Elsie

“A tévedés így az akarat bűne: nem véletlen hát, sem az értelmen beteljesülő végzet. Ha nem az akarat vétke volna, már az első ember felfedezte volna az elérhető összes igazságot; sőt, nem keletkeztek volna különböző vélekedései, törvényei, szokásai: vagyis nem alakult volna ki a történelem. De mivel ez megtörtént, nincs más hátra, mint az emberiség bűnéül rónunk. A történelem, lényegében, az emberi tévedések története. Nincs ennél történelem- és életellenesebb magatartás. Történelem és élet egyaránt negatív értelemmel telik meg s bűnnek tűnik.”
― Ortega y Gasset

“A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni.”
― Yalom D. Irvin

“Nincs az életre méltóbb és méltatlanabb. Az
egyenlő méltóság miatt egyaránt érinthetetlen a nyomorék
és az erkölcsi szörnyeteg bűnöző élete és méltósága is.
Az emberi méltóságban mindenki osztozik, aki ember,
függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi
lehetőségből és miért annyit. Az élethez és méltósághoz
való jog egysége következtében nemcsak a halálban egyenlő
mindenki: az életek egyenlőségét a méltóság garantálja. [23/1990. (X.31.) AB határozat, Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos véleménye]”
― Navratyil Zoltán, Az ​ember mint jogalany a 2013. évi V. törvény alapján

“Az ő (Krisztus) gesztusai: aki megütött az egyik arcodon, fordítsd felé a másikat is, egyáltalán nem egy ügyefogyott embernek a gesztusai, ellenkezőleg, beletartoznak azok közé a lefegyverző gesztusok közé, amelyek előtt az értelmetlen agresszió egyszerre rájön saját értelmetlenségére. Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel; aki kardot ránt, kard által vész el stb., ezek nem valamilyen ügyefogyottságnak a hirdetései, és egyáltalán nem passzív magatartásra biztatnak. A hangsúly azon van, hogy minden erőszak lényegében valamiféle görcsös állapotból fakad, és minden erőszakos gesztussal szemben létezik egy aktív szeretetből fakadó erősebb szeretetgesztus, amelyik azt az erőszakgesztust lefegyverezni képes. Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel tehát nem azt jelenti, hogy bambán tűrjük el, ha megdobnak kővel és próbáljuk az ellenfél kegyeit keresni, hanem azt, hogy találjuk meg azt a gesztust, amelyik a kővel dobálóban felkelti a saját cselekedete feletti szégyenkezést, a saját cselekedete hiábavalóságának megismerését.”
― Bibó István