ʚɞ emma ʚɞ’s Reviews > Fanni hagyományai > Status Update

mint vőlegénynek, úgy megyek a halál angyalának elejébe. Háladással és öleléssel fogadom el ezt a szabadítót. Nem! nem az a rettentő váz ez, mint ahogy őtet nekünk festik; egy szép és kedves ifjú, aki barátságosan általvezet innen a keservek közül a nyugodalomra.

Hallgatni tudó papiros! te egyedül zárd magadba könnyeimet, melyek reád hullnak atyám keménységéért.

A pacsirta fennyen járó csavargó éneke örömhírmondó volt. A rózsabimbó, a kikirics, melyet legelőször megláttam, örvendező kiáltásra fakasztott. Most megrezzent a fecske, a gólya képzelődésem félrevezeti, és a messzeség, elválás, elreppentés képeit támasztja fel bennem. A pacsirta halálos éneket dalol. A kikirics és a rózsabimbó (így sóhajtok) talán a jövő tavaszkor síromon nyílik.

Ó, mely kevéssel megelégednék én! egy csendes telek, melynek termése mezei asztalomnak szolgálna, egy alacsony házacska, amely engem és őt befedné, elég volna nékem, csak ővele élhetnék. Minek nekem bőség, aki pazarolni nem tudok; minek fény és cifra, aki az előtt mindig futottam!... Másként akarja az ég! így, amint ő van, rendes állapot és jövedelem nélkül,
sohasem reménylhetjük szüléink megegyezéseket...

talán nem is méltó az emberek között élni, ha ennyi jelenségét tapasztaljuk rossz-szívűségeknek

Az ember az embernek legfőbb ellensége... Nincs oly tiszta öröm, melyet keserűvé nem tesznek.

Ha rajta értem magamat, s vissza akartam vonni vigyázatlanságom, hideg tekintetet csafartam ki, haragos lett - és ezt újra megbántam, s annál engedelmesebbet tettem, amelyen megzavarodtam - elpirultam - helyem sem találtam...

Ő talán felét sem érzi annak, ami engem úgy magamon kívül ragad... Ha ő - csak szokásból, csupa hízelkedésből, csak mutatta, amit nem érzett... vagy ó, ha talán csak tréfált velem, szegény próbálatlannal... vad lángot gerjesztett belső részemben, hogy kínjaimon nevessen; hízelkedett - hogy magaszeretetét temjénezze; szerelemmel kendőzte orcáját, hogy egy éjjelt unalom nélkül tölthessen;

De oly igen elszoktatjuk az egyedülvalóságban a szívet, elkényeztetjük és fajtalanná tesszük magunknak a társalkodás örömeit. Vannak még sok jó lelkek, akikkel az élet útján öszveakadunk, ó! mely szép azokkal barátságosan kezet fogva keresztülvándorlani az életen...

Ne fusson a társaságtól, édes barátném, de ne is helyheztesse minden boldogságát a társalkodás mulatságaiban. Éljen magának - de másoknak is.