Krisz Nadasi's Blog

Képzeld el, hogy az idei kalandtábor nem arról szól, mint régen. Már nem résztvevő kisdiák vagy, hanem táborvezető kamasz. Most nemcsak a felhőtlen nevetésé a főszerep, hanem a felelősségé is. Persze a vidámság, a buli és szerelem sem maradt a bőröndben.

Romantikus. Kalandos. Meghódítja a szíved.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!

Benkő Tímea: KalandA közös munka

Benkő Timi ifjúsági regényével keresett meg minket. Nagyon örültem, hogy dolgozhattam vele, mert érdekes ötletnek találtam, hogy egy kalandtábor mindennapjairól szól a történet. És van benne egy csavar: azok a kamaszok a csoportvezetők, akik korábban táborozók voltak! Timi ráadásul tanárként hitelesen mutatja be a tábori életet, egy percig sem hagyja unatkozni az olvasókat. A szereplők szerethetőek, egyéniségek, vágyakkal és célokkal, ami humoros, fiatalos lendületet ad a regénynek.

A lektori véleményben a legfőbb javaslatom az volt, hogy Timi a helyszíneket több részlettel mutassa be, mert fontos, hogy az olvasó fejében összeálljon a tér, azaz mindent tudjon a környezetről, ami a cselekmény zökkenőmentesen elképzeléséhez szükséges.

Az egész csapat drukkolt, hogy a kötet megjelenjen!

A szerző így élte meg a közös munkát Benkő Tímea, a Kaland c. ifjúsági regény szerzője

Már másodszor kértem a KNW csapat segítségét, az előző regényemet, a Tanárit is Krisz ötletei alapján dolgoztam át. Most, amikor elakadtam, evidens volt, hogy újra hozzájuk forduljak. Főleg a műfaj miatt volt szükségem a szakmai segítségére, hiszen ezúttal ifjúsági regényben gondolkodtam. A csapaton belül most főleg Petrával dolgoztam.

Kicsit imposztor szindrómás vagyok, szükségem van a visszajelzésre alkotás közben, nekem az ő véleményük a mankóm. A támogató, biztos, megingathatatlan mankóm.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Mi történhet? Belevaló, vagány diákújságíró vagyok, van merszem bemenni a fiúk szobájába, biztatta magát. Mély levegő, kifúj, újabb lépcsőfok.

A földszint elrendezése hasonló volt, mint az emeleté. A folyosó elején két fotel egy dohányzóasztallal, itt majd sokat kell őrködni esténként takarodó után. Jobb oldalt az első ajtó a közös mosdó, majd a közös fürdő, a többi mind háromágyas szoba. A bal oldali első ajtó a csoportvezetőké.

Orsi legnagyobb meglepetésére az egyik folyosói fotelban Emma épp az amúgy is tökéletes szemöldökét formázta.     

– Bárczi Szabolcsot keresem – állt meg újdonsült szobatársa felett.

Emma unottan felnézett rá. Hatalmas buborékot fúj a rágógumijából, amíg újra végigmérte, mint már az udvaron is. Hangos csattanással eldurrantotta, Orsi nem tudta, mit várt, hogy összerezzen?

– Ablak melletti ágy, online sakk – mutatott a szemöldökcsipeszével maga elé a fiúk szobájának ajtajára.

Hm, tehát már járt a szobájukban. 

–  Köszi – indult volna az ajtó felé.

– Mit akarsz tőle? –  állította meg a lány követelőző hangja.

– Meló – lengette meg Orsi a füzetét, majd bekopogott a fiúk ajtaján.

Valaki kidörmögött, hogy nincs még öt óra. A lány benyitott, elmondta, hogy nem azért jött, hogy a medencéhez sürgesse őket. Ádám ugyanolyan pózban hadonászott a távirányítóval, mint egy emelettel feljebb Fruzsi, a középső ágy üres volt. Az ablak melletti ágyon fekvő srác valóban online sakkozott a mobiljába merülve. Az a jóképű volt, aki bőrbetegségnek hitte a dekupázst. Mellette az éjjeliszekrényen állt egy valódi sakktábla is egy megkezdett partival, míves, intarziás, faragott fabábukkal.

– Interjút kell készítenem veled – hadarta Orsi idegesen.

Érezte, most is nyirkos a tenyere. A fiú füle botját sem mozdította, nyomkodta a hülye mobilját tovább.

– Arról, hogy… megnyerted a nemzetközi matek diákolimpiát Japánban és a Középiskolai Matematikai Lap közölte az egyik ötletes, eredeti példamegoldásodat – próbálkozott Orsi tovább.

Semmi. Süket ez? Rátámaszkodott az ágyára, közel hajolt hozzá. Megérezte a pólója finom öblítőillatát.

– Figyelj, látom, baromi elfoglalt vagy, de tudomást vennél rólam egyetlen perc erejéig? – szinte súrolta az arcát.

Ha most sem néz rá, kiveszi a kezéből a telót, esküszik.

– Beléptél az aurámba – Bárczi Szabolcs ezt még mindig csak a mobiljának morogta.

Orsi, tudta, hogy csodabogár, de ekkora érdektelenségre a részéről mégsem számított. Legszívesebben azonnal otthagyta volna a megreccsent aurájával együtt, de nem fogja ilyen könnyen feladni. Nem kulloghat vissza üres kézzel Barnabás elé. Nem bukhatja el rögtön az első feladatot. Elég kínos volt már az is, hogy késve érkeztek.

– Oké, megmondom, mi lesz. Kommunikálsz velem végre, vagy kiveszem a kezedből a mobilt – nyúlt határozottan a fiú telefonja után.

Szabolcs villámgyorsan elkapta a kezét és végre ránézett. Intelligens, komoly kisugárzása volt. A tekintete azonban tele megvetéssel. ­

– Helyesbítek: második lettem. Az újság neve Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok. Legközelebb, ha megkörnyékezel egy interjúalanyt, előtte nézz utána a témának. Kutass. Minden fent van az interneten – oktatta ki Orsit.

Visszatért a sakkjátszmához.

– Ha most miattad mattot kapok… – morogta. A készüléknek.

Már megint nem nézett rá. Hát, jól van, zsenikém, fújtatott Orsi, mint egy versenyló. Fut még egy kört.

– Nyílt olimpiai szakkörre jársz kéthetente Budapestre a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumba, ahol Dobos és Pelikán tanár úr foglalkozik kiemelten veled. Gépészmérnöknek készülsz. Most tanulsz vezetni, már kétszer meghúztad a kocsitokat. Pingpongozol, versenyszerűen sakkozol, odahaza a fűnyírás lenne az egyetlen feladatod, de azt sem végzed el. Csak azt vagy hajlandó csinálni, amihez éppen kedved van. És a nevem Orsi – sorolta.

Végre olyan érdeklődéssel nézett rá, ahogy eddig a mobiljára. A lány tett egy utolsó próbát.

– Nyilván semmi kedved velem társalogni, bizonyára mélységesen megveted a helyi újságot is, hiszen ordít rólad a felsőbbrendűségi érzés. Pedig engem tényleg érdekel, mi az a horpadás a gimi dicsőség galériájában a legutolsó serlegeden. A rossz nyelvek szerint a kiértékelés után földhöz vágtad, mert nem voltál elégedett a teljesítményeddel, ami –­ most így megismerve téged – abszolút elképzelhető, de szerintem mégis sokkal prózaibb oka lesz. Akkor sérülhetett meg, amikor leadtad a poggyászod az oszakai reptéren vagy…

Egyáltalán nem volt kíváncsi az oknyomozó újságírói eszmefuttatásra.

– Nem kérdeztem a neved – ejtette dühösen a mobilját az ágyra. Felült. – Mégis hány cikked jelent meg eddig? Nyilván zéró, hiszen újonc vagy. Maximum a Tappancsba írhattál valami bugyuta mesét – válaszolta is meg rögtön saját kérdését.

Felpattant.

– Innom kell egy kávét – jelentette be és kiviharzott a szobából.

Orsi tanácstalanul álldogált, nem tudta, mitévő legyen most, hogy lejárt az audiencia őméltóságánál. Nem számított rá, hogy még faképnél is hagyja. Hogy nagy kegyesen kioktatja, aztán kikosarazza, az benne volt a pakliban. De hogy elvonul a konyhába őt itt hagyva, ez már durva.

– Ne vedd zokon – szólalt meg Ádám az ágyon. – Ő… ilyen – nyomogatta unottan a távirányító gombjait.

– Milyen?  Tapló? Ezt akartad mondani? Hát én meg ilyen vagyok, nézd csak…

Odalépett az éjjeliszekrényhez, azt tervezte, leveri az összes rohadt bábuját a sakktábláról. Félúton mégis megállt a keze a levegőben. Hirtelen jobb ötlete támadt. Fogta a fehér vezért, a királynőt, aztán elsétált.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!

The post Kaland, romantika, tábor – ifjúsági regényt lektoráltam appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Festő és író vállalkozott rá, hogy közös világot teremtsen. 
Ur Eleonóra festményei a női archetípusokat mutatják be, a nők sokféleségét ábrázolják. Sugár Zsigmond meséi a batikfestményeken megjelenő nők titkait fürkészik.

Ha szívesen olvasnád, személyesen Szentendrén az Ur Eleonóra Batik Galériában szerezheted be a könyvet, ahol a festmények is megtekinthetők. Vagy ide kattintva megrendelheted!

Sugár Zsigmond: Akvamarin bölcsessége
A kötetet Ur Eleonóra batikfestményei illusztráljákA közös munka

Sugár Zsigmond fantáziája valóban mesés. Olyan világok pattannak ki a fejéből, hogy magam is újra és újra el akarom olvasni a műveit, és alig várom, hogy újabb anyaggal jelentkezzen nálunk. Legújabb gyűjteményét egy festménysorozat illette – egy csapatnyi nő, egy maroknyi féldrágakő, egy sor különböző nemzet. Abból a szempontból nehéz volt a mesék véleményezése, hogy Zsigánál bármi megtörténhet, és így nehéz eldönteni, mi fér bele a sztori logikájába és mi nem. Jól feladja a leckét, amikor például azt kell végiggondolnom: ebben a mesében nem beszélnek az állatok, akkor a madár megszólalhat-e?

Mivel a mesék női archetípusokat is feldolgoznak, sőt a mondavilágokból is merítenek, még nehezebb volt hozzájuk nyúlni, ötleteket megfogalmazni, mert az eredeti koncepciónak sem volt szabad sérülnie. Figyeltünk arra is, hogy noha a mesék feldolgozhatnak nehéz témákat, és nem giccses a végük, a gyermek pozitív gondolatokkal merüljön álomba a mesehallgatás után.

A szerző így élte meg a közös munkát

Az elmúlt tíz év során több lektorhoz is küldtem kéziratot, amíg végül kikötöttem Krisznél és csapatánál. Minden egyes alkalommal alapos, részletes elemzést kapok tőlük. Rávilágítanak a mű erősségeire és hiányosságaira, s teszik ezt úgy, hogy közben egyszerre tanítanak és biztatnak a további munkára. Ráadásul nagyon rugalmasak, előfordult velem nem is egyszer, hogy egy új ötlet kidolgozása előtt gyors segítséget kértem tőlük, amit egy héten belül meg is kaptam, s már azt felhasználva bonthattam ki a témát, nem tört meg a lendület.

A mesegyűjteményt Krisz még a lányának is megmutatta, s ha hiszitek, ha nem, ő is jócskán tett hozzá értő kritikájával. Nem esett messze az alma a fájától.   

Sugár Zsigmond, az Akvamarin bölcsessége c. kötet szerzője

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

A sógun volt az egyetlen, akinek a szemét kerülte az álom. A fény első sugara már a kertben találta. Ahogy kilépett a házból, a lélegzete elakadt, oly szépnek látta Aki-Onnát, hű szolgája feleségét, aki éppen virágokat szedett, hogy a reggeli asztalt azzal díszítse.

– A Nap elsápad melletted – mondta a férfi, és mélyen meghajolt a ház úrnője előtt.

– Csupán egy felhő takarja – felelte Aki-Onna.

A sógunt meglepte a szerény válasz, nem is udvarolt tovább. Magába mélyedve indult reggeli sétájára, de Aki-Onna megállította.

– Mondd, nagyuram, mi bánt?

A sógun egy szót sem szólt, csak lecsatolta a páncélját, és ledobta a köpenyét. Testét vágások borították, de a legmélyebb, legnagyobb a hátát szelte át.

– A szégyen – súgta a sógun a földre meredve.

– A démonok a mi falunkban is pusztítottak, láttam már hasonlót. Alaktalan szellemek, s a kardjuk elátkozott, de nem vasból, hanem füstből kovácsolták. Csak azon ejt sebet, aki hisz benne. Szabadulj meg a varázslatuktól és a sebek is eltűnnek. Reggel, ha sereged útra kész, vedd le ismét a ruhád. Sétálj bele a fekete vízbe, hagyd, hogy egészen ellepjen. Ne feledd, az sem fekete, csak alatta a kövek – tanácsolta Aki-Onna, azzal bement a házba.

Hiába követte a sógun, hogy megkérdezze, mit remélhet a víztől, eltűnt; többet nem látta már szolgája asszonyát.

Mégis megfogadta a tanácsot, és még aznap reggel, félelmét legyőzve, alámerült a sötét vízbe – katonái szeme láttára. Lássatok csodát, a sebek összeforrtak, nyomuk sem maradt, amikor újra előbukkant. Aki-Onna férjét még azon a napon magas rangra emelte a sógun, megtette személyes tanácsadójának.

– Palotám kincses kamrájának nincs párja. Mondd, mire vágyik asszonyod, és megkapod – mondta a sógun, amikor Hansukéval kettesben maradtak.

– Ugyanarra vágyik ő is, mint mi mindannyian, hogy a démonok térjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Nap mint nap a démonok áldozatait siratja, én sem tudom megvigasztalni – felelte Hansuke.

– Ha így van, akkor tudom, hogy mi illik hozzá a legjobban – mondta a sógun.

Nem volt se éjjele, se nappala, amióta Aki-Onnát ott a kertben, a felkelő nap fényében meglátta. Feleségül akarta venni, de nem tehetett semmit, amíg az asszony férje élt. Mégsem nyughatott, és ahogy visszatért seregével a palotájába, egy csodaszép ékkövet, egy könnycsepp formájú akvamarint választott a kincses kamrájából, és hálából azt adta Hansukénak, hogy vigye haza az asszonynak. Amikor Hansuke legközelebb, tavasszal a cseresznyefa-virágzáskor hazatért, majd szétvetette az öröm. Egy maroknyi csecsebecsét öntött Aki-Onna elé, és az akvamarint a kezébe nyomta.

– Ez mind a sógun ajándéka. Nézd, micsoda gazdagság köszöntött ránk – harsogta.

A felesége arcát kerülte a mosoly. Fejét lehorgasztva felelte:

– Nincs szükségem ezekből egyre sem. Higgy nekem, a sógun a vesztedre tör.

– Ugyan, az egész udvar előtt nevezett téged Akvamarin hercegnőnek – vágta rá Hansuke.

– Az baj, nagyon nagy baj – felelte könnyes szemekkel az asszony.

Zavarodottan, morogva távozott otthonról Hansuke. Nem értette, hogy a felesége miért nem tud örülni a szerencséjüknek.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, személyesen Szentendrén az Ur Eleonóra Batik Galériában szerezheted be a könyvet, ahol a festmények is megtekinthetők. Vagy ide kattintva megrendelheted!

The post Női titkok ecsettel és szavakkal – festő és író közös mesekönyvét lektoráltam appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Ahhoz, hogy egy regény jó legyen, sok mindenre szükség van. Kell egy különleges alapötlet, fontos, hogy érdekes legyen a cselekmény. Jól is kell megírni az egészet, külön figyelmet szentelve a regény kezdésének és lezárásának, valamint a párbeszédeknek. De ami a hátán viszi a regényt, tetszik vagy nem: az a főszereplő.

Ha jól eltalálod a főszereplő figuráját, akkor nagyon nehéz elrontani a regényt. Érdemes hát minél több időt szánnod rá:

elképzelni, pontosan hogyan is néz kimegismerni a tulajdonságait (jókat, rosszakat)magunk előtt látni a lakását, szobáját, munkahelyét, az utcákat, ahol jár (tehát a helyszíneket)tisztában lenni a családi hátterévelérteni a motivációit, szándékaittudni minden titkátlátni a napi ritmusáttudni, hogyan reagálna különböző helyzetekben.

Azokat a könyveket szeretjük, ahol a főhős (és a többi szereplő)

a nyilvánvaló hibái ellenére szerethető.

Ezt a fogalmat mindenképp jegyezd meg!

Ha negatív hősről írsz (gyilkosról, betörőről), akkor is meg kell mutatnod az ő emberi oldalát, az esendőségét, hogy van benne egy csipetnyi jó. A negatív hős is a szívünkbe férkőzik, ha megment egy kismacskát.

Ha pozitív hősről írsz (Pókemberről vagy egy édesanyáról), oda kell figyelned rá, hogy ne magasztald túl: legyenek hibái, gyengeségei, rossz tulajdonságai. Idegesítő ugyanis, ha egy karakter mindig kedves, mosolyog, és bármibe fog, az sikerül neki. Az effajta ideális karaktert az olvasók gyűlölik. Azt a Pókembert szeretik, aki civilben önbizalomhiánnyal küzd, és azt az anyukát, aki a kád szélére ülve elpityeredik, mert nem tudta megmagyarázni a kislányának, miért kell megírnia a házi feladatot.

Tehát ha a gonosz karakteredben van egy csepp jó, a jóságos szereplődben meg egy pici rossz, egyből szerethetővé válik.

De mitől lesz élő?

Attól, hogy nagyon pontosan elképzeled. Gondolkodj a karaktereid jellemén napokon át. Ismerd meg őket. Nagyon fontos, hogy tisztában legyél a vágyaikkal, céljaikkal!

Ugyanis ha a hőseidet az álmuk után engeded, a regényednek is lesz iránya.

Az olvasó tud miért szurkolni, izgulni!

Segíts az olvasónak azzal, hogy megmutatod neki, a karaktered valóban értékes ember.

Legyenek a könyvedben olyan mellékszereplők, akik a hősödet szeretik, tisztelik, becsülik.

De ne feledd, ez csak rásegít a szereplő szerethetőségére. Egy csupa gonosz karaktert hiába szeret egy széplelkű lány – ez a szituáció nem lesz hiteles, ha nem adsz okot a leánynak a szeretetre. Ha te nem tudod megmagyarázni magadnak, mi is a szeretet oka, akkor az olvasó sem fogja látni!

Vedd elő a kedvenc regényhőseidet és gondolkodj el rajta, mitől élethűek. Illik rájuk a fenti leírás? Írd meg kommentben!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post A feledhetetlen regényhős appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

A rövid válaszra vagy kíváncsi?
Kétféleképpen írhatsz regényt:

ösztönösen vagy tervezetten.

Hosszabb válaszra vágysz?
Olvass tovább!
Megtörténik, hogy az írónak egész egyszerűen becsapódik az elméjébe egyetlen jelenet, egyetlen poén, három fenomenális mondat, amit mindenképp le kell írnia. Ez az, amit általában ihletnek hívunk. Ilyenkor belepusztulunk, ha nem tudjuk azonnal leírni a csattanós párbeszédet, a jól eltalált leírást, és ha máshova nem, hát egy papírcetlire a metrón állva írjuk fel a világmegrengető ötletet, vagy a telefonunk hangrögzítőjére mondjuk fel vezetés közben.
Elképzelhető, hogy nem egy rövid lélegzetvételnyi írást jegyzünk így le, hanem napokon keresztül görnyedünk a számítógép felett, és éjszaka négy órát alszunk csak, hogy leírjuk, ami bennünk van.
Ha valamennyire írónak tartod magad, ez biztosan megtörtént már veled is.
Na jó. De mégis azt hallod, azt olvasod, hogy higgadtan, ülve, papírral a kézben, vagy a képernyőre meredve, szépen lassan végig kell gondolnod az írásod fő sarokköveit, mielőtt nekikezdenél az alkotásnak, a regényírásnak. Hogy tudnod kell, mit akarsz mondani, kinek. Hogy kiről szól a sztori, hogy főhősöd mit tanul meg a könyved végére, és hát persze, hogy mi minden történik vele az első és az utolsó oldal között.
De ez hülyeség – gondolod. Hiszen annyira benne vagy a művedben, annyira érzel minden rezgést, és különben is, alkotás közben jön a további ihlet, már miért állnál le tervezni? Pont a spontaneitása veszik el a regényírásnak!
Nos, az a rossz hírem van, hogy

tervezéssel igenis jobb könyvet fogsz írni.

Sokkal jobbat. Fényévekkel jobbat, mint nélküle.
Ugyanis ha veszed a fáradságot, megállsz egy pillanatra, és elgondolkozol, honnan hova akarsz eljutni, meg fogod látni a történeted ívét. Ha látod az ívet, látod, min húzódik keresztül, és ezeket a közbenső állomásokat is jobban ki tudod találni. Ha megfelelő ideig gondolkodsz a főhősöd jellemén, kiforrottabb egyéniséget alkotsz. Ha hagyod magad eljátszani a gondolattal, hogy történeted a jelenben, a jövőben, vagy a múltban játszódjon, akkor a könyved helyszíne megalapozott döntés alapján lesz kijelölve, és nem az első ötletedet használod, és így tovább.
Tehát érdemes az új ötleteket pihentetni: hagyd őket kiforrni, közben egy-egy mondatot, kifejezést, részletet jegyezz le – tehát hagyd, hogy a spontaneitás és a tervezési folyamat hasson egymásra.

Ha többet olvasnál a tervezésről, a HOGYAN ÍRJUNK KÖNYVET?-ben találsz konkrét ötleteket is!
Te mennyire vagy spontán író, és mennyire írsz tervek alapján?

 

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post Mégis, hogyan kezdjek neki a regényírásnak, novellának? appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Írsz vagy írtál egy történetet: egy novellát, egy regényt, és valaki megkérdezi, miről szól.

Van kész válaszod?

Legyen!

Segítek. Azt, hogy miről szól a regényed, négyféleképpen is megfogalmazhatod:

1. Kiről írsz?

Ki a főszereplő? Milyen ember, mik a céljai? Agatha Christie történeteit például alapvetően jellemzi, melyik nyomozó a főszereplő.

2. Milyen helyzetet ír le a történet?

Mi a szituáció? Mi a téma? Milyen a világ, a környezet? Kiera Casstól A párválasztó például a távoli jövőben játszódik, ahol a herceg egy valóságshow keretében keresi jövendőbelijét.

3. Mi a fő konfliktus?

Mi a megoldandó feladat, amit a hősnek végre kell hajtania? Paula Daly: Milyen anya az ilyen? című könyvének lényege, hogy eltűnik egy kislány, akkor, amikor a barátnője édesanyjának kellett volna vigyáznia rá. A történet az anya vívódásain keresztül mutatja a cselekményt és hogy mi is történt az elrabolt lánnyal.

4. Mi az üzenet?

Mit szeretnél a könyveddel megmutatni? Mi a mondanivaló? Jennifer Niven: Velva Jean repülni tanul című regényének nagyon erős az üzenete: azt közvetíti, hogy ha megdolgozom érte, ha eléggé akarom, akkor igenis elérem az álmaimat, és mindez sikerülhet akkor is, ha lány vagyok, ha fiatal vagyok, ha gyenge vagyok.

Minden történetre igaz, hogy a fenti négy kérdés közül az egyik jobban rámutat majd a sztori lényegére, mint a másik három. Ettől függetlenül azt javaslom, hogy fogalmazz meg egy legalább egymondatos választ mind a négy kérdésre – főleg, ha regényről van szó. Sose tudhatod, mikor kérdez rá egy barát vagy családtag, miről szól a könyved. Olyan rossz érzés makogni, hebegni – mintha nem tudnád te magad sem, mi a történeted lényege, pedig te alkottad!

Ezen felül javaslok egy ötödik megfogalmazást is. (Szakkönyvíróknak kötelező!) Mégpedig azért ajánlom, hogy készülj fel ezzel a válasszal is, mert talán fontosabb, mint az előző négy.

Ugyanis amikor valaki megkérdezi, miről szól a könyved, valójában azt kérdezi:

 érdekelhet-e ez engem? Megvegyem-e magamnak vagy egy ismerősömnek?

(És ez már könyvmarketing téma, de nem a fióknak írtuk a könyvünket, hanem a közönségnek, nem igaz?) Tehát fogalmazz egy olyan választ is, ami erre a kimondatlan kérdésre felel:

5. Kinek szól ez a könyv? Miért?

Az én következő könyvem például egy olyan lányról szól, aki sikeres a munkájában és ezt a sikert tolja az előtérbe, ezáltal definiálja magát. Ez egy olyan jellem, ami engem érdekel, ezért írok róla. Viszont tudom, hogy mindez másokat nem, legfeljebb korlátozottan izgat, ezért ha valaki megkérdi, miről szól az új regényem, azt mondom:

ez egy különös szerelmi és családi történet arról, hogyan nyisd ki a szíved, amikor nem is tudtad, hogy be van zárva.

Ezzel a válasszal azokat az olvasókat szeretném megnyerni, akik kedvelik a romantikát, de telítődtek a divatos és semmitmondó „chick lit” könyvekkel. Ugyanis ők a célközönségem.

A te történeted miről szól? Gondolkodj el a válaszaidon most azonnal! Ha van kedved, írd is meg kommentben. Ha kapható a könyv, vásárlási linket is szabad mellékelni! (Igen, könyvmarketing lehetőséget adok neked!)

Szóval, miről szól a könyved?

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post Miről szól a könyved? appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Bárcsak több órából állna a nap! Mi mindent tudnék kezdeni plusz hatvan perccel!És Te? Mit tennél, ha hirtelen öledbe hullana egy ilyen ajándék? Többet aludnál végre? Vagy a hobbiddal foglalkoznál? Netán a gyerekeiddel sétálnál egy jót? Leülnél írni? Érdemes elgondolkodni rajta, mivel töltenéd a kapott időt – és valósítsd is meg ezt a tervet! Hogy hogyan? Teremts magadnak extra perceket! Az ismerőseim gyakran hangoztatják, mennyire tetszik nekik, ahogy összeegyeztetem a feladataimat, ezért arra gondoltam, elmesélem mindenkinek, hogyan is menedzselem az életem. Készülj fel, mert ez most egy uncsi poszt lesz, de annál hasznosabb. Ugyanis ha már eljutottál arra a pontra, hogy tényleg rendezettebben kellene élned, az még közel sem jelenti azt, hogy van kedved változtatni. Sokkal jobb csak találomra élni, a legfontosabb, legsürgősebb dolgokkal foglalkozni – és ez különösen igaz, ha olyan munkád van, ahol kevés a határidő, illetve ezeket is te magad állítod fel. A legjobb barátom a priorizálás és a feladatlista.Mindkét eszközt régóta ismerjük, ezzel nem mondtam újat. Megmutatom, én hogyan használom őket! Így priorizálok: Eldöntöm, mik az idei céljaim.Például 2025-re az alábbi és ezekhez hasonló célokat tűztem ki magamnak:kijavítom egy régi regényemet és kitalálom, mit kezdjek vele,kiadjuk az összes tervezett KNW Kiadó kötetet (az idei utolsó 5 könyv már nyomdában van, és hamarosan meg is érkezik hozzánk!)szeptemberben elkezdem írni az új regényemetújraszervezem a KNW Novel School felépítésétbeosztom a nem szeretem, nem sürgős, apró feladataimat és hetente egyet elvégzek, egészen addig, amíg ezek el nem fogynak.A fentieken kívül egy sor magánjellegű feladatot is kitűztem, ami a családdal, lakással kapcsolatos, de nem sokat. Úgy látom, tíznél több célt nem érdemes kijelölni, mert ha a tízből egy célt teljesítek, az csúcsszuper érzés, de a húszból egy már nem is számít. Amikor a céljaidat írod össze (a következő hat vagy tizenkét hónapra tervezz), írj le legalább egy olyat, ami a munkáddal kapcsolatos, egyet a személyes fejlődéssel (mit szeretnél megtanulni), egyet a családdal és egyet a hobbiddal kapcsolatban. Adhatsz nekik különböző határidőket: például a kéthetes nyaralás megszervezése történjen meg június végéig. Sőt. Ha mondjuk az a célod, hogy két éven belül léptessenek elő a munkahelyeden, akkor ezt is felveheted a listára, de bontsd le: például három hónapon belül vállalj el (találj ki magadnak) egy olyan plusz felelősséget (munkát, feladatot, projektet, tréninget), ami előrébb mozdítja a dolgokat. Nem ennek a posztnak a témája, de erősen ajánlom, hogy tűzz ki magadnak egy életcélt is. Ugyanis az, hogy valami olyan lebeg a szemed előtt, ami ugyan elérhető is lehet, csak épp nagyon nehéz, az rendkívül stimuláló – no meg persze abban is segít, hogy éves célokat tűzz ki magadnak. Hogyan tűzd ki ezeket a célokat?Ne csak határidőt rendelj hozzájuk, hanem pontos paramétereket is. Ha például szeretnéd idén befejezni a könyved, akkor írd le a címét, hogy hány oldalasra tervezed, és milyen ütemben haladsz majd vele. Például mikorra találod ki, pontosan mit is írsz: regényt, szakkönyvet, milyen témában? Az első tervet, vázlatot mikorra fejezed be? Az első három fejezet mikor lesz kész? A fele mikor lesz meg? Amikor készen vagyok az éves céljaimmal,kitalálok néhány ezzel kapcsolatos feladatot is, majd hozzáveszem az egyéb teendőimet.Felírom, mikor hova kell mondjuk a gyerekeket vinni orvosi vizsgálatra, versenyre, vagy hogy az új jogosítványt hozzam el az okmányirodából, menjek be a gyógyszertárba. Azokat a feladatokat nem írom csak fel, amikre tényleg nem kell figyelni, mert beletartoznak a napi rutinba.A feladatokat írhatod a naptáradba vagy egy külön noteszbe is. Én azért szeretem az internetes listát, mert minden nap emailben figyelmeztet a dolgomra és ismétlődő feladatokat is meg tudok adni (például minden második hétfőn írjak két-három blogposztot). Erre nagyon jó a todoist.com, de válogathatsz egy rakás más alkalmazás közül is, attól függően, mik az igényeid.  Ha megvannak a céljaid és a feladataid is, már csak egy dolog van hátra:komolyan venni őket.Vegyünk egy (szerintem ismerős) helyzetet. Ha munka (suli) után fáradtan érsz haza, mit szoktál tenni? Van olyan, hogy csak arra van erőd, hogy leülj és elővedd a telefonodat, hogy elolvasd a híreket és a Facebook-üzeneteket? Ugyanis ez szerintem a mai idők legnagyobb időrablója. Azt hiszed, kikapcsolódsz, azt hiszed, jó képben lenni azzal, mi minden történik a világban, no meg a barátaiddal. De ez tévedés. A világon semmi nem történik, ha heteken keresztül nem nézed meg ezeket a híroldalakat, Facebook vagy Pinterest-oldalakat. (És igen, magam ellen is beszélek, mert nekem is van oldalam a Facebookon, és persze szeretném, ha olvasnád – de tudod, mit? Sokkal jobban szeretném, ha inkább könyvet írnál. Amúgy a Facebookozásról még a régi blogon írtam egy külön posztot, itt találod.) Azt javaslom, hogy ezt a „fáradt” időt töltsd igazi kikapcsolódással vagy szellemi fejlődéssel.Fogj egy regényt és olvass. Fogj egy könnyed stílusban írt szakkönyvet és olvass. Vedd ölbe a gyereket és mondj neki mesét, vagy dőljetek hátra a kanapén és kártyázzatok.Az is jó ötlet, ha a telefonodon/számítógépen bejelölsz három-öt blogot, weboldalt, amit ilyenkor elolvasol, ahelyett, hogy találomra szörfölnél a neten vagy a Facebookon a csupa érdekletelen tartalom között. Olyan blogokat válassz, amik tanítanak is. És nem feltétlenül nagybetűs tanításra gondolok. Én például nemrégiben találtam egy olyan oldalt, ahol egy anyuka tényleg csudaklassz csináld-magad dolgokról mesél. Hopp, feltettem a kedvencek közé, és amikor befejezem a neten a levelek, üzenetek megválaszolását, de van még időm, kedvem szörfölni, átkattintok erre a blogra (vagy egy másikra) és elolvasok pár cikket. Tegnap például e csináld-magad blog olvasása után rögtön fel is álltam és megfőztem a gyurmát, aminek a receptjét a blogger közreadta. Sokkal jobban jártam, mintha politikusok félresikerült nyilatkozatairól vagy látványos autóbalesetekről néztem volna Youtube-videókat. A megoldás tehát: korlátozd a céltalan netes lődörgést.Találd ki előre, mennyi szellemi rágógumizást engedsz meg magadnak. (Hiszen mikor máskor bukkannál rá újabb érdekes weboldalakra? Honnan tudnád, mi hír a külföldön élő unokatesóddal?) Vannak erre is klassz alkalmazások, amik figyelik, adott esetben le is csukják az ilyen tartalmakat, ha mégis odatévedsz, vagy túlléped az általad előre meghatározott időkeretet. (Ilyen például a Self-Control , a Freedom , vagy a TrackTime és a RescueTime, amelyek mutatják, mely oldalakon mennyi időt töltesz.) Mert igen, velem is előfordul, hogy fellépek a Facebookra beütemezni az írói oldalam posztjait, aztán ott ragadok. Olyan ez, mint a tévé távkapcsolóját nyomogatni: mindig van egy másik gomb, amit be lehet nyomni rajta, mindig találok új tartalmat. De leállok vele, mert ennél sokkal hasznosabb, ha írok egy új cikket, válaszolok egy olvasói levélre, írok, szerkesztek… Amint belátod, hogy a net nemcsak társ, de ellenség is, könnyebben csukod be a Facebook, Pinterest, YouTube és a többi ablakot. Mert igen, ez a másik titok: ha elintézted, amit akartál (pl. megnézted azt az EGY videót, amiért felmentél a YouTube-ra), akkorcsukd le az ablakot.Majd megnyitod, ha mégis kell. Minél kevesebb internetes fül és dokumentum van nyitva a gépeden, annál kisebb az esélye, hogy elkalandozik a figyelmed. Például ha írsz (könyvet, cikket, vagy egy beszámolót a munkahelyeden), csukj le minden más alkalmazást, csak a szövegszerkesztő maradjon. Én néha még azt a csalafintaságot is elkövetem, hogy azért írok a nettel nem rendelkező számítógépen, hogy nehogy kinyissam a böngészőt. Az időrablás jelensége azonban nemcsak a számítógéphez köthető. Használd ki minden állásidődet! Ha a buszon utazol, ha az orvosnál vársz a sorodra, mindig legyen nálad olvasnivaló (azaz könyv; ne valami hitvány reklámújságot lapozgass), és legyen nálad toll és notesz, hogy jegyzetelhess. Az ilyen holtidők tökéletesek arra, hogy kitaláld egy novella vázlatát, vagy hallgatózz és szó szerint leírd a szomszédaid beszélgetését. Ha tehát szeretnél egy 25. órát, amit a kedved szerint töltesz el, teremtsd meg magadnak!Priorizálj, tűzz ki feladatokat, végezd el őket, és korlátozd az időrabló tevékenységeket az életedben! Ha van további tipped az olvasóknak, kommentben várom!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post Jó, de tényleg nincs időm könyvírásra! appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Ma egy különleges forráshoz nyúlok, hogy írói tippet adhassak neked.
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetéhez! Van ugyanis egy speciális egységük, a SEAL: a Sea, Air, Land Team. Ez egyfajta kommandós katonai egység, és különleges képzésben részesülnek, akik ebbe a csapatba felvételiznek, illetve bekerülnek.

Van egy olyan tippjük, amit neked is ajánlok. Ezt  lesd el és alkalmazd az írásra is!

Hogy miről is van szó?

A leküzdhetetlen akadályról.

Amikor egy Navy SEAL katona olyan feladattal találja szembe magát, amiről úgy érzi, hogy:

nem tudja végrehajtani,egész egyszerűen nem látja, mi is lesz ennek a vége,nem tudja megtervezni,

…akkor nem tervezi meg!

Ilyen esetben egész egyszerűen azt találja ki, hogy a következő alkalommal mit fog csinálni. A következő lépés mi lesz, amit végrehajt.

Nem törődik azzal, hogy a következő után mi lesz!

Az a hozzáállása, hogy a következő után következőt majd akkor találja ki, amikor ott van, amikor már a következőnél van.

A régiek is mondták már, biztos hallottál ilyen kifejezéseket, hogy: ne aggódjunk raktárra, vagy: nem vagyok hajlandó aggódni olyan dolgok miatt, amelyek még nem következtek be.

Ez rengeteg stressztől megkíméli az embert nemcsak egy katonai akció közben, hanem a mindennapokban is, az írásban pedig különösen jól jön néha.

A harctérről is vegyünk írói tippeket!Hogyan használd ezt a megközelítést az írásra?

Akármit is írsz, azt a projektet, ami téged zavar és leblokkol, ne tekintsd többé projektnek. A szakkönyved megírását vagy a novelláid folyóiratnak történő küldését vagy a versesköteted összeállítását. Megmutatom, pontosan mire gondolok a regényírás mint projekt példáján!

Ebben a pillanatban határozd el, hogy nem foglalkozol vele, hogy abbahagyod a nagy feladatként való felfogását! Ehelyett azon gondolkodj, mi az, amit most szeretnél csinálni. Mi lenne az, amihez a legszívesebben nyúlnál?

Hogyha a szereplődön akarsz gondolkodni, akkor mondd azt, hogy jó, az a következő lépés, hogy a szereplőmön gondolkodom, és majd utána meglátom, hogy mi lesz. Majd megint azzal fogok foglalkozni, amivel a legjobban szeretnék, de azt majd azután döntöm el, hogy eleget foglalkoztam a szereplővel.

Hogyha benned van a félsz, hogy jaj, de hát vázlatot kellene írni, mert ha nincs vázlatom, akkor nem tudom, merre menjek, hogyan haladjak tovább az írással… de érzed, hogy tulajdonképpen emiatt nem írsz, és inkább a foglalkoznál egy jelenettel, vagy eszedbe jutott egy remek párbeszéd, egy humoros évődés, egy jópofa helyzet, egy érzelmes mondat… akkor csináld azt!

Akkor mondd azt, hogy: a következő lépés ennek a klassz lírai hangvételű leírásnak a megfogalmazása erről a helyszínről, mert ehhez van kedvem, illetve ezt meg is tudom csinálni, úgy érzem, hogy erre képes vagyok.

Majd ha ezzel a dologgal készen vagy, akkor megint tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi a következő, amit végrehajtanál. Hogyha így haladsz egy-egy lépést előre a regényírás felé, az fel fog téged szabadítani, megadja neked újra az örömöt, amit az írás jelent!

Ha élvezed az egészet, akkor szívesebben találod ki a következő lépést, meg a következőt meg a következőt, és az is lehet, hogy néhány lépés után (vagy akár már egy lépés után) magadtól szívesen ránézel arra is, hogy a regényírás mint projekt tulajdonképpen mi.

Ha ekkor szívesen kitalálod, mikor lesz ebből kész kézirat, vagy ne adj isten könyv a boltok polcain, akkor majd foglalkozol vele. De most nem.

Most akkor ne tervezzem a regényírást? Mégsem kell vázlat?

Talán megfordul a fejedben, hogy na de Krisz, mindig azt mondod, készítsek vázlatot! Most akkor mégsem kell?

Erre az a válaszom, hogy a cikk, a tipp nem arról szól, hogy ne tervezz, hanem hogyha nehézségbe ütközöl és elveszted az írás örömét a tervezésben, ha rágörcsölsz a projekttervre, hogy mi mi után következzen, és ez már akadályozza az alkotást, a kreatív folyamatot, akkor engedd el kicsit a gyeplőt. Egy napra, egy hétre, egy hónapra tedd félre a tudatosságot, és engedd meg magadnak a kreativitás szabadságát, keresd meg újra a boldog elégedettséget, amit ez a hobbi ad neked!

Képzeld, jelen pillanatban én is úgy írom a regényemet, hogy nincs vázlatom. Annyira ködös az elképzelésem, hogyan viszem el a szereplőimet a végcélhoz, hogy egyik nap rádöbbentem, azért nem írok, mert vázlat nélkül nem akarok, de a vázlatot képtelen vagyok összerakni. Fogtam inkább, és elengedtem a vázlat szükségességét. Jegyzeteim vannak, de tervezett jelenetlistám nincs. Majd valamikor lesz, de még nincs itt az ideje. Csak írogatom, ami eszembe jut, aztán majd ha kikristályosodik, akkor készítek vázlatot.

Egy neked tetsző füzet beszerzése is lehet a következő lépés, amit az írás terén megteszel!És ha mégis van határidőm a regényírásra?

Vannak persze írók, akiknek fontos leadási határidőik vannak a kézirattal kapcsolatban. De a legtöbbünknek nincs. Még a hagyományos kiadónál megjelenő ügyfeleim esetében is azt látom, hogy nem szegeznek pisztolyt a fejükhöz, hogy márpedig szeptember ötödikéig le kell adni a következő kéziratot, ha a fene fenét eszik is. Nem. A kiadó is hajlandó várni egy jó anyagra, velük is meg lehet beszélni, mikor legyen a határidő.

Ha pedig ez egy magad által felállított határidő, mert úgy érzed, tartozol ennyivel magadnak (vagy édesanyádnak, akit szeretnél megajándékozni mondjuk az 50. születésnapjára ezzel a történettel), vagy saját magad a magánkiadáshoz állítottál magadnak határidőt, akkor ezt gondold végig. Ezt a határidőt, ezt a dátumot te magad találtad ki, és ha ragaszkodsz hozzá, az óriási stresszfaktor az életedben. Viszont ha elengeded ezt a stresszt, ezt a dátumot, és hogy a könyvírás egy projekt, és egész egyszerűen a következő lépéssel foglalkozol, ami neked majd örömöt fog okozni és jól érzed magad tőle – akkor sokkal kellemesebb élmény lesz az írás is!

Szabadítsd fel magad a saját kereteid közül!

Ha beszorítva érzed magad, ha úgy érzed, hogy ez a tanács segítene, akkor csináld!

Jó írást kívánok!

Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon 2×2 nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

—

Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapatának többi tagja - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.

The post Hogyan írjál regényt, ha nem megy az írás? – Használd a SEAL módszerét! appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Elterveztük a regényünk elejét, majd a közepét az összes bonyodalommal együtt, nincs más hátra, mint megírni a megoldást, a történet végét.

Kezdjük a harmadik felvonást, a regény lezárását!

Ez a rész a könyved utolsó néhány fejezete, a szavak 10-15%-a. Itt érik be a munkád gyümölcse, itt szakíthatod le a regényírás termését. Nézzük, mi minden történik?

1. Az előző felvonás végén megtudott utolsó információdarabbal felszerelkezve a hősöd (és segítői) felkészülnek a végső csatára, a nagy összecsapásra, a végjátékra. Fontos, hogy most már a szereplőid mindent tudnak. Itt nem derülhet ki olyasvalami, ami váratlanul éri az olvasót, különben becsapva érzi majd magát! Nem húzhatsz elő a kalapból egy fehér nyulat, ha még nem mutattad meg az olvasónak a cilindert, valamint a bűvészt, aki a cilindert tartja. Az események lehetnek majd váratlanok, de hiteltelenek nem. (A szereplők jelleme, indíttatása, beszédmodora, elvárható reakciója nem lehet hirtelen más, mint ahogy eddig ismertük őket. Szintén figyelj arra, hogy ne használj hirtelen olyan kellékeket és helyszíneket, amelyek eddig nem jelentek még meg a könyvben.)

2. Maga a csata pozitív és negatív eseményekből áll. Egyszer úgy tűnik, mintha a hős vesztésre állna, de aztán furfangosan megfordítja a szereplő az esélyeket. Aztán megint elpártol tőle a szerencse, erre újfent valami kedvező történik vele. Igen, ha szerelmesregényt írsz, akkor is csatának nevezzük azt a vitát, ami fontos infó kitudódása után lezajlik. Ilyenkor végérvényesnek tűnhet, amennyire a szerelmesek eltávolodnak egymástól, de hozz be egy pozitív eseményt: egy támogató szereplőt, aki segít a párnak, vagy az egyik fél gondolja át a dolgokat és kezdeményezzen.

3. Amikor azt hinnénk, na, ebből a helyzetből aztán már tényleg nem lehet jól kijönni, megint valami olyan történik, valami olyasmi jut a hős eszébe, ami alapvetően eldönti a csata sorsát, és a jó győzedelmeskedik.

4. És ha végre mindenki kifújta magát, a mesélő még elköti az elvarratlan szálakat és megmagyaráz mindent, ami magyarázatra szorul. A főszereplőről kiderül, hogy tényleg nyert, tényleg hős. Nem véletlen érte el a sikert, hanem azért, mert akarta, mert okos és ügyes volt. Fontos, hogy a befejezés kellően hosszú legyen, és megadja az olvasónak a lezárás érzését. Ha több részes könyvet írsz, akkor is úgy illik befejezni, hogy az olvasó nyugodtan alhasson tőle, egymagában is élvezhető legyen a sztori. Nem azzal vásároltatod meg a következő könyvet az olvasóiddal, hogy még a magyarázat előtt hagyod abba, vagy amikor az olvasó azt hiszi, mindennek vége és a hős kudarcot vall, esetleg a magyarázat után, hozzátéve egy plusz jelenetet, ahol a főgonosz nevetgél, hogy mégis ő nyert.

A gyakorlatban hogy néz ki mindez?

Harry Potter és a bölcsek köve, szerző: J. K. Rowling

Harry Potter történetében a végjáték az, amikor a fiú Ronnal és Hermionéval lemegy a csapóajtón a háromfejű kutya alatti járatba. A barátait kénytelen Harry odahagyni, és a végén egyedül száll szembe az igazi gonosszal, Mógus profeszorral. Csatáznak (inkább szócsata ez), és amikor Voldemort rájön, hogy Harrynél van a kő, azt hisszük, mindennek vége. De csoda történik. Mógus nem bírja elviselni Harry érintését! Ezt a jelenetet már a feszültség enyhülése és a magyarázat követi, amikor a gyengélkedőben Harry megtudja Dumbledore-tól az igazat azokról a pontokról, amelyeket csak sejtett, vagy nem is értett. Minden szép és happy, Harry megnyugodva tér vissza fogadott szüleihez és az utálatos unokatestvéréhez, akit ezentúl joggal fenyegethet, hogy elvarázsolja, ha rosszul viselkedik.

A könyv nem végződik függővéggel: tudjuk, hogy Harry győzött és minden rendben van. Azért vesszük meg a következő könyvet, mert szimplán azáltal, hogy létezik, a tudtunkra adja, hogy Harry csupán egy csatát nyert, és bizony-bizony Voldemort még életben van.

 Nos, ennyit szerettem volna nektek átadni a történet szerkezetéről. (Egyelőre.)

Cikksorozatom a végére ért.

De!

Adok egy házi feladatot is:

A három cikk alapján analizáld a következő könyvet, amit olvasol és küldd is el nekem a megoldásodat emailen! A legérdekesebb elemzéseket megjelentetem itt a blogon – névvel, weboldallal, Facebook-oldallal stb.

Hajrá, elemzésre fel!

 Ui. Ha még nem tudnád! Ha feliratkozol a hírlevelemre, kapsz egy nyomtatható listát is, amin bepipálhatod, hogy a (tervezett) könyvedben megjelennek-e a fenti elemek, így értékelve, hogy szerkezetileg mennyire jó a könyved!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post Regényírás tervezetten 3.: zárjuk le a történetet! appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

Előző posztomban megmutattam, milyen vázlat mentén tervezheted, illetve ellenőrizheted a regényed elejét. Most több időt szánj az olvasásra, mert történeted közepe tovább tart, így többet is beszélek róla!

Következzen a második felvonás, a történeted közepe, a cselekmény gombolyítása!

Ez a könyved jelentős része, a szavak úgy 70%-ával a könyved „közepét” írod meg. Itt történnek a dolgok! De milyen dolgok?

1. A főhősöd még bizonytalan. Az rendben van, hogy meghozta a döntést, de most ezzel együtt is kell élnie. Tesz néhány lépést, de könnyen lehet, hogy elrontja, nem úgy sikerül semmi, ahogy elképzelte. Valószínűleg a céljaival sincsen teljesen tisztában. Hiheti azt, hogy meg kell nyernie a bajnokságot (miközben te, az író tudod, hogy a hősöd önmagát keresi és fogja megtalálni a könyved végére).

2. Ha az első felvonásban még nem vázoltad fel, akkor most megjelenik a megoldandó feladat, az a probléma, amit a főszereplőnek meg kell oldania a könyved végére. (Ez általában az a konfliktus, ami megjelent az első felvonásban, de lehet, hogy az a konfliktus csupán az igazi gond előszele volt, egy bemelegítő baj.)

3. Ebben a szakaszban megjelenik egy barát, aki a hősödet támogatja az új helyzetben. Lehet ez egy régi ismerős, akit már bemutattál az első felvonásban, de behozhatsz egy teljesen új szereplőt.

4. Szintén megjelenik az antihős, az ellenség, aki minden erejével akadályozni fogja a hősödet abban, hogy teljesítse a feladatát, elérje a célját. Az antihős belead apait-anyait, hogy a főszereplő kudarcot valljon.

5. Hamarosan ügyesebb lesz a hősöd, jobban kiismeri magát az új helyzetben, mint előtte. Már gondolkodik, mielőtt cselekszik, és bátrabb, mert bejön a számítása. Össze is csaphat az antihőssel, kisebb sikert is érhet el, de nem kerekedik teljesen felül.

6. Ekkor történik a nagy változás. Ez a regényed középpontja, vagy csúcspontja. Valami olyan történik, amire a szereplő egyáltalán nem számított, pedig ez az esemény a sztori kulcseleme. Még akkor is fontos, hogy a szereplő ne legyen ezzel tisztában, ha esetleg az olvasó már sejti, de érdemes az olvasót is meglepned ezzel a fordulattal. A hősöd essen össze, testileg és lelkileg. A nagy változás lehet valami fontos információ, amit a szereplőd megtud, vagy kötődhet fizikai erőszakhoz, amikor a hősöd túlél, átél valami borzalmas támadást. Lehet, hogy a szereplőd maga jön rá valamire, ami megrendíti akkor is, ha még nem tudja, hogy igaz, mert érzi, hogy minden összevág. A lényeg, hogy döbbenjen le tőle, majd kapjon szárnyra, akarjon küzdeni. Ahelyett, hogy csupán kényelmesen érezné magát az új helyzetben, adj neki célt, lássa be, hogy ez a sorsa és meg kell emberelnie magát.

7. És innen vesz repülőrajtot a sztorid (még egyszer). (Ez az a pont, ahol a második felvonást tulajdonképpen két részre lehet bontani. Tehát ha valahol négy felvonásos történetstruktúráról olvasol, akkor a második felvonás eddig tart, innentől a harmadik jön, és amit én harmadiknak nevezek, az lesz a másik modellben a negyedik. És ha ezt a mondatot nem értetted, olvasd el még egyszer, lassabban.)

Nézzük meg Potter úr példáján ezt a részt (a második felvonás 1. felét)!

Harry Potter és a bölcsek köve, szerző: J. K. Rowling

Harry belép az iskola kapuján és megismeri a mágusvilágot meg a gimit is. Az iskola igazgatója, Dumbledore egyfajta apafiguraként segíti őt, és lesz két barátja is. Megjelenik a sunyi Malfoy, valamint Harry egyre többet tud meg a nagy ellenségről, Voldemortról is. Harry magabiztosabb lesz, amikor kiderül, hogy ügyesen repül. A klimax pedig akkor érkezik el, amikor kiszagolja, hogy a bölcsek köve van a történések mögött, ezt őrzik az iskolában. A csúcspontot tulajdonképpen az jelenti, amikor Harry rájön, mi is az ő feladata.

Jöjjön a második felvonás másik fele.

1. A nagy változás után hősöd kissé vakon tör előre. Az új cél, új információ kellő motivációt szolgáltat a cselekedeteihez.

2. A hősöd tervez, majd nekilát végrehajtani a tervét. Első lépéseit tulajdonképpen siker koronázza. Lehet, hogy vannak segítői és ellenségei, de nagyjából önmaga boldogul, az olvasónak azt mutatod be, hogy mennyire klasszul összeszedte magát és milyen ügyes. Hősöd itt még nem igazi HŐS, de már jó úton halad. Egyre több információt gyűjt, már látjuk, hová is halad a sztori.

3. Aztán a helyére kerül az utolsó kirakósdarabka, infómorzsa, ami ahhoz kell, hogy a főszereplő felkészüljön a lezárásra. És itt fejezzük be a második felvonást, következik a végjáték, a nagy csata.

És mindez a gyakorlatban?

Harry Potternél a második felvonás másik fele arról szól, hogy a fiú mindent megtesz, hogy a főgonosznak hitt tanárt, Pitont távol tartsa a bölcsek kövétől. Közben egyre több mindent tudunk meg a háttérről, míg végül elérkezik az utolsó fontos tény közlése is: a gyerekek megtudják, hogy Hagrid egy idegennek elárulta a kocsmában, hogy Bolyhoska elalszik, ha zeneszót hall. Nyilván azonnal felkerekednek, hogy megszerezzék a bölcsek kövét, mielőtt Piton kaparintaná meg!

Neked melyik felfogás szimpatikusabb? Ha a történet közepét egy vagy két felvonásként értelmezzük?

Nézz felém jövő héten is, modellezzük a lezárás szerkezetét is!

Ui. Ha feliratkozol a hírlevelemre, kapsz egy nyomtatható listát is, amin bepipálhatod, hogy a (tervezett) könyvedben megjelennek-e a fenti elemek, így értékelve, hogy szerkezetileg mennyire jó a könyved! (Ha már feliratkoztál, elég visszamenned az első levélhez, amit tőlem kaptál!)

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post Regényírás tervezetten 2. A történeted közepe appeared first on KRISZ NADASI WRITES.

A blogon számtalanszor érintettem már a könyv felépítését. A következő cikksorozatban összegzem mindezt – ha szeretsz tervezni, elemezni, akkor bizony Neked való ez a cikksorozat! Arról fogok ugyanis három részben mesélni, mi a titka a jól felépített sztorinak.

Hallottál már róla, hogy egy jó történetnek van eleje, közepe és vége? Nos, szaknyelven ezt hívják három felvonásos szerkezetnek (illetve négy felvonásos szerkezetnek, merthogy a történet közepét két részre is lehet bontani, ha arra támad gusztusunk). Ezt a három felvonást elemezzük majd egy-egy külön posztban.

Ma tehát terítéken az 1. felvonás, mindennek a kezdete, azaz a sztori eleje!

Ez a rész a könyved első 10-20%-a. Mi történik ezeken az oldalakon?

1. Bemutatod a főszereplő(ke)t, mégpedig vagy abban a pillanatban, amikor még éppen minden rendben van, a dolgok éppen ugyanúgy történnek, mint máskor, vagy akkor, amikor megtörténik velük a baj (nevezzük bajnak, de ez lehet pozitív esemény is – a lényeg, hogy valami radikálisan új tényező jelenik meg a színen). Ez egy olyan konfliktus legyen, ami a hősödet arra kényszeríti, hogy olyasmit tegyen, amit normál körülmények között nem tenne. Mindenképpen váratlan eseménynek kell lennie: a hősödet kirúgják, vagy leesik az ablakból, vagy reggel valami szupererő birtokában ébred. Lehet külső hatás (mint az előbb leírtak), de lehet ez a konfliktus valami olyasmi is, amitől a hősöd rájön, hogy ez így nem mehet tovább: például egy lány, akinek az utolsó barátnője is férjhez megy.

2. Megmutatjuk az olvasónak, hogy a konfliktus miért okoz gondot, miért akasztja meg a mindennapokat, miért más ez a nap, mint a többi.

3. A baj bekövetkezte okán főhősünk szembe kerül egy kérdéssel, amit meg kell válaszolnia, döntést kell hoznia. Ez a döntés mindig valami olyasmi, ami alapvető jelentőségű a történet szempontjából: ha hősünk nem így döntene, nem lenne a sztoriból könyv. A legizgalmasabb döntés az, amikor a hősödnek két rossz között kell döntenie, egyszerűen nincs kibúvó. A könyved pedig akkor lesz igazán jó, ha nem engeded meg a főszereplőnek, hogy morfondírozzon. Tegyél a könyvbe egy időkorlátot, ami miatt azonnal kell döntenie. Ez nem feltétlenül időpont: egy esemény megtörténte is lehet, például közeleg a vihar, elhervad a rózsa.

Amikor hősöd meghozza a döntést (és tesz valamit, amivel ezt bizonyítja is), ott ér véget szerkezetileg a felvonás. Ez mindig egy olyan pont, ami megváltoztathatatlanná, véglegessé teszi a döntést. (Angolul ezt a fordulatot „point of no return”-nek hívják.)

Hogy néz ki ez a regényírási modell a gyakorlatban?

Vegyük példának az olvasók életkorától függetlenül népszerű könyvet, a Harry Potter sorozat első részét (Harry Potter és a bölcsek köve, szerző: J. K. Rowling). Itt az első felvonásban rögtön látjuk, hogy valami varázslatos dologról van szó, majd megismerkedünk Harryvel és életével. Az olvasó már akkor sejti, hogy közeleg a „baj”, amikor az állatkertben kiránduló kisfiú eltünteti egy terrárium üvegét és egy kígyó megszökik, de az igazi „baj” az, amikor megérkezik a Roxfortból a levél: Harryt felvették a mágusgimibe! Itt még néhány jelenet erejéig nyomon követhetjük, ahogy Harry családja küzd a levéllel, majd Harry meghozza a döntést: elmegy Hagriddal az új iskolába.

Ha belegondolsz, akkor lesz egészen pontosan megmásíthatatlan a fiú döntése, amikor felszáll a vonatra, ami fizikailag más helyszínre viszi őt: arra a helyre, ahol a történet lényege játszódik. Nagyon sok esetben a könyvekben, filmekben konkrét utazással jár az, amikor a főhős meghozza azt a döntést, hogy beszáll a sztoriba.

A te történetedben hol jön el a „point of no return”? Gondolkozz ezen, és jövő héten gyere megint errefelé – folytatjuk! Jön a közepe!

 Ui. Ha feliratkozol a hírlevelemre, kapsz egy nyomtatható listát is, amin bepipálhatod, hogy a (tervezett) könyvedben megjelennek-e a fenti elemek, így értékelve, hogy szerkezetileg mennyire jó a könyved! (Ha már feliratkoztál, elég visszamenned az első levélhez, amit tőlem kaptál!)

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

The post Regényírás tervezetten 1. A történet szerkezete és a kezdés appeared first on KRISZ NADASI WRITES.