K

“Van olyan beszéd, amelynek szavaiban csak konvencióból vannak magán- és mássalhangzók, és annyira súlyos az érzelemtől, hogy nincs szüksége rá, hogy értelmes legyen.”
― Magda Szabó

“Az pedig teljesen biztos, hogy csak akkor van értelme, sikere, ha mindenbe bevonjuk őket. Nem rólunk szól ugyanis a dolog, hanem egy közös ügyről, amiért mindannyian dolgozunk. Amiben az ő tudásuk, tapasztalásuk éppúgy benne van, mint a mienk, csak mások a szerepek, de a célunk ugyanaz. A megoldáshoz vezető út csak a kettőnk tudásával körvonalazódik, és a kettőnk akaratától lesz sikeres. Sokan ezt nem értik. Ezért nem megfelelően közelítik meg. Nem értik, hogy az alany is lényeges pont a dologban, nemcsak a hatás. Mert akarhatok én valamit, amit az én pozíciómból megfelelőnek látok, ha ez nekik nem megy, nincs semmi kötődés, alap hozzá, mert ez így csak szerintem jó út, ők nem úgy gondolják. És hiába erőlködök, csak magamat csapom be azzal, ha kényszeresen azt akarom bizonygatni, így jó, ahogy én mondom…csak hát „ezek” nem értik.
És bizony, a megértetés is feladat… mert lehet, ahhoz is hiányzik valami. És nem biztos, hogy csak belőlük. Gyakran belőlünk is. Mert a többség nem azon gondolkodik, hogy vajon miért nem működik a dolog, hanem tényszerűen megállapít, bűnbakként kijelölve azt, aki nem hajlandó a hatásokat befogadni, és annak megfelelően azonnal másképp működni.
Igen, azt hiszem a legnagyobb baj, hogy nem akarjuk megkeresni és megérteni az okokat. Azok nélkül akarunk valamit kikényszeríteni, túl gyorsan, ha kell erőszakkal is. Nem akarjuk a munkánk részévé tenni azt a tudást, amit tőlük szerezhetnénk meg ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Velük. És nem mi magunk.”
― L. Ritók Nóra, Láthatatlan Magyarország

“Én tartózkodó voltam, szégyellős, fegyelmezett. Ha valamire nagyon vágyódtam, és végre megkaptam, mindig időbe telt, míg végre természetesen tudtam viselkedni.”
― Magda Szabó

“(...) most végre tanuld meg, hogy bárhol e világon számíthatsz kegyelemre.”
― Thornton Wilder, The Bridge of San Luis Rey