natasa > Status Update

a rengeteg felesleges jelzőre, és az ezek nélkül 30-40 oldallal simán lerövidíthető, baromi hosszan leírt cselekményre vonatkoztatva lett nálam két csillag. illetve indok volt még, hogy pont megbotránkoztatni nem tudott, de ez biztosan azért van, mert a gyermekvédelmi szakellátáson belül százszor undorítóbb dolgokkal dolgozom nap mint nap. azt hiszem ennyi, és most megyek krasznahorkait olvasni.

jó ám, hogy kinyitottam a számat, mert egy év távlatából már nem is igazán emlékszem a könyvre, vagy legalábbis a stílusára semmiképp. arra igen, hogy néha kicsit nehézkes volt olvasni, nehezebben csúszott. nem véletlenül kapott csak négy csillagot. (nem tudom, láttál-e nabokovval interjút, de szóban is sokszor teljesen követhetetlen, mert beszélni is ilyen cirkalmasan szokott. elég kiborító.)

megértem a szakmai ártalmad, de igazából engem anélkül sem botránkoztatott meg, és nem is különösebben éreztem, hogy ez a célja. mondjuk '55-ben nyilván más volt a helyzet, akkori szemmel el tudom képzelni, miért gondolták betiltandónak. ugyanakkor teljes félreértelmezésnek is látom ezt, mert ha rendesen olvassa az ember, akkor látszik, hogy nabokov ugyan már-már ijesztően élethűen festi le humbert pedofíliáját, de közben gyakorlatilag szarrá is alázza őt. ez a kettősség nekem marhára bejött. meg az is, hogy dolores valódi érzéseit csak az általa elhessegetett apró momentumokból ismerhetjük meg. persze tudjuk, hogy humbert magyarázkodása teljesen torz képet fest a lányról, de az őrülten jól elkapott szemszög miatt néha azon kaptam magam, hogy én is lolitának látom őt.
nekem ezektől vált jóvá.

megértem azt is, hogy neked nem tetszett. merő kíváncsiságból kérdeztem csak rá, mert ketten kétcsillagoztátok, egyikőtök egycsillagozta, de senki sem írta le, mi volt a baja a könyvvel. engem meg már nagyon érdekelt.

túl fiatalon olvastam szerintem, idegesített a szenvelgés, nem szerettem a hangulatát, túlírtnak is éreztem.

most biztos másképp látnád. nekem is vannak ilyen túl fiatalon olvasott könyveim, az egyik legnagyobb a kőszívű ember fiai, amit kötelezőként el sem bírtam olvasni, felnőttként meg imádtam. viszont ha már akkor is túlírtnak érezted, most még rosszabb lehet a helyzet. nabokovnak nagyon terjengős a stílusa, és ez néha tényleg rohadt sok. legföljebb úgy elismerésre méltó, hogy, ugye, az angol neki nem anyanyelve és mégis kiválóan használta. dehát ez sovány vigasz. :)