Sumeghy

“A szellem megnyílása mindig a szabadság lehetősége. Csak komolyan kell venni. Ami viszont azt jelenti, hogy együtt kell nevetni. Aki nem tud együtt nevetni és együtt örülni, az a világ kezdete óta botrányt kiált. Tehát - ahogy Gulácsy mondta: „Tessék ezt komolyan venni".
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Európában hiába voltak a nagy nevetők: Rabelais és Moliére, Sterne és Daumier, Voltaire és Sztravinszkij, és hiába tudott örülni Homérosz és Szapphó és boldog lenni Dante, az emberek megátalkodottan „komolyak" maradtak. Komolyságuk semmi mást nem jelentett, mint elzárkózást a szellem elől, és olyan mértékben, hogy ha valaki, mint Baudelaire vagy Rimbaud meg akart győződni saját szellemének hitelességéről, nem bizonyosodhatott meg arról, amíg a kis- vagy nagypolgár botránysikolya fel nem hangzott.”
― Béla Hamvas, Művészeti írások I.

“Mindenesetre ahol a spiritualitás eladható és megvehető, a világnak vége van és kezdődik Szodoma.”
― Béla Hamvas, Művészeti írások I.

“Nincs az életre méltóbb és méltatlanabb. Az
egyenlő méltóság miatt egyaránt érinthetetlen a nyomorék
és az erkölcsi szörnyeteg bűnöző élete és méltósága is.
Az emberi méltóságban mindenki osztozik, aki ember,
függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi
lehetőségből és miért annyit. Az élethez és méltósághoz
való jog egysége következtében nemcsak a halálban egyenlő
mindenki: az életek egyenlőségét a méltóság garantálja. [23/1990. (X.31.) AB határozat, Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos véleménye]”
― Navratyil Zoltán, Az ​ember mint jogalany a 2013. évi V. törvény alapján

“Mondd, olvasó, a te véleményed szerint mi az oka annak, hogy a csőcselék csak úgy tódul a nyilvános kivégzésekre? Talán az, hogy embertelen? Tévedsz. A nép korántsem embertelen, szíve szerint kitépné az igazságszolgáltatás kezéből azt a szerencsétlent, kinek vesztőhelyét csődületben veszi körül. A Gréve téren valami olyat akar látni, amit a külvárosba hazatérve elmesélhet; akár ezt, akár amazt, mindegy, mit, csak szerepelhessen, csak vegyék körül a szomszédai, csak figyeljenek rá. Rendezzetek utcai ünnepségeket, majd meglátjátok, hogy közönség nélkül maradnak a vesztőhelyek. A nép látnivalóra szomjazik, látnivalót hajszol, mert élvezi, mikor nézi s még jobban élvezi, mikor hazatérvén elmeséli. A nép haragja szörnyű, de nem tartós. Saját nyomorúsága szánalomra tanítja, elfordítja tekintetét a borzalmas látványtól, melyhez elzarándokolt, ellágyul, könnyezve tér haza...”
― Denis Diderot, Jacques the Fatalist