“Nyomasztott a csend. Nem a csend csendje volt. Énbennem volt ez a csend.
    Nagyon jól tudtam: az autók zajt ütnek, akárcsak a bennük ülő meg az épületek kivilágított ablakai mögött mozgó emberek, és a folyó is zúg, csak én nem hallom. A város élettelenül lapult az ablaktáblára, mint egy plakát; csillogott-ragyogott, de felőlem akár ott se lett volna.”