Mihály Varga

“Nagy tisztelettel adózom vágyaimnak és hajlamaimnak. Nem szeretem bajjal gyógyítani a bajt; gyűlölöm az olyan orvosságokat, amelyek jobban zaklatnak, mint a betegség. Ha rajtam a vesekő átka és még az az átok is, hogy meg kell tartóztatnom magam az osztrigaevéstől, két nyavalyát kaptam egy helyett. A betegség az egyik oldalról csíp belénk, a szabály a másikról.”
― Montaigne, Essais

“A vallás, a mindenható Isten büntető és üdvözítő mivoltának tudata önmagában sohasem hat "civilizálólag" vagy az affektusokat tompítólag. Ellenkezőleg: a vallás mindenkor éppen annyira "civilizált", mint amennyire az a társadalom vagy az a réteg, amelynek a vallása.”
― Norbert Elias, The Civilizing Process

“A kiemelkedő izraeli író, Szami Michael egyszer mesélt egy hosszú autóútról, amely során a sofőrje egyszer csak elkezdte fejtegetni, milyen fontos, sőt halaszthatatlan, hogy mi, zsidók "megöljük az összes arabot". Szami Michael udvariasan meghallgatta, és ahelyett, hogy szörnyülködéssel, tagadással vagy undorral reagált volna, feltett a sofőrnek egy ártatlan kérdést:
- És a maga véleménye szerint ki ölje meg az összes arabot?
- Hát mi! Zsidók! Meg kell tennünk. Vagy ők, vagy mi! Hát nem látja, mit csinálnak velünk?
- De pontosan ki ölje meg az összes arabot? A hadsereg? A rendőrség? A tűzoltók? A fehér köpenyes, fecskendős orvosok?
A sofőr megvakarta a fejét, eltöprengett a kérdésen, végül azt mondta:
- Fel kell osztanunk a feladatot. Minden zsidó férfinak meg kell ölni pár arabot.
Michael nem hagyta ennyiben:
- Jól van. Tegyük fel, hogy magának mint haifai lakosnak kijelölnek egy lakóépületet Haifában. Ajtóról ajtóra jár, becsönget és udvariasan megkérdezi a lakókat: "Elnézést, ön arab?" Ha a válasz igen, lelövi. Amikor az összes arabot megölte az épületben, elindul haza, de alig tesz pár lépést, hallja, hogy egy kisbaba sír a legfelső emeleten. Mit csinál? Visszafordul? Visszamegy? Fel arra az emeletre és lelövi a babát? Igen vagy nem?
Hosszú csend következett. A sofőr töprengett. Végül azt mondta:
- Maga nagyon kegyetlen ember, uram!”
― Amos Oz, שלום לקנאים

“...nem elemzem a politikát csupán kenyérkereső foglalkozásnak tekintő szolgalelkűek hadának úgynevezett meglátásait, a megfizetett publicisták ömlengéseit vagy éppen ellenkezőleg, jól irányzott mérgezett nyilait, végül a politikai futóbolondok rajainak elmeszüleményeit. Nem is elsősorban azért, hogy hű maradhassak néhány évvel ezelőtt tett fogadalmamnak, nevezetesen hogy hülyéket többet nem olvasok, gonosz idiótákat meg végképp nem. (...) Hanem főleg azért nem, mert ma már a történészi szakma legrettenetesebb jellemvonásának tartom a 'mindenre emlékezni, mindent feldolgozni' elvet.”
― Iván Bertényi, ifj., Tisza István, két korszak határán