David Lloyd

“Vi Veri Veniversum Vivus Vici.
Par le pouvoir de la vérité, j'ai de mon vivant, conquis l'univers”
― David Lloyd, V for Vendetta

“Pár éjszakával ezelőtt hazafelé tartva betértem egy kocsmába, és rendeltem egy Guinnesst.

Nem figyeltem az órát, de tudtam, hogy mindjárt este nyolc lesz. Kedd este volt, a háttérben a tévében még mindig az EastEnders legújabb epizódja ment – szappanopera London egy képzeletbeli, lepusztult városrészében élő, pimasz és bohókás munkásosztálybeliek mindennapjairól.

Beültem egy bokszba, és a kezembe vettem egy ingyenes napilapot, amelyet valaki ottfelejtett a mellettem lévő széken. Már olvastam korábban. Nem sok újdonság volt benne. Letettem, majd inkább átültem a bárpulthoz.

Nem volt nagy forgalom. A vendégek fecsegése és az egymásnak ütköző biliárdgolyók koppanása mögül hallottam a tévé duruzsolását.

Az EastEnders után a Bevarrva következett – egy pimasz és bohókás rabról szóló vígjátéksorozat ismétlése, aki egy kellemesen megengedő, lepusztult Viktória korabeli börtönben éldegél.

Alig észrevehetően szesz szivárgott a bárpult mögött fejjel lefelé függesztett üvegek italadagolójából. Miközben figyeltem, whisky- és vodkacseppek öltöttek alapot, majd hullottak alá hangtalanul.

Megittam a söröm. Felnéztem, a csapos elkapta a tekintetem. – Guinness? – kérdezte, és már nyúlt is egy tiszta pohárért. Bólintottam.

Megérkezett a csapos felesége, és beállt segíteni a lassan csordogáló rendelésekkel.

Nyolc harminckor véget ért a Bevarrva, és elkezdődött a Question of Sport egy sima kvízműsor közismert, pimasz és bohókás sportolókkal, akik más közismert sportolókkal kapcsolatos kérdésekre válaszolnak, akik közül sokan ugyanolyan pimaszok és bohókásak, mint maguk a játékosok.

Dühöngött a jókedv.

„Szólok a csaposnak a szivárgó italadagolókról” – gondoltam.

Az A Question of Sport után a kilencórás híradó következett. Legalábbis harminc másodpercig, mert a televíziót kikapcsolták, pimasz és bohókás popzene vette át a helyét.

Ránéztem a csaposra. – Most csak félig kérem – mondtam neki.

Miközben töltött a poharamba, komolyan megérdeklődtem tőle, miért kapcsolta ki a híradót. – Ne tőlem kérdezze, az asszony műve – felelte pimaszul, miközben játékos közlésének tárgya a bár egyik sarkában buzgólkodott.

Ekkorra már minden érdeklődésemet elveszítettem a szivárgó italadagolók iránt.
Megittam a sörömet és távoztam; szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a tévé az este további részében is néma marad. A kilencórás híradó után a Brazíliai fiúk következett volna, egy olyan film, amelyben nagyon kevés pimasz és bohókás figura szerepel, mivel arról szól, hogy egy csapat náci hogyan klónozza Adolf Hitlert kilencvennégy példányban.

A V mint vérbosszúban sem szerepelnek pimasz és bohókás karakterek; ez a könyv azoknak szól, akik nem kapcsolják ki a híradót.”
― David Lloyd, V for Vendetta