Judit Rozsonits

“Aztán férjhez mentem, és egy napon arra ébredtem, hogy van három fiam. A figyelmem elterelődött önmagamról. Észre sem vettem, mi történik velem, annyira benyelt a család, és az irántuk érzett kötelességtudat és szeretet. Mire kiláttam az anyasággal járó feladatokból, már eltelt tíz év. Ekkorra már főiskolán tanították a drámapedagógiát, én pedig végképp lemaradtam azoktól, akik ezt a tíz évet a pályán töltötték. A kapcsolataim is elfakultak, és annyira fáradt voltam, hogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy pótoljam a kimaradt szaktudást. Mondjuk nem is nagyon tudtam volna, hiszen a gyerekeim még ekkor is túl kicsik voltak ahhoz, hogy komoly erőforrásokat vontjak el tőlük, amit azután a magam fejlődésére fordíthatok.”
― Angela Murinai, 10 okom a haragra - Nőnek lenni egy macsó világban

“...elkezdtem utánanézni a dolgoknak, olvasni, figyelni, tanulni, hogy megértsem azt a világméretű átverést, aminek én is, anyám is és az ő anyja is áldozatául estünk. A Rendnek, azaz a patriarchátusnak, amely minden ember életét ostoba szokásokkal, szabályokkal próbálja kordában tartani, összemosni a sokféleségünket, sokféle tehetségünket ás vágyunkat azért, hogy irányíthatók, kontrollálhatók legyünk, és azért, hogy szolgáljuk az elvárásait, ahelyett, hogy saját kiteljesedésünket és tehetségünket tartanánk szem előtt.”
― Angela Murinai, 10 okom a haragra - Nőnek lenni egy macsó világban

“Még a húszas éveim elején, a főiskola elvégzése után nagy elánnal vetettem bele magam a tanításba. Bár a fősuli éveit simán ellógtam, elhülyültem, elpiáltam kiélvezve mindent, amit lehet, azét a vizsgáim soha nem sikerültek rosszul, és később állást is könnyedén kaptam. Amikor elkezdtem tanítani, egy új világ nyílt ki előttem. Rájöttem, hogy bár a főiskolára is csak valahogy odasodródtam (Jó lesz az neked, majd lesz jó sok nyári szüneted!), ez a szakma csodás élményeket tartogat számomra. Nagyon bírtam a gyerekeket, és első perctől kezdve kerestem a kihívásokat, a különleges módszereket, amelyekkel örömtelivé tehetem nekik a tanulást. Hamarosan elég ismert pedagógus lettem az országban mint egyike azoknak, akik az akkor még kísérleti szakaszban lévő drámapedagógia módszerével dolgoztak. Nagyon jól ment, és maximálisan kiteljesedtem benne. Minden időmet a gyerekeknek és az önképzésnek szenteltem.”
― Angela Murinai, 10 okom a haragra - Nőnek lenni egy macsó világban

“Ez a könyv egy átlagos, sokat látott nő írása arról, milyen nőként élni a 21. század elején Magyarországon. Én vagyok ez a nő, ez az átlagos nő, de lehetnél akár te is vagy a szomszédasszonyom. Nem tanultam egyetemen genderelméletet, nem végeztem szociológiai kutatásokat, hanem éltem az életemet úgy, ahogy több millió nő teszi. Megházasodtam, gyereket neveltem, három fiam közül egyet eltemettem. Házas voltam húsz évig annak minden örömével és kínjával, majd egy súlyos betegségen át a halálig kísértem a férfit, akivel éltem. Tanító a végzettségem, de dolgoztam mást is, sokfélét. Néha az agyammal, de ha az élet úgy hozta, a fizikai munka sem ijesztett meg.”
― Angela Murinai, 10 okom a haragra - Nőnek lenni egy macsó világban