Kuszma

“Már régen tökélyre vitte azt a képességet, hogy csak azt lássa, akit látni akar, ami létfontosságú készség, ha az ember a világnak nem áldozata, hanem ura akar lenni.”
― Salman Rushdie, The Enchantress of Florence

“Aztán megindult feléjük az idő,
ahogy karjukkal egymáshoz simulva álltak, arcukon a halhatatlanság,
hátukban az éjszaka.”
― Anne Carson, Autobiography of Red

“Talán nyergébe emel majd, s elvisz engem innét valahová, valami más világba... Ilyeneket gondoltam, mert igen fiatal voltam még, s nem tudtam, hogy vágtassunk bár hetekig a leggyorsabb lábú paripa hátán, mindenütt ugyanazt a világot találjuk.”
― Rakovszky Zsuzsa, A kígyó árnyéka

“...a hálátlanság nagyon emberi. Azok, akikkel rosszat teszünk, sokkal ritkábban állanak bosszút, mint azok, akikkel jót tettünk. Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb menthetetlenül meggyűlölnek bennünket. Ennek pedig egyszerű a magyarázata. Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk, megalázódnak azáltal, hogy reánk szorulnak, és aztán visszafizetik a keserűséget, melyet tőlünk kaptak. Folytonosan azt hallod, hogy a pártfogolt jótevője ellene fordult, noha tőle várta legkevésbé. A bölcs azonban várja ezt a jutalmat. És nem fáj nagyon neki. Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk, amire emlékezni határozottan kellemetlen.”
― Dezső Kosztolányi, Darker Muses: The Poet Nero