Kovacs_Laci

“1945. II. 10.
Negyed 10. Az egyik katona a szalonablakból leselkedett ki (a kis kíváncsi), lelőtték. Fejlövést kapott. Amikor a szalonban jártam és az ablak alatt, ahol őt kilőtték, átbújtam (mivel mutatkozni nekem sincs kedvem) belenyúltam véletlenül a földön szétfolyt agyvelős vérbe. Ebéd közben jutott az eszembe, hogy még azóta nem mostam kezet. Azért ettem tovább nyugodtan. Kezet mosni luxus. (...) Már az óvóhely feljáró felől is lőnek. Ilyennek képzeltem a háborút. Most már nagyon unom.”
― Krisztián Ungváry, Budapest ostroma

“Elég jóban vagyok az anyanyelvemmel, sőt művelem, óvom, legfeljebb e fogalmak számomra mást jelentenek, mint némely buzgó és tiszteletre méltó nyelvvédők számára, kik legszívesebben halálra művelnék, persze nem hagyja magát. Burjánzik és illetlenkedik, zsizseg és pezseg, lebírhatatlan és befoghatatlan. Kosztolányi szerint a nyelv nem vasárnapi üvegvitrin, nem múzeumi tárló, hanem inkább színházi kelléktár és zegzugos fiók, melyben egyaránt van kincs és szemét, talmi és maradandó. Ha óvom, akkor a szabadságát óvom, a bekeríthetetlenségét, vagyis a képességét a folytonos, természetes megújulásra.”
― Lajos Parti Nagy, Félszép

“Nekem megvan a magam külön szótára: akkor múlatom az időt, ha rossz és kellemetlen; ha jó, nem akarom elmúlatni: ízlelem, belékapaszkodom. A rosszon át kell futni, a jóban meg kell pihenni.”
― Montaigne, Essais

“Sir Leicester általában önelégült hangulatban van, s ritkán unatkozik. Ha semmi mást nem tud kezdeni, mindig eltűnődhet saját nagyszerűségén. Nagy előnyt jelent az embernek, ha ilyen kimeríthetetlen tárggyal rendelkezik.”
― Charles Dickens, Bleak House