Bori_sz > Recent Status Updates

Már csak pár oldal van hátra, és van egy érzésem mi lesz a vége. Csak hát hogy hogyan? Miket fog gondolni, miket fog érezni?

Bevallom a könyv olvasása alatt többször kirázott a hideg, meg elborzadtam annyira valóságosnak érződött minden. A “rosszak”-tól pedig egyenesen a hideg ráz, valahányszor csak megemlítik őket. Még belegondolni is rossz, hogy a túlélésért mire a képes az ember. Milyen borzalmakra vetemedik. (Különösen tetszik, hogy a kisfiú szájába adja az író a kérdéseket, amiket mi is kérdezünk)

Érdekes, bevallom nem tudom mi történt az első 30 oldalon, semmi, mégis van valamiféle cselekmény. Az utopisztikus világ tetszik, csak remélem, hogy meg is fogják magyarázni, hogy mi, hogy történt.

Hát a könyv ugye franciául van. Emiatt elolvastam az első résznek kb. a felét, és nagyjából felfogtam mi történt, de majd még ma este fordító segítségével újra neki futok, hogy tényleg értsem a történetet. Ez az első hogy franciául olvasok egy könyvet, és nehéz, de remélem hogy idővel belejövök.

A könyv stílusa nagyon kellemes, fordít időt a környezet leírásokra, de olyan stílussal vannak megfogalmazva, hogy nem érződnek unalmasnak. A főszereplő szimpatikus, egyelőre majdnem mindenki az, így nincs aki “irritálna” a könyv olvasása közben. Ez a könyv sem napjainkban játszódik, emiatt érdekes a régi korról olvasni.

A könyv témája nekem tetszik: Önmagunk felszabadítása a jó-rossz döntéseink alól. Áldozatnak lenni nem döntés kérdése, de az áldozat-mentalitás igen. (Ezt a 26.27 oldalon gyönyörűen megfogalmazza az írónő). Sok szó fog esni a nézőpontról, és a reagálásról. Ezek olyan faktorok, melyek az egész életedre kihatnak, és meghatározzák azt, hogy boldog vagy, vagy nem.

Kimondottan érdekes. A jelentek közti ugrálás nehezen követhető, nincs jelezve mikor vált az író a karakterek közt. Még nem értem, hogy a történet hova szeretne kilyukadni, ellenben kellemes irányba halad, remélem végig izgalmas, és logikus marad. A főszereplő kivételével, minden karakter szimpatikus, és szimpatikus személységgel rendelkezik.

Ilyen szemszögből még sosem olvastam a II. vh-ról. Egy náci német tiszt szemszögéből, aki hisz abban, hogy a hazáért küzd, aki minden értelmét és zsenialitását arra a használja, hogy a parancsot a lehető legjobban teljesítse, és a lehető leghasznosabb legyen a nemzet, a “Führer” számára. Még pedig úgy, hogy megalkotja, felépíti, vezeti, tökéletesíti Auschwitz-t.

Kimondottan hátborzongató olvasni, hogy milyen egyszerűen tudja valaki az emberi kegyetlenséget leírni, és oly módon hogy megértsd. És ha az emberi kegyetlenség nem elég: akkor még ág antiszemitizmust is behozza. Hogy alakulhatott ki a náci Németország. És megérted. Nem tetszik, de egy másik szemszögből mutatja be, ami mindig is tudtam hogy létezik, se sose élhettek át így.

Hát… ez a Rudolfot nem lehet nem gyűlölni. Az hogy egy csepp empátia, érzelem nincs benne, felettébb borzasztó. És magáról folyamatosan hárítja a felelőséget. Parancsot kap, teljesíti, kicsit sem mérlegeli soha “Mit is teszek igazából?” Bármit megtesz. És aztán azt mondja “Csak parancsot teljesítek”. De a könyv nagyon jó.

Tekintve, hogy nem vagyok vallásos, az Apa vallásossága elborzasztott. Es látni, hogy milyen hatása van ennek a családra nagyon tragikus. Rudolf-on (főszereplő) már lehet érezni ennek a hatását. Csak ő nem mélyen vallásos lett, hanem fanatikusa a háborúnak (I. vh) és a katonaságnak. Benne sincs nagyon szeretet, a családja iránt. Ami fájó, tekintve, hogy 16 éves sincs.

Befejzetem a “Test ördöge”-t: Kicsit elborult alkotás, de talán jól bemutatja, a szerelem pusztító erejét, a fiatal hiúságot, mialatt a történet egy megcsalásról szól. Az ember sokszor meg önmagát is becsapja, erről sokat beszél az író. Az ember néha csak azért is ellent mond. Az ember néha szereti azt hinni, hogy ő okosabb, mindenkinél is.

Rossz olvasni a sorokat, taszít az egész téma. Nem. Nem akarok arról olvasni, hogy hogy lehet egy embert elpusztítani. Megfosztani mindentől ami őt önmagává teszi, fizikai fájdalommal, kínzással, agymosással, drogokkal. És egy agymosott zombit létrehozni, az egyetlen lényt, ami ebben a rendszerben meg tud maradni. Épp ez a baj: az embereket az emberségüktől fosztják meg, hogy ez a rendszer…

I did not think that a women would play a leading role in this story for some reason. I thought Winston would be a lone wolf, who would become an enemy to the system, with O’Brien. And he did with Julia. I don’t know what is the endgame, but I doubt we will se a major change in the system, in the mindset of the people in this world. Nevertheless, something big gonna happen, that’s for sure.