Tóth Róbert

“...úgy áll ugyanis a dolog, hogy az erővel való visszaélés nemcsak a szerencsétlen áldozatot tölti el félelemmel, hanem még inkább azt is, aki a visszaélést elköveti.”
― Guglielmo Ferrero, Bonaparte en Italie

“Azt gondolom, hogy a szabad társadalomban a társadalom fő problémája nem az, hogy miként lehet nagyszámú ember gazdasági tevékenységét koordinálni, hanem az, hogy miként lehet nagyszámú olyan ember egyéni szabadságát koordinálni, akik igyekeznek az öklüket távol tartani a másik ember orrától, illetve az orrukat távol tartani a másik ember öklétől. E szabadságok némelyike kétségkívül gazdasági természetű, ám nincs az a láthatatlan kéz vagy gazdasági törvény, amely ezeket a dolgokat helyettünk koordinálná; ezt nekünk magunknak kell megtennünk. Méghozzá az egyetlen lehetséges módon, ahogy erre képesek vagyunk; nevezetesen, hogy elgondolkodunk a dolgainkon és azon, hogy milyen úton-módon oldhatnánk meg őket úgy, hogy megpróbálkozunk azzal, amelyik a legígéretesebbnek tűnik számunkra, és folyamatosan figyeljük, hol csúszhat a dolog félre.”
― Mark Notturno, Hayek and Popper: On Rationality, Economism, and Democracy

“Az etnicitás legfontosabb jellemzője a szisztematikus különbségtétel a kívülállók és a hozzánk tartozók, azaz a mi és az ők között. Ha ezt az elvet figyelmen kívül hagyjuk, nem lehet etnicitásról beszélni, hiszen az etnicitás intézményesített kapcsolatot feltételez olyan emberek között, akik kulturálisan különbözőnek tartják egymást. Ebből az alapelvből az következik, hogy két vagy több csoport, amelyek egymástól eltérőnek tartják magukat, a kölcsönös érintkezések gyakorisága folytán egyre jobban hasonlítanak egymásra, miközben egyre inkább meg vannak győződve a különbözőségükről.”
― Thomas Hylland Eriksen, Ethnicity and Nationalism: Anthropological Perspectives

“A kiemelkedő izraeli író, Szami Michael egyszer mesélt egy hosszú autóútról, amely során a sofőrje egyszer csak elkezdte fejtegetni, milyen fontos, sőt halaszthatatlan, hogy mi, zsidók "megöljük az összes arabot". Szami Michael udvariasan meghallgatta, és ahelyett, hogy szörnyülködéssel, tagadással vagy undorral reagált volna, feltett a sofőrnek egy ártatlan kérdést:
- És a maga véleménye szerint ki ölje meg az összes arabot?
- Hát mi! Zsidók! Meg kell tennünk. Vagy ők, vagy mi! Hát nem látja, mit csinálnak velünk?
- De pontosan ki ölje meg az összes arabot? A hadsereg? A rendőrség? A tűzoltók? A fehér köpenyes, fecskendős orvosok?
A sofőr megvakarta a fejét, eltöprengett a kérdésen, végül azt mondta:
- Fel kell osztanunk a feladatot. Minden zsidó férfinak meg kell ölni pár arabot.
Michael nem hagyta ennyiben:
- Jól van. Tegyük fel, hogy magának mint haifai lakosnak kijelölnek egy lakóépületet Haifában. Ajtóról ajtóra jár, becsönget és udvariasan megkérdezi a lakókat: "Elnézést, ön arab?" Ha a válasz igen, lelövi. Amikor az összes arabot megölte az épületben, elindul haza, de alig tesz pár lépést, hallja, hogy egy kisbaba sír a legfelső emeleten. Mit csinál? Visszafordul? Visszamegy? Fel arra az emeletre és lelövi a babát? Igen vagy nem?
Hosszú csend következett. A sofőr töprengett. Végül azt mondta:
- Maga nagyon kegyetlen ember, uram!”
― Amos Oz, שלום לקנאים