N

“Most a barátom kiáltott föl: - Egyébként még sosem ettem ebben az országban egy jó Esterházy-rostélyost. - Vállat vontam, tekints zicsinek.”
― Péter Esterházy, Az elefántcsonttoronyból

“Kamaszok voltunk, és az állapot, amelybe kerültünk, csak annyiban volt részegségnek nevezhető, mintha a termőföld eleven, kollektív lelkiismerete lennénk, a két évtizede feltört és szőlővel betelepített, aztán magára hagyott, majd megint művelés alá vont és ismét fölhagyott, zsíros vulkáni földé – így hullámzott fejünkben a csillagképek füzéreivel vastagon megrakott égbolt.”
― Gábor Lanczkor, Apás szülés

“Egy jehovista tavalyra jósolta a világ végét, találkozom vele idén: "Apuskám, élünk!" Az öreg felnéz: "Olyan biztos az?”
― Konrád György, A cinkos

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó