Szeretnélek olvasni, mondta Tati búcsúzásul. Tatinak hívtuk apánkat, Donáth Lászlót (persze én neveztem így el az elsőszülöttek jogán, mégha valamiféle biblikus vita ki is alakult otthon arról, hogy lánygyermek kaphat-e "elsőszülötti" rangot és az azzal járó atyai áldást), Tati lett abban a pillanatban, hogy édesanyámtól megpróbáltam elutánozni a "Lacííí!"-t, amikor ölében icipici-velem, körömvágó ollóért riasztotta "Tatííí!"-t.

Szívesen megvitatnám veletek egyszer azt a szemantikai kérdést, misz...