Bibibii

“Szóval kábítószert, alkoholt, cigarettát nem adunk a gyerek kezébe... Ám a mondat nem ér véget, van folytatása: „...és telefont?”
― Zacher Gábor, A Zacher 2.0 - Mindennapi függőségeink

“Elvileg történhet jó is ezután velünk.”
― Péter Esterházy, Az elefántcsonttoronyból

“Egy alkalommal például részt vettem egy tudományos vitán, amelyben - meggyőződésem szerint - egyértelműen én kerekedtem felül, ami azóta is jó érzéssel tölt el. Utóbb azonban kiderült, hogy ellenfelem legalább olyan bizonyos volt abban, hogy ő nyert, s ez neki éppúgy örömet okozott. Ha nem is volt egyformán igazunk, minden további nélkül lehettünk egyformán boldogok, illúziónk ennélfogva növelte az emberi boldogság összmennyiségét. A társadalmak bizonyos mértékig intézményessé tehetik az efféle illúziót: a teniszjátékosok elhihetik, hogy az embert igazán a tenisztudása teszi tiszteletre méltóvá, míg a tudósok a tudományos teljesítményről, a szoknyabolondok pedig a gáláns kalandok minél nagyobb számáról gondolhatják ugyanezt, s a sort még hosszan folytathatnánk. Egyre több és több ember lehet tehát meggyőződve arról, hogy az ő csoportja alkotja a valódi társadalmi elitet, s a legkevésbé sem zavarja őket, hogy mások listáján sokkal hátrébb helyezkednek el. A civil társadalomban - s vonzerejének egyik alapvető forrása éppen ez - nem csupán tevékenységformából nagy a bőség, de kiválóság-kritériumból is, s ezáltal olyan illúziórendszer tartható fenn, amely pontosan azért tud annyi embert meggyőzni arról, hogy ő helyezkedik el a társadalmi ranglétra legfelső fokán, mert sok-sok, egymástól független létra létezik, s mindenki nyugodtan képzelheti, hogy igazából csak az számít, amelyre ő felhágott.”
― Ernest Gellner, Conditions of Liberty: Civil Society and Its Rivals

“Mert a provincializmus csak a provinciában érdekes. Mert érdekeltek vagyunk. Az itteni pletykák és cinkosságok fontosak: nekünk; a mi bőrünkre megy. Saját nívótlanságunkhoz elérzékenyülten ragaszkodunk.”
― Péter Esterházy, Az elefántcsonttoronyból