Sumeghy

“– (…) A világunk nem ugyanaz, mint Othello világa volt. Acél nélkül nem lehet tragacsokat gyártani, és nem lehet tragédiákat előállítani társadalmi instabilitás nélkül. Az emberek boldogok, megkapják, amit akarnak, és sohasem akarják azt, amit nem kapnak meg. Jól élnek, biztonságban vannak, sohasem betegek, nem félnek a haláltól, derűs tudatlanságban élnek, mit sem sejtve a szenvedélyekről vagy az öregségről. Nincsenek megverve anyákkal és apákkal, nincsen feleségük vagy gyerekük vagy szerelmesük, akik miatt erős érzelmeik keletkezhetnének; úgy vannak kondicionálva, hogy gyakorlatilag nem is tudnak másként viselkedni, mint ahogy viselkedniük kell. És ha bármi rosszul sikerülne, még mindig ott van a szóma. Maga meg odamegy, és kidobja az ablakon a szabadság nevében, Vadember úr. Szabadság! -Az ellenőr nevetett. – Azt várja a Deltáktól, hogy tudják, mi a szabadság! És most azt várja tőlük, hogy megértsék az Othellót! Édes fiam!
A Vadember kis ideig hallgatott.
– Akkor is – mondta makacsul –, az Othello jó, az Othello jobb, mint azok a tapiműsorok.
– Hát persze hogy jobb – értett egyet az ellenőr. – De ezt az árat meg kell fizetnünk a stabilitásért,. Választanunk kell a boldogság és aközött, amit az emberek magas művészetnek szoktak nevezni. Mi feláldoztuk a magas művészetet. Helyette van tapink és illatorgonánk.”
― Aldous Huxley, Brave New World

“Vannak már zenészeink, mondta a Társaság embere. Tudom, mondtam, és nekikezdtem trombitálni. Ő csak állt ott és nézett engem, arcizma se rándult. Megvárta, hogy befejezzem, egy árva szó nélkül. Aztán megkérdezte:
– Mi volt ez?
– Nem tudom.
Felcsillant a szeme.
– Amikor nem tudod, hogy mi, akkor az dzsessz.”
― Alessandro Baricco, Novecento. Un monologo

“Ahogy öregszel, más színben látsz majd mindent. A nagy dolgok valahogy eltörpülnek. Végül egyszerűen lemosod magadról az ilyen emlékeket.”
― Alan Moore, Watchmen

“Volt valami, amit kereszténységnek hívtak, mint már említettem (…) Az alulfogyasztás etikája és filozófiája…”
― Aldous Huxley, Brave New World