Varga Zsolt

“- (...) Ugyanis írogatok olykor egy-egy elbeszélést.
- Olykor elolvasok egyet-egyet.
- Köszönöm.
- Elbeszéléseket általában, nem az önét.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Tudták: soha le nem bírhatják a szörnyeket. De tudták azt is: mondani, mondani, mondani kell a történeteket, egyiket a másik után, és akkor... És akkor: talán.”
― Pál Békés, A Félőlény

“Kamaszok voltunk, és az állapot, amelybe kerültünk, csak annyiban volt részegségnek nevezhető, mintha a termőföld eleven, kollektív lelkiismerete lennénk, a két évtizede feltört és szőlővel betelepített, aztán magára hagyott, majd megint művelés alá vont és ismét fölhagyott, zsíros vulkáni földé – így hullámzott fejünkben a csillagképek füzéreivel vastagon megrakott égbolt.”
― Gábor Lanczkor, Apás szülés