Matthew Bortolin

“Fear itself is born out of misunderstanding the true nature of reality.”
― Matthew Bortolin, The Dharma of Star Wars

“Gyakran gondolunk magunkra önálló és független létezőkként. Úgy hisszük, hogy másoktól elkülönülten létezünk, de ha mélyre pillantunk befelé, rá fogunk döbbenni, hogy kizárólag olyan elemekből épülünk fel, amelyek valójában nem mi magunk vagyunk. A testünk olyan szervekből és részekből áll, amelyek nem mi vagyunk. Még a génjeink is a szüleinktől és az elődeinktől származnak, ráadásul, ha még mélyebbre hatolunk, csupán atomok kavalkádját találjuk. A gondolatainkat kizárólag annak köszönhetjük, amit olvastunk, láttunk és hallottunk, vagyis ami abból a kultúrából származik, amit az iskolában megtanulunk vagy éppen a mozikban láttunk.
[…]
Képzelj el egy endori fából ácsolt asztalt, Tudjuk, hogy a faanyag az erdő fáiból származik. Ezt rögtön felismerjük, amint az asztalra pillantunk. De amit talán nem ismerünk föl, az magának az erőnek, a talajnak, az esőnek, a napnak, a favágónak, a fafeldolgozó üzemnek, az ácsműhelynek és még sok-sok dolognak a léte, amelyek pedig mind elengedhetetlenek az asztalhoz. Miért is gondolnánk minderre? Végül is, az asztal csak egy asztal. De ha nyomon követjük az asztal útját, egész létezését annak gyökeréig, akkor felfedezhetjük mindazokat a dolgokat, amelyek szerepet játszottak a létrejöttében.
Még az Endor holdján kifejlődött fa sem volt az asztal igazi kezdete, amelyből kihasították hozzá az anyagot. Az egyedi fa legfeljebb egy önkényesen kijelölt kezdőpont lehet: hiszen maga ez a fa is rendelkezik a saját eredettörténetével, amelynek kezdetei elveszek a végtelen múltban. A fa jó néhány év alatt nőtt magasra és erősre, és ezalatt nem lehetett volna meg levegő, napfény, víz, lebomlott levelek és egyebek nélkül. A levegő, a napfény, a víz, a lebomlott levelek nélkül a fa nem élhetett volna. A fának ugyanis szüksége volt ezekre az elemekre a túléléshez. Így aztán a levegő, a napfény a víz és a lebomlott levelek mind létfontosságúak a fa szempontjából. Elképzelhető, hogy egy ewok is e mellett a fa mellett nőtt föl – ami történetesen a legkedvesebb volt számára –, itt hunyt el és ide temették. Ahogy a teste oszlásnak indult, a húsa szintén tápanyagként szolgált a fa számára, így aztán maga az ewok is a fa részévé vált. Ha elég mélyen pillantunk a fába, megpillanthatjuk benne az ewokot.”
― Matthew Bortolin