“Akinek se király, se milliomos az apja, azt egyből leteremtik, a fiúgyereket legalábbis biztosan: – Nem otthon vagy –, ami hármat is föltételez, nevezetesen azt, hogy a gyerek otthon úgy viselkedik, mint a disznó, hogy csak akkor érzi jól magát, ha úgy viselkedik, mint a disznó, és hogy végképp ne érezze jól magát, ha gyerek. Kislánynak mindig megvan a reménye, hogy jajdeédesnek minősítik, aztán kedvesek hozzá, de fiúgyerekre; ha nincs ott az apja-anyja, legelőször ráripakodni szokás. Hiszen a német fölfogás szerint minden fiúgyerek neveletlen gyerek: a mindig kimondatlan határozó – a neveletlen – egyszerűen beolvadt a névszóba. Ha valakinek az az ötlete támadna, hogy egyszer már azt a szókincset vizsgálja meg, amellyel a legtöbb szülő él, amikor gyereket nevel, akkor azt állapítaná meg, hogy ehhez képest a Bild-Zeitung szókincse is akár a Grimm testvéreké lehetne. Már nem tart soká, s a német szülők már csak Kalick-nyelven fognak a gyermekeikkel beszélni: Jaj, de édes, jaj, de ronda, s hébe-hóba majd elszánják magukat olyan differenciált nyilatkozatokra, mint „ne járjon a szád", vagy „ehhez te nem értesz".”
―
Heinrich Böll,
The Clown