Nyelv Quotes

“Homofónoknak az azonos hangzású, eltérő jelentésű szavakat nevezzük, mint például a magyar „ár” vagy „szív”. Varga Balázs elismeréssel nyilatkozik erről a jelenségről. „A homofónia elkerülhetetlen sajátsága minden nyelvnek, sőt rímelésre, játékra alkalmas nemes fűszere.” Az angolban kicsit túl sok van e fűszerből.”
― Kató Lomb, Nyelvekről jut eszembe...

“A magyar nyelv viszonylag fonetikus.”
― Kató Lomb, Nyelvekről jut eszembe...

“Ha külföldön járok, soha nem mulasztom el egy-egy piac megtekintését. Szívesen bolyongok a sátrak, asztalok között, mert segítenék képet kapni a nép életéről. Csak arra a gondolatra szokott elszorulni a szívem: mennyi ideig kellene itt élnem ahhoz, hogy meg tudjam magyarázni: ropogós cseresznyét vagy gurulós málnát keresek, és hogy nem kell a felkínált áru, mert a karalábé fás, a retek pedig pudvás.”
― Kató Lomb, Nyelvekről jut eszembe...

“A nyelvtanulás sikerének ismérveként szokták emlegetni, hogy tud-e valaki egy pohár vizet kérni az adott nyelven. Japánba készülő turistáink számára ide írom, hogy ott ezt így kell mondani: „Mizu-o sukoshikudasai”: „Ereszkedjék le hozzám egy kis vízzel”. Legtöbbször nem is kell mondani, mert a figyelmes asztaltárs megelőzi: O-mizu-o agemashoka? Felemelkedhetek önhöz a tiszteletreméltó vízzel?”
― Kató Lomb, Nyelvekről jut eszembe...

“A mi fülünkben komikusan cseng, hogy a pelenka: „o-shime”, a bili pedig "o-maru"– tiszteletreméltó benedvesíteni, illetőleg belepisilni való.”
― Kató Lomb, Nyelvekről jut eszembe...

“Egy NSZK-ban élő üzletembertől hallottam az alábbi jellemző történetet. Megismerkedett egy nikkói kislánnyal; beleszeretett, elvette feleségül és kitűnően megtanult tőle japánul. Néhány év múlva exportügyben Japánba küldték; tárgyalópartnereinél először telefonon jelentkezett. Amikor azután személyes látogatásra került a sor, vendéglátói megkönnyebbült sóhajjal fogadták: szóval mégis férfi! A telefonon hallott mély baritont sehogysem tudták összeegyeztetni azzal a „női japánsággal”, amit a nejétől elsajátított.”
― Kató Lomb, Nyelvekről jut eszembe...

“– Ma megtanítom neked a legfontosabb dolgot a csillagnyelvről – közölte Rien lelkesen az egyik májusi estén, amikor a fiú épp az utolsó szalmaszálakat csipkedte le a lovaglónadrágjáról a könyvtár küszöbén. – Soha nem is volt az istenek nyelve!
– Remek – húzta be az ajtót maga után Erthol. – Az istenek csak nem sújtottak volna minket ilyen bonyolult nyelvtannal.”
― Rusvai Mónika, Tündöklő

“Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy egy őszi reggel a kerál odakünn járt a vízen, szóvivője hanyattég úszott mellette a törülőkendővel, hasán a laptopja. Epp leírta az ukászt, a délelőtti módoséttáshó a Kalaptörvénybe, hogy „a hajléktalan legyen tiszta, ápolt, rendelkezzen jövedelemvel, legyen saját lakása, ez esetbe jogosult, satöbbi”. Várta a szóvivő, mi leszen a folytatás, de a kerál témát váltott. Tréfásan megcsippantotta két lábujjával munkatársa orrát, és imígyen szólott: Te Péter, há erőszakos politikus vagyok én? Dehogyég, mondta a szóvivő, ezt visszautasítjuk. Hanemellenbe szeretel az erő nyelvin beszéni. Hájszen magyar szakos se vagyol, méges a magyarok nyelvin beszész. Na, erre gyött föl a nap.”
― Lajos Parti Nagy, Fülkefor és vidéke: Magyar mesék