Detti

“pinacsiga”
― Esterházy Péter

“Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat. Megtartom az isteni törvényt, amelyet az ember szentesített. Meg akarom tartani a parancsot, amelyet még józan koromban kaptam; amikor még nem voltam beszámíthatatlan bolond, mint most vagyok. Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem a mostanihoz hasonló viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen. S ha mégoly irgalmatlan is a törvény: megszegni nem szabad. Ha tetszésem szerint áthágom vagy kijátszom a törvényt, akkor ugyan mire jó? Én hiszek az isteni parancs sérthetetlenségében, mindig is hittem benne. Ha pillanatnyilag mégis megrendülne a hitem, ez csak azt bizonyítaná, hogy nem vagyok épelméjű. Nem, nem vagyok beszámítható állapotban: ereimben tüzesen száguldoz a vér, s a szívem olyan sebesen dobog, hogy meg sem lehet számlálni dobbanásait. Régi eszményekbe, régi elhatározásokba kell most kapaszkodni: ez az egyetlen mentsváram.”
― Charlotte Brontë, Jane Eyre

“(...) mert csak az első lépést nehéz megtenni a hamisság útján, a többi már gyors, ütemre járó, mint a parkett-táncosoké.”
― Péter Hajnóczy, A halál kilovagolt Perzsiából

“- Hogy lehet valaki ilyen törékeny, és amellett ilyen hajlíthatatlan? - kérdezte fogcsikorgatva. - A dereka olyan a tenyeremben, mint a nádszál. - Alaposan megrázott, mikor ezt mondta. - Két ujjam között szét tudnám morzsolni, de mi hasznom lenne belőle? Hogy néz! Milyen elszántan, milyen kihívóan, milyen megvetően! Ez több, mint bátorság, ez kegyetlen diadal. Akármit csinálok a kalitkájával, nem jutok közelebb ehhez a szépséges, vad teremtéshez. Ha szétszaggatom, eltöröm a börtönét, a fogoly lélek kiszabadul: hiába vennék erőt a házán, az égbe röppen, mielőtt a halandó testet birtokomba vehetném. Én téged akarlak, lélek, a te akaratodat és energiádat, a te erényedet és ártatlanságodat, nem pusztán ezt a törékeny testet. Ha magadtól jönnél, idesimulnál a szívemre; de ha akaratod ellenére ejtelek rabul, akkor kisiklasz a karomból, mint valami lidérc, és eltűnsz, mielőtt illatodat belélegezhetném. Jane, szerelmem, jöjj!”
― Charlotte Brontë, Jane Eyre