Mihály Varga

“Eredetileg azt a címet akartam adni a könyvnek, hogy: Mekkora a péniszem? Mit tudhatunk meg a Google-keresésekből az emberi természetről? De a szerkesztőm figyelmeztetett, hogy egy ilyen könyvet kemény kihívás lenne eladni. Szerinte az embereknek kínos lenne megvenni egy könyvet ezzel a címmel, mondjuk, a reptéri könyvesboltban.”
― Seth Stephens-Davidowitz, Everybody Lies: Big Data, New Data, and What the Internet Can Tell Us About Who We Really Are

“Egyre-másra halljuk a nemzetektől: "Vissza a dicső múlthoz!" "Térjünk vissza atyáinkhoz!" (...) Ez a nosztalgia a gyenge pillanatokra jellemző. Előremenjünk tán? Mi vár ott? A jövőben nincs egyetlen szilárd pont, egyetlen biztos érték, talán már minden lehetőség kimerült, csak csalódás vár ránk, és már magunkban sem bízunk. Ó, inkább térjünk vissza a kétségbevonhatatlan, örök értékekhez, jobb visszatérni, mint tétován botorkálni a bizonytalan jövő felé. Vissza a gyökerekhez! Csakhogy (ha már a gyökereknél tartunk) ha nem mint élősködő férgek akarunk a gyökerekhez férni, akkor mit akarunk velük? Visszatér a virág, vagy a gally a gyökerekhez?”
― Karel Čapek, Az irodalom margójára

“A vallás, a mindenható Isten büntető és üdvözítő mivoltának tudata önmagában sohasem hat "civilizálólag" vagy az affektusokat tompítólag. Ellenkezőleg: a vallás mindenkor éppen annyira "civilizált", mint amennyire az a társadalom vagy az a réteg, amelynek a vallása.”
― Norbert Elias, The Civilizing Process

“...nem elemzem a politikát csupán kenyérkereső foglalkozásnak tekintő szolgalelkűek hadának úgynevezett meglátásait, a megfizetett publicisták ömlengéseit vagy éppen ellenkezőleg, jól irányzott mérgezett nyilait, végül a politikai futóbolondok rajainak elmeszüleményeit. Nem is elsősorban azért, hogy hű maradhassak néhány évvel ezelőtt tett fogadalmamnak, nevezetesen hogy hülyéket többet nem olvasok, gonosz idiótákat meg végképp nem. (...) Hanem főleg azért nem, mert ma már a történészi szakma legrettenetesebb jellemvonásának tartom a 'mindenre emlékezni, mindent feldolgozni' elvet.”
― Iván Bertényi, ifj., Tisza István, két korszak határán