Marina

“He sat there among them, listened to the buzz of their conversation. He was captivated by them. In that racket every voice touched a key in his soul. He didn’t understand life. He had no conception of why he had been born into the world. As he saw it, anyone to whose lot fell this adventure, the purpose of which was unknown but the end of which was annihilation, that person was absolved from all responsibility and had the right to do as he pleased—for example, to lie full length in the street and begin to moan without any reason—without deserving the slightest censure. But precisely because he considered his life as a whole an incomprehensible thing, he understood its little details individually—every person without exception, every elevated and lowly point of view, every concept—and those he assimilated at once.”
― Deszö Kosztolányi, Kornel Esti

“He was no lover in a worldly sense; the only love he knew was that of divine understanding, of taking a whole life into its depths as if they were his own. From this, the greatest pain, the greatest happiness is born: the hope that we too will one day be understood, strangers will accept our words, our lives, as if they were their own.”
― Dezső Kosztolányi, Skylark

“He who knows, does not speak. He who speaks, does not know.”
― Lao Tzu, Tao Te Ching

“Ő nem értette az életet. Fogalma sem volt, mért született erre a világra.Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland, melynek vége a megsemmisülés, az minden felelősség alól föl van mentve s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például végigfeküdhet a kocsiúton és minden ok nélkül elkezdhet jajgatni, anélkül, hogy különösebb megrovást érdemelne. De éppen mert az életet a maga egészében értelmetlenségnek tartotta, a kis részeit külön-külön mind megértette, minden embert kivétel nélkül, minden magasztos és aljas szempontot, minden elméletet s ezeket azonnal magáévá is tette. Ha valaki öt percig beszél neki okosan, hogy térjen át a mohamedán-hitre, ő áttér rá, föltéve, hogy megkímélik a cselekvés nyűgétől, a szaván fogják és nem adnak neki időt, hogy később mégis visszatáncoljon.Így élni a nagy esztelenségben a kisebb esztelenségek közepette, véleménye szerint nem is oly ostobaság, sőt talán a leghelyesebb, a legstílusosabb életmód.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti