Kuszma

“Már régen tökélyre vitte azt a képességet, hogy csak azt lássa, akit látni akar, ami létfontosságú készség, ha az ember a világnak nem áldozata, hanem ura akar lenni.”
― Salman Rushdie, The Enchantress of Florence

“Aztán megindult feléjük az idő,
ahogy karjukkal egymáshoz simulva álltak, arcukon a halhatatlanság,
hátukban az éjszaka.”
― Anne Carson, Autobiography of Red

“...a hálátlanság nagyon emberi. Azok, akikkel rosszat teszünk, sokkal ritkábban állanak bosszút, mint azok, akikkel jót tettünk. Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb menthetetlenül meggyűlölnek bennünket. Ennek pedig egyszerű a magyarázata. Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk, megalázódnak azáltal, hogy reánk szorulnak, és aztán visszafizetik a keserűséget, melyet tőlünk kaptak. Folytonosan azt hallod, hogy a pártfogolt jótevője ellene fordult, noha tőle várta legkevésbé. A bölcs azonban várja ezt a jutalmat. És nem fáj nagyon neki. Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk, amire emlékezni határozottan kellemetlen.”
― Dezső Kosztolányi, Darker Muses: The Poet Nero

“Ibrahim tizenhárom esztendős nagyvezérsége idején olyan rendhagyó viszonyok uralkodtak a Portán, amelyek ott korábban is, később is elképzelhetetlenek lettek volna, s amelyekben felfedezhetők az „europaizálódás” felületi ismérvei is. A görög renegát olyan gesztusokat engedett meg magának, amelyek megzavarták és megbotránkoztatták a hithű mohamedánokat. Olyannyira megtetszettek például neki a budai várban 1526-ban felfedezett hatalmas ércszobrok, hogy azokat Isztambulba szállíttatta, és – bár a mohamedán felfogás tiltotta az emberábrázolást – fel is állíttatta a város egyik legforgalmasabb helyén, az At mejdánon. Egy csípős nyelvű ortodox költő az alábbi versezettel adott hangot nemtetszésének:

"két Ibrahim élt a földön,
az egyik [a bibliai Ábrahám] összetörette a bálványokat
a másik újból életre keltette azokat."

(Ibrahim válaszul kivégeztette a verselőt.)”
― Ferenc Szakaly, Vesztőhely az út porában