Hó Quotes

“Nem kellemes így araszolni a vak hófúvásban, hogy az ember az orráig se lát, miközben tudja, hogy lába előtt ott van valahol a szakadék. Tudni, hogy a havat gyakran túlfújja a szél a peremeken, és idővel kihajló, terebélyes párkányt képez, ami nem roppan meg, csak a tavaszi olvadáskor, vagy ha valaki a vakító hófúvásban véletlenül rátéved. Kevés dolog van a világon, amiben bízhatunk, hiszen az isteneknek megvan az a tulajdonságuk, hogy sokszorosan is cserben hagyják az embert, ám a talaj sohasem csap be, bármikor nyugodtan kinyújthatod a lábad, és a föld fogad, vigyázok rád, mondja nekünk, ezért is hívjuk anyánknak. Ezért aztán ésszel szinte fel se fogható a reménytelenség, ami úrrá lesz az emberen, ha arra eszmél, hogy a következő lépésnél bármikor eltűnhet a lába alól a föld, a hó egyszer csak kienged a lába alatt, és onantól már csak a levegő az úr, a meredély, a zuhanás. A fiú tovább lépdel a férfi és a ló után; nyilvánvaló, hogy a hegy teljesen közönyös irántuk”
― Jón Kalman Stefánsson, The Sorrow of Angels