Turms

“A cukor gyors vércukorszintemelkedést eredményezhet.”
― Schobert Norbert, A nagy kalóriahazugság

“Azt tartja a falu, jobb lenne, ha ma ugyanúgy nem lenne cigányuk, ahogy eddig. De hát az, hogy falubelinek ne kelljen csordásnak állnia, mégiscsak fontosabb.
Egy fecske nem csinál nyarat. Egy cigány csak nem hozza magával a zűrzavart.
(...)
Arra rágondolni is rossz, hova jutna a világ, ha nem egyedül lenne. (...) A pusztafalui ember, ameddig csak visszanyúlik több generációt föl- és leugráló emlékezete, melyben mintha nem is meséből tudná, amit meséből tud, hanem a saját múltjából, fontosnak tartja tudni és büszkén állítja, hogy cigánya sose volt. Aki ezt cáfolja, az is éppen hogy csak. Mondván, hogy két emberöltővel ezelőtt volt, egy házaspár volt, de garantáltan magtalanok. Ilyennek ajánlották be őket, és be is váltak. Amikor kihaltak, már csak fel kellett gyújtani utánuk a házat, nehogy valami hasonszerzet belopakodjon utánuk az üresbe.”
― Aliz Mátyus, Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek

“Nekem szavakról szavak jutnak az eszembe és viszont.”
― Péter Esterházy, Helping Verbs of the Heart

“Pusztafalun zsidó sem volt. Csak a kilencszázas években és egy-kettő. De hamar elérték a pusztafaluiak, hogy épp köztük ne legyenek dologtalanok. Köztük ne legyen olyan ember, aki rajtuk élősködik, belőlük akar megélni. A zsidók különben is ritka furcsa népek. Hogy mit kezdenek azzal a mérhetetlen idővel, amijük van, mert hogy tudvalevően nem dolgoznak. És akkor a sok semmihez, amivel telik a napjuk, még cselédet is fogadnak. Na nem Pusztafalun, mert ott zsidók nincsenek, és nem pusztafaluiakat, mert azok ezekhez nem mennek.
Duguc Bözsit hívták szolgálónak Újhelybe, de hiába. Pedig előtte az őrsön, a határőröknél mosott, főzött, takarított, húsz-harminc emberre tízszer annyit is kellett dolgoznia, mint a zsidóéknál kellett volna, pénzt is többet kapott volna emezeknél. Meg a határőrök csak nem otthon voltak, és csak nem vigyáztak semmijükre, a szállásukra se, sokszor két vödör csikket söpört össze utánuk Duguc Bözsi. A gatyájukat is mosnia kellett, és volt, hogy nehezen sikerült rendreutasítania egyiket-másikat, de Duguc Bözsi ilyen megpróbáltatások után se vállalta volna a zsidó családot. Pedig nem is választania kellett volna a két hely közül, lévén, hogy az őrsöt elhelyezték, ottani munkája megszűnt. De Duguc Bözsi így sem ment. Igaz, hogy az anyja rögtön nekiugrott, amikor csak felemlítette, hogy ez lenne. Hogy nem lánynak való az, városban, hogy megrontják, hogy nincs ott keresnivalója, hogy inkább haljanak éhen, de ezt a szégyent, ezt nem.”
― Aliz Mátyus, Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek