Péter Závada

“Nem a gyász terjed szét bennem,
inkább üresség ez, mint ahogy
a vakok sem a sötétet látják,
hanem a semmit. A semmit persze
nem tudjuk elképzelni, az üresség-
értelemben vett vákuum voltaképp
nincsen. Gondolj csak bele, sokáig
azt hitték, légüres tér veszi körül,
pedig a Holdnak is van egy egészen
vékony és ritka légköre. A könnyebb
atomokat magával sodorja a napszél,
de néhány nehezebb a felszín
közelében marad. Álmomban megtalálni
téged az utca forgatagában: mintha
az univerzumban egy idegen élet
nyomait kutatnám. Félek, hogy olyan
vagy, mint egy civilizáció, ami azelőtt
elpusztítja magát, hogy hírt adhatna
létezéséről. Ha mégis találkoznánk,
elmondanám, ami egy ideje foglalkoztat:
hogy az éjszaka csak a bolygó ránk
vetülő árnyéka, hogy az emléked is,
mint a ritka légkör: még bőven
meg lehet fulladni benne.”
― Péter Závada, Mész