Réka > Recent Status Updates

Julien karaktere igen ellentétes,éppen olyan, mint a gondolataim róla: egyszer kedves, édes és okos embernek, máskor számítónak találom, de újabban undorodok tőle. Az a fajta ember, aki nem csak álszent és visszaél mindennel, de még meg is vet mindenkit. Később meg még ő meri magát szerelmesnek hívni. De Rěnal úrról nincs véleményem, a feleségéről is csak annyi, hogy már-már túlontúl ártatlan, tudatlan, ami idegesítő

A köpönyeg✔
A revizor✔

Az utóbbi komédiát rendkívül élveztem, a végén hiányoltam egy kissé azt, hogy visszajöjjön a ,,revizor", vagy, hogy utánamenjenek az emberek. Egyébként tényleg könnyű, vicces, kikapcsol, mindezt úgy, hogy egy tükröt tart a társadalomról. Finoman, alig észrevehetően hangsúlyozza a sok-sok hiányosságot, ami az eltussolásokból adódik.

A köpönyeg tegnap✔

Nagyon tetszik Gogol (meg eddig az összes orosz 19. századi író, akiket olvastam) stílusa. Lehet, hogy a fordítás is tesz hozzá, mindenesetre igazán gyorsan és könnyen haladok vele. A feldolgozását is imádom, ahogy olvasom cetlizem magamnak, hogy hol vannak jelentőségteljes idézetek, vagy hol fogott meg leginkább a történet.

Talán kevésbé nyomasztó most, hogy kitekintést is kapok az oldalak által. Vagy talán csak kezdem megszokni a könyv stílusát? Őszíntén remélem, hogy nem. Nanszyt néha már-már szimpatikusnak is találom, ő az egyedüli talpraesett egyén, akinek még van valamilyen szinten lelkiismerete. Az elbeszélő stílusa azonban továbbra is remek, pár idézet pedig igen hatásos, erős és igaz.

Dickens zseniálisan ír, a történet is kiváló, mármint annak megírása inkább. Érdekes és magával ragadó a könyv, azonban nem a megnyugtató irányban, inkább az elgondolkodtató, nyomasztó, undort és sajnálatot kiváltó vonalon. Beférkőzik a gondolataimba, és nem ereszt el, pedig igazán hálás lennék érte néhanapján. Amikor pedig végre megnyugvást találok a sztoriban, ismét minden rosszra fordul. Esti mesének nem ajánlom..

Eléggé nehéz olvasmány. Hiába haladok vele viszonylag gyorsan, a történet pedig visz magával, borzalmas belegondolni, hogy ennek a könyvnek lehetett (és volt) valóságalapja. Az egyetlen élvezet, ha mondhatom így, az Dickens gúnyos írási stílusa. Egy-egy megjegyzése a mindenttudó mesélőnek képes egy kicsit feloldani a nyomott hangulatát a történetnek.

Elérkeztem a fordulóponthoz, rengeteg fordulattal, -persze mindez lassan folyó és illedelmesen megfogalmazott volt- amiután elmondhatom, a szereplők elég jelentős része kivívta az ellenszenvemet. Azonban Marianne pozitív irányba fordult át, Elinort és Brandon ezredest pedig ha lehet, még jobban megszerettem.
Willoughbyt eddig sem nagyon bírtam.. Lucyt pedig nem tartottam annyira értelmesnek, hogy ilyen számító legyen

Jane Austen könyvei mindig annyira kifinomultak, párját ritkítóan kellemesek. Élvezetes olvasni a maga nyugodtságával és lassú lefolyásával.

Annyira szívmelengető Jane Austen könyveit olvasni. Abszolút komfortkönyv.

Clarától elég szemétség volt ez a dühből tegyük meg eset Millerrel. Miller tök jogosan reagált, de nagyon tetszett, hogy így is kedves és megnyugtatóan viselkedett.
Clarát is megértem, de nem értek vele egyet.
Nagyon várom, hogy megbeszéljék végül a dolgokat az anyukájával és tisztázzák a félreértéseket.
Amúgy Jonah és Morgan nagyon jók lennének együtt. Már a legelején is így gondoltam.

El nem tudom mondani, mennyire élvezem olvasni ezt a könyvet.
Jonah és Morgan annyira összeillenek, bár a való életben nekem is fura lenne, megértem, hogy miért húzzák-halasztják ezt.
Clara és Miller pedig annyira imádnivalóan cuki és tökéletes. Ahogyan olvasom, a karaktereik képe pedig megjelenik előttem, mint az új film színészei, Mason Thames és Mckenna Grace. Úgy örülök, hogy a casting is ilyen tökéletes

Imádom Millert

Azta, eszembe se jutott volna, hogy Elijah nem Jonah gyereke....
Wow, ez a könyv nagyon nehéz, kemény, de zseniális egyben!

Uhh, ez most lesokkolt és leterhelt.
Azt hittem, csak Morgan apukája halt meg, és retrospektív lesz a történet, erre Chris és Jenny...
El sem tudom képzelni, mekkora bűntudata lehet Clarának, pedig nem is biztos, hogy az sms-ezés miatt történt a baleset.
Kíváncsi vagyok, vajon mióta és milyen dolog tartott Chris és Jenny között.
Ja, egyébként nagyon bírom Millert.

Meglepődtem, hogy Clara születése miatt Morgan és Chris összeházasodtak, ahogyan azon is, hogy Jenny és Jonah élete is összefonódott. Nem hittem volna, hogy a tinédzserkori ,,banda" elköteleződve együtt marad.
Morgan érzései pedig elgondolkodtattak, arról, hogy milyen fontos is, hogy legyenek saját magunkért és magunk felé céljaink az életben, és, hogy én mit tettem volna a helyében.

Komplex cselekményszál, ami fenntartja az érdeklődésem. Az apró szálak a helyükre kerülnek. Azonban várok egy nagy csattanásra, remélem nem lesz kiszámítható a vége.

AHHHHAAA, tehát Timo és a csajnak van gyereke?

Mi van akkor, ha igazából Cyril és Ilona Lukowiknak született gyereke, és csak őt akarták megvédeni? Mi van, ha Alexis Zerda megfenyegette őket?

A címe az, hogy Anya nem mond igazat, nem pedig az, hogy Anyácska...

Azonban mégis túl sok helyen vérzik a Moulin család története: a viselkedésüktől kezdve...

Nagyon érdekes, fenntartja az érdeklődésem, azonban eddig semminek semmi értelme számomra😅. Rengeteg a részlet, a cselekmény nagyon összetett. SPOILER: Viszont kezd körvonalazódni, hogy kik Malone igazi szülei.

Rengeteg esemény történik, rengeteg új szereplővel bővül a család, és nem győzöm kapkodni a fejem. Már régóta vártam András és Péter kapcsolatának egy pozitív való változásának, ám ezt nem siették el. Azonban nagyon szép volt, ahogy az egész család, a gyerekei és az unokái megismerték, és elbúcsúztak Ágh Pétertől.
Azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a szívmelengető eseményeket hatalmas plot twistek előzték meg!

Rendkívül eseménydús, nem győzöm kapkodni a fejem, egyik pillanatban még szurkolok valakiknek, erre felborul minden, jön egy csavar (amolyan ,,tudtuk, hogy eljön, de reménykedtünk, hogy mégse) féle, és borul az egész.
A szereplőkkel is ilyen se veled-se nélküled viszonyban vagyok.
Mivel nagyon siet a történet és mivel ennyire pörög a cselekmény, ezért szerintem ez egy kevésbé kidolgozott, részletezett történet.

Az elején nem rajongtam annyira értük, viszont mostmár nagyon drukkolok a Lonkáéknak...
Viszont azt sajnálom, hogy Miklóst és Lenkét nem követhetjük ennyire részletesen végig, az ő történetük főként a 3.részben bontakozott ki, de talán ott sem ennyire részletesen (főleg Miklósé nem).

Imádom, hogy amikor kinyitom a sorozat egyik részét azonnal Balatonfüredre csöppenek, a Györöky-kúriában az egyre bővülő családhoz. A szívemnek nagyon kedves ez a könyvsorozat, a szereplőivel, a cselekményével és az Anna-bálokkal együtt.
Éppen ezért nagyon megijedtem, hogy az irónő a túlvilágra küld egy szereplőt ( már nem egyszer fordult elő), de hál'Istennek nem.

Hát azta, most kezdett el igazán Lottiról szólni a könyv, a ,,bevezető" történések ehhez viszont elég komorak és szomorúak voltak, mégis élvezetes olvasmányként hatottak. Valamint bizony entschuldigung, már előre látom a galibákat, a félreértéseket, amik abból adódnak, hogy nincsenek tisztában a lány kilétével kapcsolatban....

Érdekes, olvastatja magát, azonban Lotti továbbra sem született meg. Azt hittem, ő lesz a könyv középpontjában, bár ezúttal sokkal inkább tűnik úgy, hogy Mártonfy Lőrinc a történetet végigkísérő szereplő. Valamint egy ,,én tudtam!" érzés fogott el, amikor fény derült Ághfay Bálint igazi szüleire.

Elképesztő, mekkora birtokuk volt az Ágfay családnak, és egészen elszomorító, ami a Koszorúfonatban történt velük (persze a vége azért valamelyest kárpótolt ott). Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg majd a könyvben Lotti és Móric, akikről a könyv elején egy eléggé ,,nanemár" jellemzést adott a könyv. ,,Micsoda páros! A sánta leány és a féllábú szolgája." Pedig a Koszorúfonatot olvasva tudom, hogy egész másról van szó.