Kuszma

“Szemtelenek voltunk egy korban, amelyben az önérzet és az értelem egyetlen méltó kifejezése a szemtelenség volt.”
― Ignotus Pál

“...a hálátlanság nagyon emberi. Azok, akikkel rosszat teszünk, sokkal ritkábban állanak bosszút, mint azok, akikkel jót tettünk. Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb menthetetlenül meggyűlölnek bennünket. Ennek pedig egyszerű a magyarázata. Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk, megalázódnak azáltal, hogy reánk szorulnak, és aztán visszafizetik a keserűséget, melyet tőlünk kaptak. Folytonosan azt hallod, hogy a pártfogolt jótevője ellene fordult, noha tőle várta legkevésbé. A bölcs azonban várja ezt a jutalmat. És nem fáj nagyon neki. Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk, amire emlékezni határozottan kellemetlen.”
― Dezső Kosztolányi, Darker Muses: The Poet Nero

“Talán nyergébe emel majd, s elvisz engem innét valahová, valami más világba... Ilyeneket gondoltam, mert igen fiatal voltam még, s nem tudtam, hogy vágtassunk bár hetekig a leggyorsabb lábú paripa hátán, mindenütt ugyanazt a világot találjuk.”
― Rakovszky Zsuzsa, A kígyó árnyéka

“Forró
volt a hang, mint egy szín belseje.”
― Anne Carson, Autobiography of Red