Trux Béla > Quotes

“A szépség múlandó; ha mögötte nincs semmi, értéktelen. Képtelenség
olyasvalakibe szerelmesnek lenni, akit lelkében nem
szeretünk.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Láttukra megfagy a vér, és mégis: hódol előttük a lélek. Hogy ennyi ember egyetlen helyen, és mindnek csak egyetlen célja van. Ritkán lát ily erőt a szem, és ritkán hall a fül efféle rettentő hangokat ilyen elementáris
erővel. Igen: térdre borul előttük a lélek, elhűlve töpörödik össze, mert oly borzasztó az, amivel szembesülni kénytelen.
Van, aki beleroppan.
Van, aki eszét vesztve menekül.
És van, aki megváltozik.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Nézd, Tris, fogalmam sincs. Vannak dolgok, amelyeket
magam sem értek. Kérlek, ne akarj mindent tudni! Talán jobb,
ha rejtve marad az, aminek rejtve kell lennie.
– Számodra minden olyan egyszerű. De hiszel-e mindabban,
amit mondasz?
– Mégis, Tristan! Mire tanítottalak téged idáig? Mire tanított
az ordo? Ha nem hinnék, nem lennék itt! Az én hitem a
Templom hite. Egész életemben erre neveltek. A Templom
erős, az egyház lelke. – Bertrand megtörten sóhajtott. – Ha
elfogadsz tőlem egy tanácsot… Öld ki magadból a dühödet,
és ne fordulj le a rossz ösvényre. Az az út száraz és csonka,
magadra maradsz, barátok nélkül. Sokszor láttam, ahogy a
számtalan teher megannyi társunkat a gyors halálba hajtja. Régebben tele voltál szeretettel embertársaid iránt. Ne térj le
a helyes útról, amikor már kezdted megtalálni! Tartsd meg
magadban a szeretetet, de add Istennek, Jézusnak és Máriának!
Ők megérdemlik.
Tristan úgy festett, mint aki a sírás szélén áll.
– Bert… Úgy érzem itt magam, mint egy fogoly. Nem a
büntetés, nem a szabályok miatt. Olyan dolgok történnek,
amiknek nem lenne szabad.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“...soha nem szabad megnyílni
senkinek.
Még a szerelemben, a legjobb barátság mögött is ott lappang
az árulás lehetôsége. Hogy az a másik galád mód hátba
döf. Hogy éppen attól kapod a legfájóbb sebet, akiben a végletekig
megbíztál. Nincs kegyetlenebb érzés attól, hogy semmit
sem jelentesz annak az embernek, akiért te az életedet is
odaadnád...”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Ebben a világban minden eretnek. Minden
ember, minden tett, ami ellentétesnek látszik a vakbuzgó hittel,
bűnnek tűnik a legtöbbek szemében. És még csak nem is
hibáztathatjuk őket érte. Saját csapdájába keveredett a kereszténység,
amikor lefektette a hitének alapjait. Bűn lett a tudni
vágyás, bűnök lettek a kérdések. Az az ember, aki kutatja a
miértet, ellenséggé lesz. Te is ilyen vagy, Tristan. Én is
ilyen vagyok. Gondolod, a nagy Salamont nem égetnék
most halálra?
Tristan nem gondolt semmit. Nem akart gondolkodni.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Visita Interiora Terrae; Rectificando Invenies Occultum Lapidem –
Látogass el a föld belsejébe; a megtisztulás által megleled a rejtett követ – állt kővel a kőbe írva.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Tristan von Zorn remélte, hogy az ô története is hasonló véget ér majd, mint a mesebeli lovagoké. De a minnesingerek gyakran kiszínezik a mesét, elhagyják az oda nem illô szálakat. Olyan ismeretlen végzet felé lovagolt,
amire a legkevésbé sem vágyott. Ám ha birtokában lett volna a tudásnak, ha látta volna a jövôt, akkor sem valószínû, hogy visszafordul. Hisz tudja ezt mindenki – ó, hogy is ne tudná –, kinek szíve lángolt már szenvedéllyel, legyen bármily megfontolt és erôs az értelem, esélye sincs az egyazon testben lakozó szív ellenében, minek fájdalma hajtja ôt – a szerelem.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Jól beszélsz a hungarusok nyelvén, mester? – kérdeztem tőle, mert korábban még nem hallottam tőle magyar szót.
– Hah! Még mit nem! – morgott a szakálla alatt, amin, bevallom, megdöbbentem. Hogyan akarunk mi így üzletet kötni, s felderíteni bármiféle eretnekséget? – Eszem ágában sincs megtanulni a barbárok nyelvét! – fogadkozott. – Pogány az! S mint ilyen, igencsak nehéz. Nem áll rá a civilizált népek ajka, s ha valaki meg is próbálja, hamar rájön, hogy bizony beletörik a nyelve.
Érdekes szavak voltak ezek egy olyan embertől, aki beszélte a latint, a németet és a franciát, s több nyelvjárásban is jeleskedett, ráadásképpen még ógörögül is olvasott.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“Így telik egy utazás Európán át. Ha az ember egyedül indul neki, ne számoljon azzal, hogy valaha is célba ér. Éhen vész vagy felfalják a vadállatok, s még gyakoribb, hogy saját embertársai veszejtik el.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“Ez a béke olyan törékeny, az egész nem több, mint egy pislákoló láng a kanóc végén, mely felélte maga alól a saját olaját. Egy óvatlan sóhajtásra sötétségbe borul az egész világ.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“A látottak beleégtek a szemébe,
mint egy villámlás utáni pillanat az éjszakában, amit
még akkor is látni vél az ember, amikor a fényt már régen
magába szippantotta a sötétség.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Akkor meg mi végre mindez? Miért mutatsz ily csodás dolgokat, ha a miértjükre nem adod meg a választ?
– Nem én mutattam. Te magad kerested őket. Mint ahogyan te magad keresed a válaszokat is.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Visszatekintve az egyetemi éveimre, be kell látnom, ez volt életem legboldogabb időszaka. Az a számtalan kaland, amiben a későbbiekben részem lehetett, feleannyi izgalommal sem járt, mint az egyetem. Pezsgett a vérem, a jövőben rejlő határtalan lehetőségek lebegtek a szemeim előtt.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“– Miért járnék templomba? Hogy megcsúfoljam vele a
hitemet? Isten ott van mindenben, csak fel kell ismerni az
igazságot. Ott csillan a sziklákon, ott van a föld porában, a
vízben, ott van minden fűszálban; áldásos sugarai beterítik
a mezőket, belőle készülnek a gyógynövényes főzetek és
tinktúrák! Itt él bennünk, körbevesz minket, csak a legtöbben
nem akarják látni! Én csak azt folytatom, amit a ti
útjavesztett társadalmatok elfelejtett! Mert én még látom
annak az útnak a fényét, amit ti már régen szem elől tévesztettek.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Vagy a templomosok karjaiba igyekeznek.
– Miért tennék? Hisz’ az egyházi rend.
– Befogadnak azok mindenkit. Leginkább a bûnösöket szeretik. Újabb rendházuk épült a közelben, errefelé terjeszkednek.
Az egyik hûbéresem is úgy döntött, hogy a
Szentföldre megy meghalni, de mielôtt nekivágott, a birtokát a Templomra hagyta. – Az öreg hangja kezdett megemelkedni.
– Csakhogy a birtokát tôlem kapta! És most a
Templomé! – csapott az asztalra egy nagyot, mire csend lett az egész teremben.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Felejtsd el mindazt, amit eddig hinni véltél. Dobd el a beléd nevelt tudást. Tagadd meg az értelmet. Fogadj el mindent, még akkor is, ha szörnyetegekről, lehetetlen tettekről, vagy csodába illő dolgokról
olvasol és hallasz. A gyermeki agy nem válogat, nem akar mindenáron összefüggéseket látni. Nem keres igazságot a szavak mélyén. Ha képessé válsz úgy tanulni, akár egy gyermek, aki minden új dolgot valóságként kezel, akkor jött el az idő arra, hogy elsajátítsd a szimbólumokban rejtező titkos igazságok olvasását. A végére minden addig tanult dolog feltárul előtted, megpillantod a bennük rejtező értelmet, és képessé válsz elválasztani a szimbolikát a tárgyszerűségtől.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“boszorkánymester vagy a mágus ezzel a kenőccsel kenje be a testét, különösképpen ügyelve rá, hogy a mellkasára is jusson belőle. Ha a női boszorkány seprűt használ, akkor annak nyelét is bőséggel kenje be, és erre üljön rá mezítelen szemérmével. Aki e szert használja, szélsebesen repül, hatalmas távolságokat tehet meg játszi könnyedséggel, viszont számolnia kell azzal, hogy útitársául démonok és más, iszonytató teremtmények szegődhetnek, s nemritkán fajtalan tivornyákra ösztökélik.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“- Wolfgang segedelmével Pilgrim, Passau püspöke irányította az eseményeket – folytatta Paulus. – Ő rendkívül jártas volt az okmányok kiállításában, amit, megjegyzem, neked is el kell majd sajátítanod, fiam.
Noha mesterem árnyaltan fogalmazott, nem értettem félre mondandóját. Az okmányok hamisításáról, álpecsétek gyártásáról beszéltünk. „Egy nemesebb cél érdekében”, mondhatta volna, s akkor sem éreztem volna utálatosabbnak a szavait. S mindennek ellenére meg kell mondanom, képességeim ez irányú csiszolása a legkevésbé sem volt ellenemre.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“Minél váratlanabb, minél nagyobb a boldogság, annál fájdalmasabb,ha annak hirtelen vége szakad. A szép emlékek tovatűnnek; a nemrég és a tegnap az elkínzott lélek számára ilyenkor csupán hóbortos szavak.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“A dobok lomha ritmusában a katonák tömege
torlódva hullámzott a falak felé. Váll váll mellett, a pajzsok
összekoccantak a szomszédos fegyverekkel. Beleszédült, ki
lenézett rájuk; kazághandok sötét tömegei, pikkely és bőrvértek
sokasága. A pajzsokra csillámló csókot dobott a napfény,
kopják erdeje meredt a turbánok és csúcsos fémsisakok fölött.
És csak jöttek megállíthatatlanul.
A dobok elhallgattak.
A sereg megtorpant. Farkasszemet nézett védő és támadó,
gyűlölet és megvetés feszült egymásnak láthatatlanul. Fejük
fölött pusztai sas vijjogott éles hangon a magasban.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Elfeledett titkok egész serege rejtezik a világban, ott, ahol
az ember nem is gyanítaná. A halandók különbözô szavakkal
illetik ôket; mítosz, titok, misztérium. Egyesek a gonosznak
tulajdonítják, mások csodának tartják, ha szembesülnek velük.
A legtöbb ember azonban egész életében nem részesül
ekkora szerencsében, ha pedig mégis, úgy mit sem sejtve elmegy
mellettük. E dolgok még a létüket is feledtetnék az
emberrel, ha tudnák – de erre még ôk sem képesek.
Mert mindig akad valaki, aki megsejti, aki kutatja ôket. A
félénkebbje elhúzódik a világ elôl, magukat önkéntes feledésre
ítélik. Elhagyott barlangokban, vagy hajdan volt nagy
vallások szektává korcsosult papjainak ajkán, kik érzik még,
hogy szavuk a világegyetem titkát idézi, de fülük már nem
képes megnyílni rá, értelmük képtelen befogadni azt. Megesik,
hogy a véletlennek köszönhetôen az óvilág elfeledett
kincsei maguktól is kifordulnak a talajból – hasadt cserépedénybôl
kikandikáló ódon pergamenekre róva; leomlott paloták
romjai között, a falba vésve hivalkodnak – úgy sem érti
már ôket senki. A bátrabbak az ember mellett keresnek menedéket,
azok között, akiknek sejtelme sincs róluk. Velük élnek,
elvegyülnek, de azért bölcsen elzárkóznak. Könyvtárak mélyén,
dohos pincék hátsó szegletében. Ahol utoljára keresnék
ôket, ott vannak a legnagyobb biztonságban.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“De ha egy uralkodónak nincsenek elvei, mi különbözteti meg ôt az alattvalóitól? Mi az, ami uralkodóvá tesz egy embert? Mi az, ami a hatalmon és a fegyvereken kívül föléjük emeli, hogy azt mondhassa,
több vagyok nálatok?
Elvek! Egy uralkodónak szüksége van elvekre, amelyeket követ.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Mivé lett az ember, édes jó Istenem, akit önnön képmásodra alkottál, fényességes dicsőségére hatalmas szellemednek?
Mivé lettünk?”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Kinek kell egy király, aki csak kolonc a népének nyakán?”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Eretnekség? Áruld el nekem, mennyivel kevésbé keresztényi
Jézus szavát közvetlenül követni, mint a pápáét?
Pizan körbenézett, a szemében aggodalom csillant. Suttogóra
fogta a hangját.
– Ebbe a nézetbe buktak bele a patarénusok is, és ha
már erről van szó, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy
a pápa Jézus földi helytartója. Ő maga jelölte ki erre a
feladatra Szent Pétert, és az ő utódait. Te magad pedig
felesküdtél arra, hogy követed a Templom útját. A Templomét,
ami pedig a pápáéval azonos. Látod – mutatott ujjával
Tristanra –, a műveltséged itt üt vissza! Éppen ezért
nem szereti az egyház, ha valaki nem valamely kolostor
berkeiben tanulmányozza a Szentírást, hanem önmaga
kontárkodik bele a papok dolgaiba. Nagyon könnyű eltévelyedni.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“...a regösök rendkívül ősi, pogány történeteket mesélnek. Feltüzelik és összetartásra buzdítják a népet. Márpedig addig jó nekünk, amíg széthúznak, mert ha ezek egyszer összefognak, nekünk végünk. Ha a magyarok felismerik ősiségüket, abban önmagukra találnak. Vedd el a múltat, vedd el a földet, vedd el a hagyományaikat és a nyelvet! Csak így kerekedhetsz fölébük.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“– Csak az utat mutathatom. Neked kell végigmenned rajta.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Megtudtam, hogy a magyarok egykor Isztrosznak, Isternek17 is hívták a Danubiust, manapság pedig Dunának. A városnak valaha Ister-gam volt a neve, s itt éltek a királok is, mint mondta, de ma már csak Esztergomként ismerik. A gam jelenése pedig hajlat, könyök.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“E jelek megmutatkozására általában a Szaturnusz napjának éjjelén kerül sor.”
― Trux Béla, Az ​inkvizítor

“– Szép szavakkal sem lehet háborút nyerni. Nincs abban semmi különös, hogy a hit térítése együtt jár a háborúval. Az emberek nem úgy gondolkodnak, mint te. Számukra az erő a fontos. Az erő adja a hitet. Abban a vallásban hisznek, amiben megtalálják ezt az erőt. Az erő pedig annál van, aki birtokolja az áhított területeket. Mert a legerősebb mögött áll az Isten is, és tudja ezt mindenki!”
― Trux Béla, A templomos lovag