Természet Quotes

“Gyakran látni egy-egy nagy, nyílegyenes obeliszket, hosszú fehér csík ereszkedik le rajta egészen a talpáig, mint egy drapéria; fönt a csúcsnál szélesebb, és lefelé folyamatosan keskenyedik. Keselyűk tojják le századok óta. Nagyon szépen hat, és megvan a maga érdekes "szimbolizmusa". A természet így szól az egyiptomi emlékműveknek: Nem kellek nektek, még a zuzmó magja se kel ki rajtatok? Jó, hát akkor szarok rátok.”
― Gustave Flaubert

“Valójában inkább úgy érzem, személyesen elkötelezetté váltam aziránt, hogy jó gazdája legyek a bolygónknak, és másokat is megtanítsak arra, ami itt történik. A világűrből látni lehet az erdők kipusztítását Madagaszkáron, és ahogyan ennek következtében az egykor a növényzet által megkötött vörös talaj most beleömlik az óceánba; látjuk, ahogy az Aral-tó partja sok tucat kilométerrel odébb tolódott, mert a földművelés elhasználta a vizet, ezért ami valaha tófenék volt, az most kopár sivatag. Azt is látjuk, hogy a Föld egy elkoptathatatlan, sok mindent kibíró, önmagát helyrehozó, az életet támogató hely, amelynek azonban megvannak a maga problémái - a természetű eredetűek, mint például a hamut a levegőbe okádó tűzhányók. Mi azonban rossz gazdái vagyunk, és ezáltal végtelenül elrontjuk a helyzetet. Előre kellene tekintenünk a környezetünk távolabbi jövőjébe, és ennek megfelelően jobbítani kellene a dolgokat, ahol csak tudjuk.
Ezt egyfajta küldetésnek érzem, amit soha nem éreztem azelőtt, hogy a világűrben jártam. Akik ismernek, ezt idegesítőnek találják. Nemrég egy barátom kiábrándultam vette tudomásul, hogy amikor sétálni mentünk, én minduntalan megálltam, hogy összeszedjem a szemetet, ami jelentősen lassította a tempónkat. Kiderült, hogy ez az űrrepülés egyik alig ismert utóhatása: mostanában az utcán összeszedem az eldobált rágógumipapírokat.”
― Chris Hadfield, An Astronaut's Guide to Life on Earth

“Csudálatos dolog, de igaz, hogy az emberek a völgyeket szeretik, és nem a hegyeket.
Talán mert félnek tőlük; lehet. Hogy itt fenn erdőt látnak, meg követ meg felleget, aki az ormok körül tekereg. Hogy itt fenn erősebben zeng a zivatar. De itt korábban kél a nap, és későbben nyugszik, és – közelébb az Isten. Talán éppen ezért nem szeretik a hegyeket.”
― Károly Kós, Varjú-nemzetség

“Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri.

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.”
― János Arany