,

2 Ww Quotes

Quotes tagged as "2-ww" Showing 1-3 of 3
Pál Závada
“A Margit körúti Atriumban A látszat csal megy, mondja Lola, de hagyjuk ezt inkább, Artúr, húzza el kedvesem a száját. Én emlékszem erre a Cserépyre, aki rendezte - Gusztáv szegény ki nem állhatta -, és Simor Erzsiért sem vagyok oda. Hanem te, nézd!, itt van a Kalotaszegi madonna, arra kíváncsi vagyok!
Micsodára?, fintorgok, hagyjon a Lola engem ezzel.
De hogy Sárdy János állítólag lenyűgözően énekli benne, hogy Rózsalevél...
Én viszont még azt is kifogásolom, hogy milyen nevű mozi játssza, mert szerintem egy Nemzeti Apolló az ne szemérmeskedjen, hanem változtassa át magát Hunornak vagy Magornak. Vagy Hadak Urának.”
Pál Závada, Hajó ​a ködben

Pál Závada
“Eszembe jut, ahogy megpendítette ezeket a mi tragikus bohózatba illő hadüzeneteinket - például az oroszoknak meg az amerikaiaknak. Hogy azt hitték a politikusaink, elég csupán hepciáskodva hadat üzenniük, a győzelmet meg majd vívják ki nekünk ezek a szorgos németek.
És a dolog csak húzódik, nyúlik a végtelenségbe. Meddig kell ezt még bírni, Artúr?, kérdi Heltai. Meddig kell bírni még a zsidóságot, a hideget, az éhezést, az elsötétítést, a bombázást, a hajléktalanságot, a munkátlanságot, a szegénységet, a betegséget meg a poloskát? És mindezt csak azért, mert - pusztán a németek iránti udvariasságból - megüzentük Amerikának és Oroszországnak a háborút. A háború pedig nem üzent vissza, hanem személyesen idejött. Senki sem gondolt arra, hogy ez lehetséges lesz. Mindenki azt hitte, hogy ezt a németek elintézik, ők harcolnak majd, mi pedig a tribünről, páholyból drukkolunk nekik.”
Pál Závada, Hajó ​a ködben

“A sarokban a tűzifahalomnál öregember ült. Egymásra szorított tenyérrel alig hallhatóan, ismeretlen szavakat mormolva imádkozott. Világított a szeme. Z. félt tőle. Nálunk bújik a bácsi, súgta az apja. Mikor évekkel később beszélgettek a háborúról, megkérdezte apját, mi lett a bácsival, aki a pincénkben bújt el. Nem tudom, mondta az apja. Zsidó volt, üldözték őket. A kórházban is voltak zsidó orvos barátaim, elvitték, megölték őket
hagytátok?”
Iván Sándor, Amit a szél susog