ó, annyit mulathatnánk együtt. Sura ugyanolyan őszinteséggel válaszolt. - El tudom képzelni, Tatjána Tchoupilkina... - A közeli barátaim Tatyának hívnak. - Rendben van, Tatya. - Sajnos Dzselil és Kurt Szejit nemsoká távoynak Moszkvából. - Gyakran jönnek ide ? - Nem igazán. Soha nem tudni, hogy mikor tévednek ide legközelebb. Ahova a cár megy, oda szólítja őket a kötelesség. Nem mondhatnám, hogy unalmas életük van. Erre élénken felkacagott. - Tudod mit, kedves Alekszandra... - Szólíts nyugodtan Surának. Tatjána tovább kacagott. - Igen, kedves Sura, tudod mit ? Ha nem volnék balerina, akkor azt kívánnám, hadd lehessek az ő helyükben. Sura nem értette, hogy miért akarna a férfiak helyébe lépni egy ilyen híres és tündérszép hölgy, aki könnyedén elbűvölte a másik nem tagjait. Kérdő pillantást vetett felé, melytől Tatjána ismét elnevette magát.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Sura az a nő, akivel kapcsolatban először úgy érezte, hogy hozzá tartozik, az élete része. Kizárólag ő tudta, hogy a lányt higgadt, gyengéd természete ellenére szerelemre teremtették, s ez újfajta élvezetet nyújtott Szejit számára.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Hosszú hónapokon át hiányolt fiukat egy idegen nő miatt még az előtt elveszítették, mielőtt még akár megszokhatták volna az ittlétét.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Ahogy Olgát bámulta, folyton csak azt kívánta, hogy bárcsak az anyukája ülne most ott a helyén. Ám ez természetesen lehetetlen kérés volt. Az édesanyját a messzi Krím-félszigeten hagyták, s ki tudja, mikor láthatják majd egymást.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“A hajóval együtt ringatozó férfi valójában nem volt több az egykori Szejit Eminof árnyékánál. Olyan magányos férfi, akinek a sors elrabolta az álmait s szeretteit.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Mialatt megmutatta fiának az összes misztérium székhelyét, a Péter-Pál erődöt, a Péter-Pál-székesegyházat, ahová I.Péter óta temetik a cárokat, I.Péter nyári palotáját a Vasziljevkszkij-szigeten, Kronslot erődjét Kotlin szigetén, Mehmed részletesen elmesélte a látványosságok történelmét, s arról is beszélt, hogy mikor és kinek a tervei alapján készültek. Ezután a kikötőt barangolták be egy jóleső séta során.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“A puskákat összecsókolgatták és kézről kéyre adták egymás között. A törökök úgy örvendeztek, mint a kisgyermek, ha értékes ajándékot kap, összeölelkeztek az emberek. Kisvártatva néhányan Szejitet is körülállták. Fohászok és könnyek közepette ölelgették, csókolták a kezét, az orcáját. A kisebbekre is nagy hatással volt ez az izgalom.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Mintha a díszes gázlámpások előtt repdeső hópihék, az éj csendjébe beleolvadó orosz népi hangszer, a balalajka és a zongora letargikus hangja és azonkívül minden, egyszerűen minden egy szédítő álom része lett volna. Sura repülni tudott volna a boldogságtól, az ajkát lángokba borító csókoktól.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“-Isten veled, Oroszországom. Isten veled, Szejt, első és egyetlen szerelmem, Isten veled...”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Jóllehet a tiszt kérdése megválaszolatlan maradt ,mert a lány anélkül, hogy bármit is kinyöghetett volna, átengedte magát ennek az ismeretlennek, amikor a férfi karjával óvatosan, mégis szorosan átölelte.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“-Nem hagyhattam ott, apám. Két évet várt rám.Amikor aztán félig rokkantan, kétségbeesetten és magányosan visszatértem Petrográdra a frontról, a szerelmén kívül semmi más nem maradt nekem. A családját, mindenét otthagyta értem, csak hogy velem jöhessen.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Ő volt most itt az egyetlen ember, aki ismerte Szejit múltját, aki kételkedés nélkül hitt benne. Ő maga volt Szejit múltja. A gyermekkora, a fiatalsága, a szerelmei, a szeretői, a családja, az odaveszett társai. Ő volt Szejit Oroszországa, melyet elvettek a bolsevikok”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“- Egy háborúban mindkét fél saját magának ad igazat, fiam. A történelem majd megmutatja kinek volt igaza.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“- Ez az indiai templomokra hasonlító boltozattal ellátott épület az Uszpenszkij-székesegyház. Egykoron állítólag itt rendezték a cárok koronázási szertartását. 1473-ban megsemmisült, aztán 1475 és 1479 között újratervezte egy bolognai művész. Az épület bizánci stílusban épült, de ha engem kérdezel, egy cseppet sem értem, hogy mit keresnek ezek az indiai kupolák Moszkvában. Nézd, amit most a jobb oldaladon látsz, az a Blagovescsenszkij, vagyis az Angyali üdvözlet-székesegyház. Az ott, amelyiknek kilenc kupolája van. Körülbelül 1489-ben fejezték be. Pszkovból jött építészek munkája. Andrej Rubljov híres szentképei is ebben a székesegyháyban vannak. A cárjaink maradványai I. Ivántól kezdve V. Ivánig az Arhangelszkij-székesegyházban lettek eltemetve. Borisz Godunov kivételével. Sura élvezettel hallgatta a katonát, aki történelemtanárként adta elő a különféle érdekességeket, pedig a legtöbb elhangzó név ismeretlenül csengett a lány fülében. - Ez itt a Spasszkij-kapu, a teret a Kremllel összekötő három átjáró egyike. Közvetlenül a tér mögötti terület volt hajdan a Moszkva egyik központi lakóövezete. Tudod, hogy mit jelent ,,Kitaj-gorod''? Sura megrázta a fejét. - Tatárul kastélyt jelent. Azt mesélik, hogy a Moszkva folyótól északra fekvő Kitaj-gorod volt az a kerület, ahol a kereskedők laktak. A város többi részét-gorodnak, fehér városnak; és Zemljaij-gorodnak, keleti városnak nevezték, pedig a folyó déli részén terülnek el. Oroszország első egyetemét pedig 1755-ben alapították Moszkvában...”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“A rengeteg futó kaland és komolyabb kapcsolat után Szejit a legkevésbé sem számított rá, hogy ilyen hatással lehet rá egy nála jóval ifjabb, ártatlan leány.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Ez a lány, aki kizárólag az ő kedvéért bukkant elő az emberáradatból. A sors küldte.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Szejit sokkal, de sokkal gyönyörűbbnek találta a feleségét, mint ahogyan a hiányos emlékei alapján lefestette őt. Mürvet kecses járomcsontja, meglepettségről és félszegségről árulkodó tágra nyílt fekete, mandulavágású szeme lenyűgözte a férfit.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Az egyezségük szerint harmincéves koráig annyit kalandozhat az orosz lányokkal, amennyit csak akar, amennyiben azonban házasságra szánja el magát, egy török származású családból kell párt választania.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Amikor Sura a könnyzápor mögül rápillantott szerelme arcára, ott pontosan ugyanazt a tekintet látta, mely első találkozásukkor, 1916 telén elbűvölte őt. A csillogó, epekedéssel teli tengerkék szem úgy nézett rá, mintha már előre akarná vetíteni az elkövetkezendő szenvedélyes perceket.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Ehógy jó darabig csendben élvezték az egymásból áradó melegséget. Az ifjú rádöbbent, hogy idáig még soha nem volt része ilyen békés kapcsolatban. Persze mi mást várhatna egy ennyire fiatal lánytól? Ugyanakkor azt sem tagadhatta, hogy egy korábbi viszonyában sem érzett még ehhez hasonló tökéletes egyensúlyt a nyugalom és az izgalom között, mint amit most átélt.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“- Jaj, Istenem! Miket össze nem hordok. Megriasztottalak, igaz, kedves, Sura ? Egy másodpercre kiment a fejemből, hogy egy zsenge és ártatlan lány áll előttem. Tényleg, hány éves is vagy? -Tizenöt. - Ó, Istenem! Tizenöt? Többnek látszol. Nem haragszol meg rám, ha én nem árulom el az én koromat, ugye ? Hidd el, sokkal öregebb vagyok nálad. Bocsáss meg, remélem, hogy a szavaim nem okoztak kényelmetlenséget. Nem akarom, hogy félreérts. Mégis, hidd el, ha tudtam volna, hogy mindössze tizenöt éves vagy...-Kérlek, Tatjána. Nem állítom, hogy nem döbbentem meg, de ne aggódj, roppant kellemes élmény veled csevegni.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Nem Sura merész és magabiztos hozzáállása lett volna az egyik oka annak, hogy megtapasztalhatták a mesébe illő szerelmet ?”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“- Nézz csak rájuk, drága Sura. Vonzóak, előkelőek, gazdagok, a cár saját testőrségének tagjai, folytonosan szemrevaló arisztokrata nőkkel vannak körülvéve. Még a gyerekkori kalandjaikról is könyveket írhatnának, higgy nekem.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“- Igen - bökte ki végül -, igen, pontosan azt, hogy Alustából jöttél, hogy Mehmed Eminof fia vagy, hogy őseid évszázadokon keresztül éltek ezen a vidéken. Emlékezz a termőföldedre, a szőlőskertedre, melyeken gyermekeid majd lovagolni fognak a jövőben. Mi büszkeséggel gondolunk a török származásunkra. Ugyanakkor becsületes orosz alattvalók is vagyunk. A te kötelességed, Szejit fiam, ahogyan már korábban is említettem, hogy osztályelső légy, s érdemessé válj erre az egyedülálló esélyre, amivel a családunk meg lett tisztelve. Néhány év múlva én visszavonulok. Nem könnyű ám bejutni a cár díszkíséretébe. Sokan lesznek, akik akadályokat akarnak majd eléd fektetni. Te viszont mindig óvatos leszel és körültekintő. Semmi, de semmi nem szoríthatja háttérbe a tanulást. Én megbízok benned.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura

“Ahogy áthaladtak a Vörös téren, Sura ezúttal is megcsodálta a hófedte teret, a Kreml palotáját, az égig érő templomok színpompás kupoláit s a harangtornyot. Olykor-olykor Szejit rövidebb magyarázattal egészítette ki a látottakat.”
― Nermin Bezmen, Kurt Seyt & Shura