John Keane > Quotes

“Ha a demokrácia a világ leegyszerűsítése elleni állandó harcot jelenti, úgy a nacionalizmus állandó harc azért, hogy megsemmisítsék a sokrétűséget, olyan akarat, amely bizonyos dolgokról nem akar hallani, választott tudatlanság, nem az ártatlanságé.”
― John Keane, Civil Society: Old Images, New Visions

“A nacionalizmus dögevő állat. Az egyes térségeken belül eleve meglévő nemzeti érzésen él, korábbi önmagának torz paródiájává alakítva a közös nemzeti identitást. Albert Camus híressé vált mondása, hogy túlságosan szereti nemzetét ahhoz, hogy nacionalista legyen, helyesen ragadta meg azt a tényt, hogy a nacionalizmus a nemzeti identitás patologikus formája.”
― John Keane, Civil Society: Old Images, New Visions

“Az olyan politikai rendszerekkel ellentétben, mint amilyen a zsarnokság vagy a királyság, amelynek legitimációja és tartóssága kőbe vésett és megváltoztathatatlan szabályokon nyugszik, a demokrácia azért is kivételesnek tekinthető, mert megköveteli az emberektől annak belátását, hogy valójában minden emberi teljesítmény az idő és a hely futóhomokjára épül, és éppen ezért annak érdekében, hogy ne engedjék át magukat a királyok, uralkodók és zsarnokok kényének-kedvének, az állampolgárok számára elengedhetetlen, hogy nyitottan és rugalmasan létezzenek a világban. A demokrácia az esetlegesség barátja. Az olyan eszközök és intézkedések segítségével, mint amilyen például a szabad közgyűlés, a korrupcióellenes szervezetek vagy éppen az időszakos országgyűlési választások, a demokrácia a meghatározatlanság és eldöntetlenség elvei mellett száll síkra. Úgy is fogalmazhatunk, a demokrácia érzékennyé teszi az embereket arra, hogy a dolgok jelenlegi állása nem feltétlenül tükrözi az eljövendő állapotaikat.”
― John Keane, The Shortest History of Democracy

“… a regra que diz que os estados democráticos raramente são fundados democraticamente…”
― John Keane

“A félelemtől való megszabadulás a demokrácia alapfeltétele, amit általában elősegít a polgároknak az a közös érzése, hogy egy vagy több etikai identitáshoz tartoznak, amelyek közül a legnagyobb befolyással a nemzeti identitás rendelkezik. A félelemnélküliség nem egy természetesen fellépő jelenség. A bátorság vagy "nyomás alatti méltóság" (Aung San Suu Kyi) egyik formája, amely mindig akkor alakul ki, amikor a politikai hazugságok, a megfélemlítés és az erőszak az áldozatokban erőfeszítést vált ki afelé, hogy megszabaduljanak személyi függőségüktől, és belső és külső forrásokat igénybe véve táplálják azt a magatartást, amelyben ellenszegülhetnek annak, hogy a félelem irányítsa tetteiket. A nyomás alatti méltóság normál esetben megelőzi és alátámasztja a demokrácia intézményesítésére tett kísérleteket.”
― John Keane, Civil Society: Old Images, New Visions

“A demokráciát úgy értelmeztem, mint egy politikai rendszer olyan speciális esetét, amelyben a civil társadalom és az állami intézmények úgy működnek, mint két szükségszerű erő, különállóan, de egymáshoz kapcsolódva, elhatárolva, de egymástól függően, egy rendszer belső tagozódásaként, melyben a hatalom gyakorlása - a háztartásokban, a testületi tanácstermekben vagy a kormányzati hivatalokban - nyilvános megbeszélések, kompromisszumok és megállapodások tárgya.”
― John Keane, Civil Society: Old Images, New Visions

“Max Weber egy ízben Ludendorff tábornok részére és az ő jóváhagyásával a demokráciát olyan politikai rendszerként határozta meg, melyben az emberek választanak egy vezetőt, aki azután kijelenti: "Maul halten und weiter dienen." ("Pofa be és engedelmeskedni!") Az ilyen megfogalmazásokba beleértett türelmetlenség az örök nyilvános véleményütköztetések iránt elvéti a demokrácia egyik lényegi tulajdonságát. Amikor a demokratikus folyamatokat a civil társadalom és az állam köreire, vagy valamely közvetítő mechanizmusra alkalmazzák - mint amilyenek a politikai pártok és a testületi viták -, azt irányozzák, hogy maximális legyen a döntéshozatal visszafordíthatósági szintje vagy "biodegradabilitása". Ösztönzik a meglévő feltételekről szóló vitát és a közelégedetlenséget, időnként még haragra és közvetlen tettekre is gerjesztik a polgárokat. A tartós parancsuralmi rendszerek idején - mint Salazar Portugáliájában vagy Brezsnyev Oroszországában - a dolgok másképp néztek ki. Úgy tűnt, megállt az idő. (...) A politikai élet végletesen egyhangúvá vált.
Ezzel szemben a teljes mértékben demokratikus rendszerekben minden állandó mozgásban van. A polgárok jogosultak kritizálni és módosítani a hatalomelosztást az államon belül, illetve az állam és a civil társadalom között, ugyanakkor valamiféle állandó nyugtalanság szorítja őket, mellyel vagy megbirkóznak, vagy elégedetlenkednek, vagy hátat fordítanak, de sohasem tudnak teljesen elbújni előle. A predemokratikus társadalmi közösség cél- és értelmi egysége szétesik. A hatalmi csoportok sokszínűségét különbözőség, nyitottság és állandó versengés jellemzi, hogy eldöntsék, a valóság meghatározásában kié legyen a vezető és ellenőrző szerep. (...)
A demokratikus rendszereknek éppen ez az önmagát megkérdőjelező, önmagát bizonytalanná tevő minősége az, ami nemcsak alkalmat ad a nemzeti identitás támogatóinak, hogy a szélesebb nyilvánosság elé tárják nézeteiket, hanem egyúttal fokozza az olyan antidemokratikus nézetek vonzerejét, mint a nacionalizmus. A demokratikus rendszerek komoly mértékben próbára tehetik a polgárokat a "valóság" irrealitásának átfogó érzetével és követelővé válhat a "valóság" bizonyosságának helyreállítása iránti vágy, és elnyomásra kerülhet a különbözőség, az összetettség és a nyitottság az államon belül és az állam és a civil társadalom között. A demokráciák sohasem érik el a homeostatikus egyensúlyi állapotot. Állandó jelleggel a célokról és észközökről szóló nyilvános nézeteltérések, politikai programokon belüli bizonytalanságok, fejetlenségek és hiányosságok, valamint nyílt és rejtett konfliktusok üldözik őket. Mindezek miatt azután a börtönből szabadultak számtalan pszichózisának szolgálnak prédául (Havel), olyan morbid kísérletek áldozatai lehetnek, melyek célja, hogy a dolgokat leegyszerűsítsék, megálljt parancsoljanak a pluralizmusnak, és mindenhová és mindenkibe Egységet és Rendet erőltessenek.”
― John Keane, Civil Society: Old Images, New Visions