Varga Zsolt

“Tudták: soha le nem bírhatják a szörnyeket. De tudták azt is: mondani, mondani, mondani kell a történeteket, egyiket a másik után, és akkor... És akkor: talán.”
― Pál Békés, A Félőlény

“A nyár itt a földesúr, és a nap a pribékje, mondom magamnak, mert író vagyok, és az a föladatom, hogy bonyolult kifejezést találjak arra, hogy India klímája kissé szélsőséges.”
― Orbán Ottó, Barbarus utazásai

“Kamaszok voltunk, és az állapot, amelybe kerültünk, csak annyiban volt részegségnek nevezhető, mintha a termőföld eleven, kollektív lelkiismerete lennénk, a két évtizede feltört és szőlővel betelepített, aztán magára hagyott, majd megint művelés alá vont és ismét fölhagyott, zsíros vulkáni földé – így hullámzott fejünkben a csillagképek füzéreivel vastagon megrakott égbolt.”
― Gábor Lanczkor, Apás szülés

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó