Status Updates From Boldog boldogtalan

Borzalmas ez a kikacsintgató, “(ön)-ironikus” ripacskodás…nincs történet, nincsenek szereplők, teljesen véletlenszerű képek villannak fel…

"(...) hogy ilyen akaratok harca a világ, a világ akarat és képzet, az már biztos, s valójában csak akkor van szerelem, helyesebben közös projekt, ha véletlenül épp azonos a két fél közös akarata. Nem egymást szeretjük meg, hanem a közös akaratot és a közös akarat mögött fellelhető közös történetet."

"Ki tud szeretni egy olyan embert, aki azon kívül, amit csinál (ír), nem szeret semmit és senkit?"

ki lehet ölni egy emberből végleg a szeretetet? 👩‍💻

"Ha rám nézel (rám nézek), nem látod (látom) bennem (magamban) azt, aki valaha voltam, azt látod (látom), aki most vagyok, és a mosthoz hozzáfércelt, szelektált emlékeket."

"Milyen az ember a múltja nélkül, mégha az a múlt köszönőviszonyban sincs a tényleges történésekkel, de egy ilyen múlt is szükségszerű része az életnek."

"A kíváncsiság, az a lelke mindennek, hogy még akarsz valamit tudni, a szem, a szem csillogása mutatja mindenkiben, hogy ez még megvan-e benned."

"(...) hogy csak azok a hazugságok érvényesek, amelyekben megbízható igazságtartalom is van."

"A történések után, amelyek alaposan megviselték, elhatározta, hogy senkit nem enged be a szívébe az OM szócska mellé. Érdekes módon ez az eltartás az új nőből (nőkből) az eddig ismertnél is nagyobb vonzódást váltott ki, amiből a jógaoktató levonta a következtetést, hogy csak azok szeretnek, akiket nem szeretsz. Másképp fogalmazva: a nemszeretés az aranytartaléka a szeretésnek."

"Az erősebb lét, mint az üresség metaforája (Rilke-mondat), de ha annak a közelébe akarsz jutni, mindig a lassúbb utat kell választanod."

"Ám közben megfeledkezett a létről, s minden igyekezete ellenére az írói figyelem elakadt egy határon, s nem volt akarata, sem lehetősége, hogy határt sértsen, ami alatt a személyiség önvédelmi határait értette, mert az irónia épp a határvédelemben érdekelt, abban, hogy megakadályozza a világgal való azonosság megélését, holott, gondolt magára az elbeszélő, csak a határsértéseknek van értelme, (...)"

"De nem tért, mert aki Budán nő fel, az egész életében budai lesz, akivel csak más budaiak tudnak szót érteni. Olyan helyeket és elfoglaltságokat emlegetnek fel, ahol és amiben csak budaiak vesznek részt, a nyelvük nem a megszokott magyar, mert tele van titkos üzenetekkel, amit csak azok tudnak megfejteni, akikben mondhatni a születésüktől benne van a megfejtési kód. A világon mindenütt felismerik egymást. (...)"

♡

"Valójában tévedünk, amikor azt hisszük, egy másik emberbe szeretünk bele, mert a folyamatba szeretünk bele, amit azzal a másik emberrel leírhatunk, s amikor a folyamat elakad, vagy végbemegy benne minden, ami végbemehet, például megszületnek és felnőnek, vagy majdnem felnőnek a gyerekek, akkor elindul, nem az újabb társ, hanem az újabb megkezdhető folyamat keresése."

"(...)a saját magától való elfogultság börtönébe zárkózik, mert valahol mélyen mindenki átéli, hogy valami üres lesz ott, ahol addig úgy érezte, csordultig van, s ez az üresség akkor is mélységesen nyomasztó, ha nem ömlik az emberből a művi terhességmegszakítás következtében a vér. De ömlik."

"Lehet-e egy olyan világ másolat, ami eleve egy teremtett világ? Ha teremtve van, minden ízében kimódolt. Egy kimódolt világ, hogy lehet hiteles?"

"Már régen nem szereti annyira ezt a férfit, mint szerette, amikor még nem volt senki, vagy épp senki volt, mert akkor úgy érezte, hogy az, hogy kicsoda ez az ember, az az ő szeretetétől függ, most meg látszik, hogy egyáltalán nem. Egészen más határozza meg ennek az embernek a világban való jelenlétét, és ez a meghatározás még rá is rávetül, mert úgy néznek rá, mint ennek az írónak a feleségére, (...)."

"Nem beszéltek, s tulajdonképpen néhány perccel későbbről visszanézve erre az időre, látszik, hogy a hallgatás milyen biztonságos volt, hogy mondjuk úgy, addig volt jó, amíg tartott.

Azt hiszi, hogy csak azért hallgatnak, mert már mindent elmondtak, és nem azért, mert valamit el akarnak mondani, de nem tudják, hogy hogyan kéne."

"Valójában tök egyedül van, gondolja, amikor elül a zaj körülötte, s hogy nem mindenki van egyedül, mert mindenkit szeret valaki, csak őt nem szereti senki, mert az ismertsége elrekeszt előle minden valós érzést. És már ő sem tud szeretni, mert amikor kipakolja az érzelmeket magából, mondjuk, egy koncerten, olyan üres marad, mint egy elhagyott, talán raktárépület, az elég nagy, és eléggé fedi a lelki kiüresedést."

"A legszemetebb emberek a legeredményesebbek, mondta, mèg a párkapcsolatok terén is, nem csak a munkahelyén, ahol mindig a leggátlástalanabb kollégák vitték haza a legtöbb pénzt, és kerültek vezető pozícióba."