Detti

“Akkor változik meg a rendszer, amikor mások kezdenek el hazudni, mint akiket megszoktunk.”
― György Spiró, Tavaszi Tárlat

“Do you know how the brain works? Do you have any idea of what we know about how the brain and consciousness work? Us humans, I mean. And I'm not talking about some new-age hocus-pocus, I'm talking about the sum of the knowledge compiled by disciplined scientists over three hundred years through arduous experiments and skeptic vetting of theories. I'm talking about the insights you gain by actually poking around inside people's heads, studying human behavior, and conducting experiments to figure out the truth, and separating that from all the bullshit about the brain and consciousness that has no basis in reality whatsoever. I'm talking about the understanding of the brain that has resulted in things like neuronic warfare, the neurographic network, and Sentre Stimulus TLEs. How much do you really know about that?
I suppose you still have the typical twentieth-century view of the whole thing. The self is situated in the brain somehow, like a small pilot in a cockpit behind your eyes. You believe that it is a mix of memories and emotions and things that make you cry, and all that is probably also inside your brain, because it would be strange if that were inside your heart, which you've been taught is a muscle. But at the same time you're having trouble reconciling with the fact that all that is you, all your thoughts and experiences and knowledge and taste and opinions, should exist inside your cranium. So you tend not to dwell on such questions, thinking “There's probably more to it” and being satisfied with a fuzzy image of a gaseous, transparent Something floating around in an undefined void.
Maybe you don't even put it into words, but we both know that you're thinking about an archetypical soul. You believe in an invisible ghost.”
― Simon Stålenhag, The Electric State

“„Kurva vagyok.”
„Ugyan, ennek semmi értelme, más is az.”
― Konrád György

“- Hogy lehet valaki ilyen törékeny, és amellett ilyen hajlíthatatlan? - kérdezte fogcsikorgatva. - A dereka olyan a tenyeremben, mint a nádszál. - Alaposan megrázott, mikor ezt mondta. - Két ujjam között szét tudnám morzsolni, de mi hasznom lenne belőle? Hogy néz! Milyen elszántan, milyen kihívóan, milyen megvetően! Ez több, mint bátorság, ez kegyetlen diadal. Akármit csinálok a kalitkájával, nem jutok közelebb ehhez a szépséges, vad teremtéshez. Ha szétszaggatom, eltöröm a börtönét, a fogoly lélek kiszabadul: hiába vennék erőt a házán, az égbe röppen, mielőtt a halandó testet birtokomba vehetném. Én téged akarlak, lélek, a te akaratodat és energiádat, a te erényedet és ártatlanságodat, nem pusztán ezt a törékeny testet. Ha magadtól jönnél, idesimulnál a szívemre; de ha akaratod ellenére ejtelek rabul, akkor kisiklasz a karomból, mint valami lidérc, és eltűnsz, mielőtt illatodat belélegezhetném. Jane, szerelmem, jöjj!”
― Charlotte Brontë, Jane Eyre