メ

“Bűn az, amit az ember önmaga ellen követ el. Minden, amit önmagunk ellenére érzünk, hiszünk vagy mondunk, az bűn. Önmagunk ellen fordulunk, ha megítéljük vagy kárhoztatjuk magunkat bármiért. A bűn nélküli élet pont ennek az ellenkezője. Ha az ember bűntelen, tehát tökéletes, nem fordul önmaga ellen. Vállalja cselekedeteiért a felelősséget, de nem ítélkezik önmaga felett, nem kárhoztatja magát.

A bűn önmagunk elítéléséből származik. Önmagunk elítélése a legnagyobb bűn, amit csak elkövethetünk.

A bűntelen élet legfontosabb eleme, hogy ne fordítsuk önmagunk ellen a szavak mágiáját. Ha meglátlak az utcán, és közlöm veled, hogy ostoba vagy, első pillantásra úgy tűnik, én használom ellened a szavak erejét. Pedig valójában saját szavaim önmagam ellen fordulnak, mert te meggyűlölsz engem a kijelentésemért, és a gyűlöletedből károm származik. Ezért, ha dühbe gurulok, és szavaimmal rád zúdítom a bensőmben forrongó érzelmi mérget, akkor valójában önmagam ellen vétek.

Ha szeretem önmagamat, és ezt a szeretetet sugárzom feléd, bűntetlen vagyok, mert nem vétkeztem szavakkal - és cselekedetem viszonzásra talál. Ha szeretlek, te is szeretsz engem. Ha bántalak, te is bántasz engem. Ha hálás vagyok neked, te is hálás leszel nekem. Ha önző módon viselkedtem veled, te is ekként viszonyulsz majd hozzám. Ha megátkozlak, te is megátkozol a szavaiddal.

Ha tökéletesen bánunk a szavakkal, ha nem vétkezünk általuk, akkor megfelelően használjuk az energiánkat: önmagunk és az igazság szeretetére. Ha elhatározzuk, hogy nem követünk el bűnt szavainkkal, az igazság szól majd általuk, és kitisztul belőlünk minden méreg.”
― Miguel Ruiz, The Four Agreements: A Practical Guide to Personal Freedom