Archibald Tatum

“Ibrahim tizenhárom esztendős nagyvezérsége idején olyan rendhagyó viszonyok uralkodtak a Portán, amelyek ott korábban is, később is elképzelhetetlenek lettek volna, s amelyekben felfedezhetők az „europaizálódás” felületi ismérvei is. A görög renegát olyan gesztusokat engedett meg magának, amelyek megzavarták és megbotránkoztatták a hithű mohamedánokat. Olyannyira megtetszettek például neki a budai várban 1526-ban felfedezett hatalmas ércszobrok, hogy azokat Isztambulba szállíttatta, és – bár a mohamedán felfogás tiltotta az emberábrázolást – fel is állíttatta a város egyik legforgalmasabb helyén, az At mejdánon. Egy csípős nyelvű ortodox költő az alábbi versezettel adott hangot nemtetszésének:

"két Ibrahim élt a földön,
az egyik [a bibliai Ábrahám] összetörette a bálványokat
a másik újból életre keltette azokat."

(Ibrahim válaszul kivégeztette a verselőt.)”
― Ferenc Szakaly, Vesztőhely az út porában

“- Taxi, Sir! - szólít meg [a taxisofőr] egy vadász szerénységével.
Itt, fájdalom, egy kis időt újból nyelvészkedéssel kell töltenünk. Rossz fordító e mondatot úgy tenné át magyarra, hogy: "Parancsol, uram, taxit?" Holott a sofőr nem ezt mondta. A sofőr azt mondta: "Parancsoljon, uram, taxit!" A mondat második felét, "amíg szépen beszélek", már nem tette hozzá, jó barátok kevés szóból is értik egymást.”
― Orbán Ottó, Barbarus utazásai

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Az első különbség, amit meg kell tenni, az a kiszolgáló és a szellemi mű között van. A kiszolgáló mű az, amit általában nem-irodalomnak szoktak nevezni. Fő tulajdonsága, hogy kiszolgál. A közönségízlést puhatolja és elégíti ki. Nem kell okvetlenül giccsnek lennie, ha többnyire az is. Szórakoztató irodalomnak is mondják. A különbség a kiszolgáló és a szellemi mű között az, hogy más a műben levő igény. A szellemi mű igénye szellemi, a kiszolgáló mű igénye, hogy kiszolgáljon. Főképpen a divatot, de nem mindig és feltétlenül azt. A divatot csinálhatja is, de akkor is az új divat iránt való igényt szolgálja ki. A kasszadarab, a könyvsiker típusa. Tévedés volna azt hinni, hogy hatását ki lehet számítani. A szellemi igény könnyebben kiszámítható, mint a tömeghangulat. De a mű minősége nem azon múlik, hogy mennyire találta el a tömeg ízlését, hanem azon, hogy alárendeli magát, vagyis: szolgál.”
― Béla Hamvas