Maja Varga > Recent Status Updates

"amikor primitív angolomból Allen (Ginsberg) megértette, miről van szó, először is arra biztatott, értsem meg, mi a probléma, és csak aztán gondolkozzam a megoldáson. Néha, mondta, az első nehézség mibenlétének megértése szükségtelenné teszi a továbbiakat."

"És itt van Weöres Sanyika vallomása. Azt mondta, "Alaine, tudja, hogy szerelmes voltam magába?"
Es közben itt van a saját testem, itt vagyok én. Mi mindent kell az embernek megtanulnia, hogy megértse a másikat. Egyáltalán, hogy megértse az életet. A kapcsolatokat. Isten, ember, test, lélek, szerelem."

"Erőt kértem az Úrtól,
s ő nehézségeket adott,
amelyeken megedződtem."

"Tegnap este fölhív telefonon egyik pap barátom, és azt mondja, Alaine-ka, születésnapod így-úgy. Mondom én, "Te pokolfajzat, hogy élsz?" "Csak úgy" – válaszolja. Végigcsináltam vele egy-két szerelmét. Most már csak arra kérem, hogy ne férjes asszony legyen a szeretője, akinek gyermekei vannak. Hiába mondom, hogy lépj ki, házasodj meg, ne élj hazugságban. "Nem tudok kilépni, és nem tudok szakítani."'

"Mondom neki: "Nem engem szeret, hanem akit elképzelt, akinek hisz engem." Amilyennek ő látni vél. Mindenkinek van szerelme, amit maga kihord, amit maga teremt."

"Ő szeretett jobban, miközben a földbe taposott. Azt hittem, hogy elhagyott. Mit akarnak a férfiak, mit akar az élet?"

"Az emlékezet lekerekít, hozzáad, elvesz, kiemel, sűrít – felejt. A dolgok nem úgy voltak, ahogy ma én emlékszem, mert én sem az vagyok már, aki akkor voltam. Meg aztán az "egészből" ki mit lát meg, mit őriz meg? Állítólag egy bírósági tárgyaláson, ha mindenki pontosan ugyanazt vallja – akkor betanult szöveget mondanak."

"(Hol lehetne a pokol máshol, mint a föld alatt? Nem tudjuk a magasban elképzelni. Pedig nem ott van, hanem itt, közöttünk.)"

"Mellesleg,
ha valaki ebnek emel mauzóleumot,
kár nevetni.
Tanulj nevetségig szeretni."
(Weöres Sándor)

"Azt hiszem, zavart bennünket az is, hogy Amy mindig mosolygott. De írja vagy mondja valahol, hogy az elején, régen, ő sem mosolygott. Azt hiszem, a mosolya álarccá vált. Elbújt mögéje. Én sem szerettem, hogy bündürkék voltak a homlokán a hajából. Nem láttam a bündürkék mögé. Azt gondolom, hogy nehéz egy zseni feleségének lenni."

"Így törtènt, hogy nem ismertem fel Sanyika szerelmét. Az is lehet, hogy nem volt mit felismernem. Villanó pillanatok. Tény, hogy emlegette. Komoly volt? Nem tudom. Vagy talán sok mindenkivel volt így?"

"Hogyan kellett Amynak együtt élni vele, mivel kellett megharcolnia? Csak ő tudhatja. De Amy nem panaszkodott. Egyszer mondott annyit: "A zsenit átnevelni nem lehet. Szoktatni se nagyon."

— Weöres Sándorról.

"S persze, ahogy mondta a természetgyógyászom, hogy: én hiába akarom meggyógyítani, ha nem akar élni, meg látni se. De ha él, akkor mit nem akar látni?
Már megint mit nem akarok látni?"

"Otthon vagyok benne, akárcsak a pulóverében. Pedig hiú vagyok. De mégis megfoghatatlanul, állandóan jelen van, pedig nem vagyok megkötve. Eszembe jut, hogy régen kinéztem az ablakon, mikor ment az úton, távolodott. És mondtam magamban: ott megy az életem fele. A nagyobbik fele."

"Egyrészt, hogy mertem igazán őszinte lenni még Miklóssal kapcsolatban is, kimondtam azt, hogy bár kemény igazság, de meg kellett ismerjen más nőket is, át kellett lépjen rajtam – az alkotás miatt. Hogy gazdagabban, jobban tudjon ábrázolni. Nem lehet egyetlen egy nőnek az ismeretében, hatásában, tudásában élni."

"Hol tudom elérni saját magamat?"

"Régebben nem tudtam elképzelni, hogy mit él meg egy férfo szeretkezés közben. Illetőleg elképzelni valahogy igen, de átélni — nem. Hosszú idő kell, amíg az ember a másik nemet kezdi érteni, mert eleinte, "sokáig" annyira leköti a saját tapogatózása, keresése, élménye a másik nem felé, hogy nem tud önmaga neméből kilépni, úgy éli meg, önmagán keresztül. Nehéz a másik világába beleélni magunkat, különösen az érosznál.

"A vágy szépíti és erősíti az éroszt, az érosz a vágyat, aztán a szexet is. Persze tévútra mindig van lehetőség. A túl meztelen, a túl közel – vagy a túl hosszú ideig tartó távol."

"Pontosan tudtuk a határokat. De mégis, ennek a határnak a megközelítése, ez, ami kihívás volt, sok élvezet, öröm, önfegyelem, vágyakozás.

(...) Akkor mindent másképp neveztünk, másképp gondolkoztunk, más volt az erkölcs, más volt a viszonyunk a testhez. Más szavakat használtunk."

"Biztos szeméremmel helyezkedtünk el, ezért jött az érintés, a csókolózás. Nagy öröm, játék a szexszel, a szexualitással, de ez inkább az érosz volt. Hiszen tudtuk, hogy átlépni a határt nem lehet.

Nem volt még antibébi tabletta, abortuszokról csak hírből hallottunk, s teherbe esni egy úrilánynak, egy gimnazistának azt jelentette volna, hogy egész életre elássa magát, megszabja a jövője sorsát."

"Persze el kell engedni azt, amit megszoktunk, nem azt várni, nem arra vágyni, amit szerettünk, hanem nyitottan fogadni az új ételt." (az étel szó behelyettesíthető bármivel, főleg az élettől kapott lehetőséggel.)

"Persze el kell engedni azt, amit megszoktunk, nem azt várni, nem arra vágyni, amit szerettünk, hanem nyitottan fogadni az új ételt." (az étel behelyettísethető bármivel az életből.)

"Adam körülbelül úgy örült Charlesnak, mint egy asszony egy jó nagy gyémántnak, és úgy bízott öccsében, mint ahogy némely asszony bízik a gyémánt csillogásában és a biztonságérzetben, amelyet a gyémánt értéke nyújt neki. De szeretet, ragaszkodás, melegebb érzelmek — ilyesmire gondolni sem lehetett."

"Mindig gyűlölte a fegyelmet, mint ahogy minden normális állat gyűlöli, de igaznak és igazságosnak tartotta, kikerülhetetlennek, mint a kanyarót — olyasminek, amit nem lehet megtagadni vagy átkozni, csak gyűlölni."

"Fotográfusait vagy az erejével és az öntudatával, vagy a bájával és a mosolyával nyűgözi le, de nem láttam még, hogy együtt látnák e kettőt.:

"Egyszer még a boldogság is megtalálja a maga másodperceit."

"(...) s a szabadság azt jelentené, hogy körülményeim realitása mindig erősebb, mint az értelmezés igénye vagy az orientációs pontok megtalálásanak morális kötelezettsége."

'"Meg tudnád-e nekem mondani, hogy mi a kapcsolatunk lényege?
(...)
"Nem tudom, miért vagy kíváncsi rá, de szerintem a kölcsönös és azonos nagyságrendű vonzalom, amelyre mégis különbözőképpen reagálunk, mert nem tudunk egymással mit kezdeni. Ha van lényege, akkor ez."'

"(...) és megint azt kell látnom, hogy a valami szembekerült a semmivel."

"Bezárt a falak közé, ám végül ő is bezárta önmagát."