Bibibii

“Mennyi mindenre
emlékszel mégis,
látod, mennyi mindent
nem bocsátottál meg.
Téves orvosi diagnózis
miatt egy nyarat
barlangban töltöttél.
Hónapokig féltél,
nem tudsz majd kijönni.
Hogy kijössz a barlangból,
és nem leszel része a világnak.
Teleszívtad magad friss levegővel,
nem tudod kifújni, és megfulladsz,
tüdődben egy egész évszakkal.
Az orvosok nem veszik
komolyan a panaszaid.
Hogy azóta is rendszeresen
fulladozol, titkolni fogod.
Az úszókhoz hasonlítanak,
akik a verseny előtt nem
fürödtek természetes vízben,
mert amikor a nagy kék felszínt
látták, nem sejtették alatta a mélységet.
Amikor először úsznak a tengerben,
a képzeletbeli medence falánál
vissza szeretnének fordulni.
Mégis folytatják, leússzák a távot.
Sokkal gyorsabbak a többieknél,
hátha mégis elérik a falat, és nem
tudnak örülni a győzelemnek.”
― Bettina Simon, Strand

“Tudták: soha le nem bírhatják a szörnyeket. De tudták azt is: mondani, mondani, mondani kell a történeteket, egyiket a másik után, és akkor... És akkor: talán.”
― Pál Békés, A Félőlény

“Tudod-e, amit én nem tudhatok,
amiről holdtöltekor álmodok,
emlékszel-e, ha el vagyok feledve,
velem vagy-e, amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer, súgva-settenkedve
eljössz-e velem sétálni a csendbe,
és engeded-e majd, ha megfagyok,
hogy eltemessenek a tenyeredbe?”
― Noémi László

“Fünfmal pro Tag dachte ich „Du kannst alles tun, alles was dir gefällt, und überall hingehen“ und zehnmal pro Nacht „Was soll ich nur machen und wo soll ich nur hin?“.”
― Joachim Meyerhoff, Die Zweisamkeit der Einzelgänger