Réka’s Reviews > Búzavirág > Status Update

autóból figyelés/kémkedés: creepy
ilyen szintű anyagi különbségek: kendőzetlenül igaz

Konkrétan fél mondat erejéig a kedvenceim közé soroltam a könyvet, aztán én hülye folytattam az olvasást🤦🏼‍♀️. Pálóczy Emília, el ne cseszd!

Nem szeretem az utolsó oldalakon megoldott drámákat…

Közeledek a végéhez, de Matteo és Mimi továbbra sincsenek együtt. A hollywoodi Mimihez illik az új életmód és Gus, de a lelkemnek szüksége van Matteo-ra, akivel Magyarországra költözhetnének (Lotti és Maurice pt.2).
Azonban a könyvön érződik a vh utáni modernizáció, az érzékek változása, a gyorsuló világ, ebbe pedig Mimi tökéletesen bele is illik. Matteo nélkül viszont csak 4⭐️

Mimi törtető személyiség, de mindezt a kellemes és kedves jellemével. Nem tartom túl realisztikusnak, hogy Pesten 2. alkalommal is felvették színésznőnek, mindenesetre ügyesen tervezi és szervezi a jövőjét. A szülei pedig meglepően engedékenyek vele szemben.

Amit sajnálok, hogy az olasz katonával nem valószínű, hogy egymásra találnak, tekintve, hogy említést sem kap mostanában.

Tehát….. Legetséges lenne, hogy Mimi és Matteo egymásra talál? Én nagyon szurkolok nekik🤞🏻

Elég nehéz az első vh-ról olvasni, a sok elesett katonáról (főleg Vincéről), a megpróbáltatásokról. Csodálattal olvasok a vöröskereszt önkéntes ápolóiról, az áldozatos munkájukról.

Mimit nagyon megszerettem, azonban sajnálom, hogy Ádámról alig van szó mostanában.

Maga a történet nagyon érdekes és ismeretterjesztő egyszerre, mint az írónő többi könyve.

Ferit szimpatikusabbnak találom, mint Vincét és nem csak a megcsalás-féle dolog miatt. Őt érettebbnek, határozottabbnak és kedvesebbnek, önzetlenebbnek látom. Vince ezzel szemben nagyon vágyik a figyelemre, a saját érvényesülésére, ami valamilyen szinten érthető. Azonban önző módon elveszi a lehetőséget Mimitől is, azzal, hogy nem mondja el a lánynak, hívták színésznőnek.

Elmondhatatlanul jó érzés visszatérni a megszeretett szereplőkhöz, Ellához, Ádámhoz, az új jövevényhez, Mimihez. A családi tragédiákon már meg sem lepődöm, azon viszont minden egyes alkalommal igen, hogy az írónő annyira finoman és olvashatóan ír róla.

Nagyon precízen vezeti, alakitja a szálakat, Ádám érzéseit a lánya és Ella felé. Utóbbi elég hirtelen, mégis nyugalmat ígerő.