Popper Péter

“A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.”
― Popper Péter

“Az a felnőtt ember érzelmileg, aki el tudja viselni a saját érzelmi ambivalenciáit vagy polivalenciáit, tehát azt, hogy sokféle érzelem van a lelkében, és ettől nem rémül meg, hanem el tudja fogadni önmagát, hogy ilyen vagyok. Ellentétekben, érzelmi ellentétekben is élek. És nem kell magát erővel egyértelművé törni, és minden ambivalens vagy attól eltérő érzelmet elhazudni vagy elfojtani magában.”
― Popper Péter