balagesh

“A tenger iránti érdeklődését mindannyian megértjük, némelyeknek azonban nehezére esik felfogni, hogy az irodalomban mit talál olyan figyelemre méltónak. A sagák olvasása persze élvezetes, hiszen izlandiakról szólnak, néha érdekesek és elég izgalmasak is, hősök is vannak bennük, akikhez mérheti magát az ember, a népmeséket is lehet olvasgatni, a hétköznapi életről meg a bátor tettekről szóló könyveket is, sőt egy-két verset is akár, leginkább olyan költőktől, akik izlandiakról írnak, és tudnak valamit a szénabetakarításról és a jószággal való bánásról is; na de hogy egy hajóskapitány az irodalmat egy szintre emelje a hallal, hát kérem, miféle kapitány az?”
― Jón Kalman Stefánsson, Heaven and Hell

“Pedig valószínű, hogy igazából soha másról nem kellene írnunk, csak erről: a bánatról, a fájó hiányról, a kiszolgáltatottságról és arról, ami néha két ember között történik, ami láthatatlan, mégis hatalmasabb a világbirodalmaknál, erősebb, mint bármely vallás, és gyönyörű, mint az égbolt; a könnyek áttetsző halairól és a szavakról, melyeket Istenhez suttogunk, vagy valakinek, aki nekünk a legfontosabb; a pillanatról, mikor egy nő magába enged, és a láthatár darabokra hullik. Soha másról nem kellene írnunk. Minden tanúsítványnak, minden jelentésnek, a világ minden üzenetének erről kéne szólnia:

Ma szomorúság miatt nem tudok bemenni dolgozni.
Tegnap megláttam egy szempárt, ezért ma nem tudok bemenni a munkahelyemre.
Sajnos ma nincs módomban bemenni, mert a férjem meztelen és lélegzetelállítóan szép.
Ma nem alkalmas, mert cserben hagott az élet.
A mai találkozón nem tudok részt venni, mert itt odakint egy nő napozik, és a bőre szinte belülről izzik a naptól.”
― Jón Kalman Stefánsson, The Sorrow of Angels

“Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.”
― Pál Réz, Bokáig pezsgőben

“Nekem szavakról szavak jutnak az eszembe és viszont.”
― Péter Esterházy, Helping Verbs of the Heart