b

“Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egy- szerre volt a rettegés és a vigasz forrása számomra. Úgy éreztem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem. Viszont hangosan kimondva furcsának tűnt, hogy ilyen szellemszerűnek érzem magam, és egész testemben izzadni kezdtem, amivel azon nyomban magamra bizonyítottam vaskos testiségemet.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“Ha az embernek húga vagy barátja van, az olyan, mintha éjszaka kivilágított szobában üldögélne. A kintiek figyelhetik, de neki nem kell észrevennie őket. Egyszerűen annyit mond: - Idáig tart a figyelmünk. Ha te mégis itt leskelődsz, hogy a lépteidre még a tücskök is elhallgatnak, lehúzzuk a rolót. Ha azt akarod, hogy elviseljük az irigy kíváncsiságodat, fogadd el, hogy nem veszünk tudomást róla. - Ilyen öntelt az ember, ha csak egyetlenegy szilárd emberi kapcsolata is van, és a magányos emberek nemcsak a biztonság és a kényelem, de az efféle önteltség után is sóvárognak.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vigasz forrása számomra. Úgy éreztem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem. Viszont hangosan kimondva furcsának tűnt, hogy ilyen szellemszerűnek érzem magam, és egész testemben izzadni kezdtem, amivel azon nyomban magamra bizonyítottam vaskos testiségemet.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“Mert ha egyedül marad az ember, lehetetlen elhinni, hogy másképp is történhetett volna. A magány érzése megmásíthatatlan felfedezés. Ha az ember bentről néz kifelé a kivilágított ablakon, vagy fentről nézi a tavat, egy kivilágított szobában látja magát, vagy az ég és a fák alatt - az átverés nyilvánvaló, de hízelgő. Ám ha valaki a sötétből néz a fénybe, pontosan látja a különbséget itt és ott, ez és az között. Talán minden otthontalan embernek harag van a szívében, szeretnék betörni a tetőt, a gerincet és a bordázatot, bezúzni az ablakokat, elárasztani a padlót, letépni a függönyöket, felpuffasztani a díványt.(...) Ha az ember tétlen és egyedül van, a magányosság okozta szégyen szinte végtelenül megsokszorozódik.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping