balagesh

“She wished that she could pray now for something – for Declan to be better, or for Declan not to be worse. But she realised as she walked through the car park and then up through the fields that she could not pray. She could only wish; and she fervently wished that what was coming could be delayed or stopped as she made her way along the road into the village.”
― Colm Tóibín, The Blackwater Lightship

“Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.”
― Pál Réz, Bokáig pezsgőben

“Pedig valószínű, hogy igazából soha másról nem kellene írnunk, csak erről: a bánatról, a fájó hiányról, a kiszolgáltatottságról és arról, ami néha két ember között történik, ami láthatatlan, mégis hatalmasabb a világbirodalmaknál, erősebb, mint bármely vallás, és gyönyörű, mint az égbolt; a könnyek áttetsző halairól és a szavakról, melyeket Istenhez suttogunk, vagy valakinek, aki nekünk a legfontosabb; a pillanatról, mikor egy nő magába enged, és a láthatár darabokra hullik. Soha másról nem kellene írnunk. Minden tanúsítványnak, minden jelentésnek, a világ minden üzenetének erről kéne szólnia:

Ma szomorúság miatt nem tudok bemenni dolgozni.
Tegnap megláttam egy szempárt, ezért ma nem tudok bemenni a munkahelyemre.
Sajnos ma nincs módomban bemenni, mert a férjem meztelen és lélegzetelállítóan szép.
Ma nem alkalmas, mert cserben hagott az élet.
A mai találkozón nem tudok részt venni, mert itt odakint egy nő napozik, és a bőre szinte belülről izzik a naptól.”
― Jón Kalman Stefánsson, The Sorrow of Angels

“This is all there is, this fragile breathing in and out. Where have all the years gone, and have I made the most of life? But what is the final measure for making the most of life, and how would I know if I have?”
― Chimamanda Ngozi Adichie, Dream Count