chhaya

“Műtét után

A macskám a műanyag
burától nem fér ki a
résnyire nyitott ajtón
a mancsával
feszegeti kicsit de túl
nehéz a fa meg az üveg
ha csak a fejét
ha csak a fejét be tudná dugni
kimászhatna az erkélyre
és ott a rácsok közé
nem tudná bedugni
a fejét az ivartalanítás után
megelőzi célzattal
fejére húzott antenna miatt

az én fejemen milyen
bura lehet hogy
nem férek hozzá
a nyalogatnivaló
sebeimhez”
― Varga Júlia, I.

“I don’t know what I want sometimes, But I know that I want to know what I want. I know that once I know what I want I will be able to get it. Of course, I may not want what I get when I get it …. But, at least I’ll know I don’t want that! Then, I can move on to something else I don’t know if I want. That’s progress!”
― Portia Nelson, There's a Hole in My Sidewalk: The Romance of Self-Discovery

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“– Jó napot.
– Jó napot.
– Hogy van?
– Köszönöm, jól.
– És az egészsége hogy szolgál?
– Nincs okom panaszra.
– De minek húzza azt a kötelet maga után?
– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.”
― Örkény István, Egyperces ​novellák