Réka’s Reviews > Vörös és fekete > Status Update

Mathilde egyre érdekesebb és összetettebb karakterré válik, ahogyan Julian is. Nem csak a szerelmi szál tetszik és foglalkoztat, mindkettejük jelleme egyre részletesebb.
Amikor azt hiszem, hogy végre megismertem Julian igazi énjét, akkor megint egy számító tervet eszel ki. Nem igazán tudom eldönteni, melyik személyisége az igazi: ő egy ál-Tartuffe lenne, vagy az igazinak egy mintája.

Kezd kiütközni Julien Soler igazi jelleme, őszinte személyisége. Most már a második résznél tartok, Mathilde-dal eddig nem történt semmi figyelemre méltó, a bátyja azonban nagyon kedvesnek, szimpatikusnak tűnik. Julien pedig elég szerencsétlen, ellentétben az eddigi határozottságával, gőgjével, számító viselkedésével. Ennyire megrendítette a jellemét a de Rênalné-val való elválás és a szeminárium? Nem gondolnám...

Julien egy nagy oximoron.
De Rênal-né karaktere viszont egyre jobban ki van dolgozva. Meggondolatlannak és felelőtlennek tartom, ez fakadhat a megfelelő iskolázatottság hiányából, vagy abból, hogy még soha nem volt szerelmes, emiatt mindent félredob most érte. Egyébként szeretetreméltő, kissé bizonytalan, de jószándékú karakter.
A sztori már beindult: titkos viszony, törtető fiatalember, szerelmes férjes asszony...

Julien karaktere igen ellentétes,éppen olyan, mint a gondolataim róla: egyszer kedves, édes és okos embernek, máskor számítónak találom, de újabban undorodok tőle. Az a fajta ember, aki nem csak álszent és visszaél mindennel, de még meg is vet mindenkit. Később meg még ő meri magát szerelmesnek hívni. De Rěnal úrról nincs véleményem, a feleségéről is csak annyi, hogy már-már túlontúl ártatlan, tudatlan, ami idegesítő