Kuszma

“Forró
volt a hang, mint egy szín belseje.”
― Anne Carson, Autobiography of Red

“Ha valaki ragaszkodott hozzá, hogy ne fekve, hanem ülő helyzetben temessék el, esetleg a halál közeledtét érezve maga vonult be önként a síremlék gyanánt neki emelt domb mélyére, szinte biztosra lehetett venni, hogy még sok gondot fog okozni az élők számára. Ha pedig visszatért, az örök klasszikus hamuvá égetésen túl a legbiztosabb módszer az volt ellene, ha a levágott fejét a lába közé, a segge alá tették, a normál anatómia ilyetén felborításával jelezve neki, hogy az élők világa helyett most már sokkal inkább a bomlás kaotikus birodalmában a helye, ahol a húsból újra termőföld válik, az oly soká csikorgatott fogak pedig kavicsokká szelídülnek.”
― Mátyás Dunajcsik, Trollok alkonya

“Aztán megindult feléjük az idő,
ahogy karjukkal egymáshoz simulva álltak, arcukon a halhatatlanság,
hátukban az éjszaka.”
― Anne Carson, Autobiography of Red

“Ibrahim tizenhárom esztendős nagyvezérsége idején olyan rendhagyó viszonyok uralkodtak a Portán, amelyek ott korábban is, később is elképzelhetetlenek lettek volna, s amelyekben felfedezhetők az „europaizálódás” felületi ismérvei is. A görög renegát olyan gesztusokat engedett meg magának, amelyek megzavarták és megbotránkoztatták a hithű mohamedánokat. Olyannyira megtetszettek például neki a budai várban 1526-ban felfedezett hatalmas ércszobrok, hogy azokat Isztambulba szállíttatta, és – bár a mohamedán felfogás tiltotta az emberábrázolást – fel is állíttatta a város egyik legforgalmasabb helyén, az At mejdánon. Egy csípős nyelvű ortodox költő az alábbi versezettel adott hangot nemtetszésének:

"két Ibrahim élt a földön,
az egyik [a bibliai Ábrahám] összetörette a bálványokat
a másik újból életre keltette azokat."

(Ibrahim válaszul kivégeztette a verselőt.)”
― Ferenc Szakaly, Vesztőhely az út porában