Status Updates From Minotaurus

"Csak a póztalanság ritka pillanatai szolgáltatnak némi bizonyosságot az egyetemes bizonytalanságban. Talán. A bizonytalanság egyetemességének érzetéből kínos, mindent átható bizalmatlanság következik. Emberek, tárgyak, jelenségek iránt."

"Egy elromlott kapcsolatról senki sem tudja megmondani, mikor és hogyan romlott el. Egy elromlott kapcsolat mindig lényegtelen szavak kis tüskéivel van tele. Bár e kis tüskék némiképpen kifejezik az embert, mégis távol vannak a teljes kifejezéstől, mert szó szerint nem képes kifejezni a teljességet. Az emberek mégis vakon bíznak a szavakban. Vakon bíznak saját szavaikban, s ugrásra készen lesik mások szavait."

"Nem tudtuk még, hogy félelmeink tárgyai között is különbségek vannak, mert nem tudtuk még, hogy félelmetesnek lenni legalább olyan szörnyű, mint félni."

"Mit számít annak, akinek jelleme kis jellemtelenségekből épül jellegtelenséggé?"

"(...) hogy megszüntessék ezeket a határokat, nem veszik észre, hogy lázas szócséplésükkel saját jellemük felszámolásán munkálkodnak. De mit számít a jellem annak, akinek fogalma sincs a jellem különösségének értékéről? Mit számít annak, aki a jellemet istencsapásként fogja fel, mert saját jellemét sem ismerve, önmaga akadályoztatását látja másokban?"

"Minél szűkebbek a határok egy ember körül, minél kevesebb kilátás nyílik e határok mögé, annál jobban ingerli ez a külvilágot, azokat az embereket, akik végtelen locsogásukkal és fecsegésükkel lerombolják maguk körül a személyiség falát, s ezáltal látszólag megkönnyítik az érintkezést embertársaikkal, de miközben arra törekszenek, hogy e határokat mind tágabbra vonják, s lényegében arra, hogy megszüntessék ezeket a"

Frau Klaras Haus ist auch nicht gerade die Offenbarung, sondern eher eine ziemlich lang geratene Charakterstudie.

Frau Klaras Haus ist mit 110 Seiten die längste Erzählung und nach der Titelgeschichte, der ich am liebsten Minus zehn Sterne geben würde, zumindest Charakterportraits in einem seltsamen Dreieck.

Drei Geschichten sind gut, manches fällt aber eher unter die Kategorie Fingerübungen, die Titelgeschichte ist absoluter Schrott.

Wenn Ende eines Familienromans Nadas Portrait war, dann sind die in Minotauros versammelten Erzählungen seine Dubliners, auf jeden Fall sind die Geschichten vergleichsweise schlichter, aber teilweise mehr als 10 Jahre älter. Die bisher gelesenen sind ganz nett und ziemlich boshaft.